MILYEN TERMÉSZETVÉDELMI PROBLÉMÁKAT OKOZNAK?
Napjainkban a természetes életközösségekre az egyik legnagyobb veszélyt az élőhelyek csökkenése mellett az idegenhonos inváziós fajok terjedése jelenti. Ezek a fajok megtelepedésüket követően egyre nagyobb területeket hódítanak meg, kiszorítva az őshonos növény- és állatvilágot, ezzel teljesen átformálva a közösségeket és környezetüket. Térhódításukkal az életközösségek által az emberiség számára nyújtott javak, az úgynevezett ökoszisztéma szolgáltatások minősége – mint pl. a talaj termőképessége, a beporzó képesség – is romlik. Az idegenhonos inváziós növények a számukra új körülmények között intenzív terjeszkedésbe kezdenek és árnyékolással, tápanyagelvonással vagy éppen gátló anyagok kibocsátásával negatívan befolyásolják az őshonos növényfajok fejlődését, ezzel akár kiszorítva őket élőhelyükről. Eltűnésük az őshonos állatvilág táplálékbázisát is csökkenti, vagy például kedvezőtlenné teszi az élőhelyet bizonyos fajok számára.
Többek között olyan anyagcseretermékekkel teszi ezt, amelyek más növények növekedését, fejlődését gátolják. Idegenhonos inváziós hínárnövények esetén a nagy tömegű hínárborítás – a vízoszlop felső, fényben gazdag rétegét elfoglalva – csökkenti a hínárközösség és a vízi gerinctelenek sokféleségét, akadályozza a halak mozgását, és a vízi élőlények pusztulását is okozhatja. 
Az inváziós állatfajok által okozott hatások lényegesen összetettebbek. Egyes fajok más fajok egyedeinek elfogyasztásával, míg mások az azokkal való versengéssel, veszélyes kórokozók terjesztésével, vagy éppen a fajok közti kereszteződéssel (ami az érintett őshonos állományok genetikai leromlásához vezethet) okoznak károkat. 
A biológiai invázió hatását a 2100-as évekre előrevetítve a legerősebbnek a mediterrán régióra és a déli, lombos erdők övének társulásaira jósolják, míg ettől egyre távolodva a sarkvidéki öv irányába egyre kisebb hatást várhatunk. Az egyes élőlényegyüttesek azonban állapotuktól függően is eltérő módon reagálnak a biológiai invázió hatásaira. A sérült, feldarabolódott, leromlott élőhelyfoltok sokkal kevésbé tudnak ellenállni ennek a káros hatásnak, mint a stabil, régóta beállt rendszerek. Hazánk természetes és természetközeli élőhelyeinek több mint felét veszélyeztetik idegenhonos inváziós fajok, leginkább a nyílt homoki gyepek, az ártéri élőhelyek és a vizek élővilága veszélyeztetett.
Effects on biodiversity Invasive alien species represent one of the main threats to biodiversity and related ecosystem services. The threat to biodiversity that these species pose takes different forms, including impacts on native species and the structure and functioning of ecosystems through the alteration of habitats, predation, competition, the transmission of diseases, the replacement of native species and through genetic effects by hybridisation.
Hazánk leggyakoribb idegenhonos halfaja, az ezüstkárász (Carassius gibelio), az őshonos pontyfélék állományait veszélyezteti: nőstényei más pontyfélék hímjeivel ívnak össze, ám a fajidegen hímivarsejtek csak a petesejt osztódását indítják be, de örökítőanyaguk nem használódik fel (fotó: Szenek Zoltán)