IDEGENHONOS INVÁZIÓS FAJOK ELLENI FELLÉPÉS
A lehetőségeinket az határozza meg, hogy egy idegenhonos inváziós faj már bekerült-e az ország területére vagy sem, és ha már bekerült és megtelepedett, mennyire terjedt el, mekkorák az állományai.
Egy faj ellen akkor tudunk leghatékonyabban fellépni, ha megakadályozzuk a bekerülését. Ennek egyik módja, hogy az uniós rendeletben is alkalmazott szigorú tiltásokat léptetünk életbe.
Egy faj bekerülését követően a korai észlelése a legfontosabb, amit az észlelő és megfigyelő rendszerek kiépítése és működtetése biztosít. A terjedés korai szakaszában lévő fajoknál a gyors kiirtási programok jó eredménnyel valósíthatók meg és a védekezés is nagyságrendekkel kisebb ráfordítást igényel.
Vannak olyan növényfajok, amelyek már hosszabb ideje jelen vannak hazánkban, és nagy területeket hódítottak meg. Ezek jelentik a legnagyobb problémát, hiszen nagy területi kiterjedésben alakulnak ki a faj egyöntetű állományai. A kereskedelmi, forgalmazási, tartási és kiengedési korlátozáson túl, komoly ráfordítást igénylő, hosszú távú kezeléssel lehet ezeket a fajokat visszaszorítani, vagy legalább féken tartani. Kiirtásuk legtöbbször csak helyileg, kis kiterjedésben, elsősorban a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken lehetséges. Az inváziós fajok irtása során – fajtól függően – mechanikus kezelést (kaszálás, vágás, szárzúzás, kihúzás) vagy vegyszeres kezelést (vegyszeres kenés, permetezés, injektálás) alkalmaznak. Ezt követően a területek helyreállítását az őshonos vegetáció „visszatérését” elősegítő módszerekkel vagy a folyamatot gyorsító beavatkozásokkal, mint például fűmagkeverékek, tápanyagok kijuttatásával végzik.
Az elterjedt idegenhonos inváziós állatfajok okozta problémák szintén jelentősek, azonban észlelésük és az ellenük való védekezés is sokkal nehezebb, mint a növények esetében. Különösen igaz ez a vízi életmódú fajoknál. Vízi környezetben az irtáshoz használatos vegyszerek célzott kijuttatása nem valósítható meg, és az is gond, hogy nem csak a célfajra hatnak, ráadásul a különböző befogó eszközök sem szelektívek.
Nagy kihívást jelent a védekezés azon fajokkal szemben, amelyek hozzánk még nem jutottak el vagy csak mesterséges környezetben élnek, de megjelenésük vagy kiszabadulásuk várható, és hazánkra nézve potenciális veszélyt jelentenek. Ilyen fokozott figyelmet érdemlő fajok például a növények közül a tengerparti seprűcserje (Baccharis halmifolia), a perzsa medvetalp (Heracleum persicum) vagy a sárga lápbuzogány (Lysichtion americanus), az állatok közül az amerikai és ázsiai eredetű mókusfajok, a szürke mókus (Sciurus carolinensis) a csinos tarkamókus (Callosciurus erythraeus) és az amerikai rókamókus (Sciurus niger) vagy a rovarok közül a Kínában őshonos ázsiai lódarázs (Vespa velutina). Ezeknél a fajoknál megjelenésük korai észlelése a cél, amelyre a növényfajok esetében nagyobb az esély, mint az állatoknál.
A komoly természetvédelmi problémát okozó, potenciálisan megjelenő mókusfajok közül hazánk szempontjából a szürke mókus a legjelentősebb. Az Észak-Amerikában őshonos fajt az 1800-as évek végén hobbiállatként telepítették be az Egyesült Királyságba, ahol alig 100 év alatt szinte teljesen kiszorította az őshonos közönséges mókust. A szürke mókus nagyobb és agresszívebb, a téli időszakra több zsírt képes felhalmozni, így nagyobb a túlélési esélye. Emellett tünetmentesen hordoz egy olyan vírust, ami a hazánkban őshonos mókust megbetegíti és elpusztítja.
A rovarok közül beporzóinkra jelent potenciális veszélyt az ázsiai lódarázs. Első példányait 2004-ben tengeri szállítmánnyal hurcolták be Franciaországba, azóta önerejéből gyorsan terjeszkedik, Nyugat- és Délnyugat-Európa területén már megtelepedett. Előszeretettel táplálja lárváit házi méhekkel, így hazai megtelepedése ezek állományaira jelent komoly kockázatot. Nagyobb és agresszívebb faj, mint az őshonos lódarázs.
Fighting against invasive alien species
Against those invasive alien species that are not yet present, prevention of their introduction is the most effective reaction. After the introduction of an invasive alien species, early detection and rapid eradication measures are crucial to prevent their establishment and spread. In the case of those species that are already widely spread control measures can be applied. Prevention is also crucial in alien species whose introduction is expected and are likely to have adverse impact (e.g. grey squirrel, Asian hornet).