Budapesttől mintegy 35 km-re, dél-keleti irányban, az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál helyezkedik el Ócsa község és a települést körülölelő turján-vidék, melyen 1975-ben jött létre az Ócsai Tájvédelmi Körzet 3.575 hektár nagyságú területen. A Tájvédelmi Körzet megalakulása előtt, a hetvenes évek végéig intenzív tőzegbányászat folyt itt, amelynek a hatásai még harminc év távlatából is szembetűnőek. A durva emberi beavatkozás nyomainak eltüntetése, felszámolása jószerével mind a mai napig is tart.
Az Ócsai Tájvédelmi Körzet a Duna-Tisza köze hajdani kiterjedt lápterületének egyik utolsó maradványfoltja. A Gödöllői-dombvidék és a Duna-Tisza közi hátság talajvize a föld alatt 10-15 m mélyen, lassan délnyugati irányba, a Duna-meder felé szivárog. Ócsa alatt - ahol a hátság dombjai véget érnek és találkoznak a Duna sík árterével - a talajvíz a felszín közelébe, néhol egyenesen a felszínre jut. Ilyen helyeken alakultak ki a lápok, vagy ha a vizesedés egész régiót érintett, a lápvidékek. A láp nehezen átmelegedő, vizes, hideg talaján speciális igényű növények telepedtek meg. Ezek a fajok túlélték a jégkorszakot követő felmelegedést, vagyis a lápi növényfajok egy része hazánkban jégkorszaki maradványnövény (pl. szibériai nőszirom). A jégkorszakot követő idők képe, és a változatos növényzethez és mikroklímához kötődő állatvilág részben napjainkban is megmaradt, mely fajban és egyedszámban egyaránt igen gazdag. Területének egészére jellemző a mozaikosság, vagyis a nyílt vizek, nádasok, rétek és erdők váltakozása, és az ennek megfelelően váltakozó emberi tevékenységek nyomai. A legértékesebb erdők az égerlápok, melyeket az év nagy részében víz borít, így a fák gyökerei támasztógyökeresek, melyet népiesen "lábas" égernek neveznek. Magasabb fekvésű területeken ligeterdőket találunk tölgy, kőris, szil fafajokkal, dús aljnövényzettel. Gazdag madárvilágának köszönhetően a tájvédelmi körzet nagy része nemzetközi jelentőségű védelem alatt álló, ún. Ramsari-egyezmény alá tartozó terület. A 2011 nyarán és őszén végzett területrekonstrukciós munkának köszönhetően ismét több hektáros nyílt vízfelületek várják a vízimadarakat, a kiváló fészkelő és éjszakázó helyként szolgáló nagy kiterjedésű nádasok mellett. A védett értékek fennmaradását a jelenben leginkább a kiszáradás veszélyeztetheti. A Duna-völgyi főcsatorna az ócsai és a dabasi turjános között szeli át a vidéket. A talajvízszint csökkenéséhez emellett a vízgyűjtőben létesített öntöző kutak és kavicsbánya-tavak is hozzájárultak. A lápok feltöltődését emellett az Öregturján közvetlen közelében folyó szántóföldi növénytermesztésből bemosódó anyagok is siettették. A területen 2011-ben történt olyan beavatkozás, amely a víz visszatartását, az élővíz-kapcsolatok helyreállítását és az eutrofizáció, vagyis a vízfelületeken a növények túlszaporodásának visszaszorítását szolgálta. Ezen területek fokozottan védettek, szabadon nem látogathatók, de a hagyományos turisztikai célokra nem is alkalmasak! Ezért vált szükségessé a természeti értékek megismerését lehetővé tevő tanösvények létesítése. Az 1200 m hosszú, a láperdő élővilágát bemutató, szabadon látogatható Selyem-réti tanösvény az ócsai Nagy-erdőn keresztül vezet, míg a Turján-tanösvény az ócsai lápvidék fokozottan védett részén halad keresztül, amely csak szakvezetővel látogatható. A túra az Ócsai Tájháztól indul és a Madárvártán ér véget.
A szervezet megalakulásának előzményeként, az ELTE kutatóiból és hallgatóiból álló csoportok 1983 óta végeztek tudományos kutatásokat és természetvédelmi monitoring tevékenységet az Ócsai Tájvédelmi Körzet Öregturján nevű részén. Végül 1992-ben alakult meg 18 fővel az Ócsai Madárvárta Egyesület, amelyhez azóta további 178 tag csatlakozott. Az egyesület teljesen nyitott, általános iskolástól a nyugdíjasig mindenféle végzettségű és foglalkozású tagja van. A szervezet tevékenységének leglátványosabb és legtöbb érdeklődőt vonzó része a madárgyűrűzés, amely része a hazai monitoring kutatásokat összefogó Actio Hungarica hálózatnak és az énekesmadarak európai fészkelő állományainak monitorozását célzó CES (Constant Effort Sites) programnak is. 1983 óta 226 madárfaj fordult elő a területen, ebből 168 faj a gyűrűző munka során került kézre, köztük olyan ritkaságok is, mint a mediterrán térségekre jellemző kucsmás poszáta vagy az ázsiai elterjedésű törpesármány és vándorfüzike. Évente mintegy 90-100 madárfaj 18-20000 egyedét gyűrűzzük meg a Madárvártán, amelyek közül számos példány kerül kézre külföldön. Az elmúlt 30 évben a környező országokon kívül például több afrikai országban (Tunézia, Egyiptom, Kenya, Kongó), Oroszországban, Törökországban, Szíriában, Spanyolországban, Írországban, Finnországban kerültek kézre Ócsán jelölt madarak.
Leggyakrabban azonban azokkal a madárfajokkal találkozhatunk, amelyek az óvodai és általános iskolai oktatás során is szóba kerülnek: a szén- és kék cinegék, nagy fakopáncsok, barátposzáták, vörösbegyek, feketerigók és fülemülék a madárgyűrűzési bemutatók kedvelt fajai közé tartoznak. Ezen kívül a Madárvártára látogatók megismerkedhetnek a nádasok rejtettebb életmódot folytató, így kevésbé közismert madaraival, mint például a fülemülesitkével, cserregő nádiposzátával vagy a nádi tücsökmadárral is. A nádas szélén álló kilátóból pedig a magasban köröző barna rétihéjákban és egerészölyvekben gyönyörködhetünk, valamint a hófehér nagy kócsagokban és a gyakori fészkelőnek számító szürke gémekben. Télen a madáretetők gyakori vendégeit ismerhetjük meg, a cinegéken kívül fenyőpintyek, zöldikék, erdei pintyek, meggyvágók kerülnek kézbe. A madarakon túl vizsgálatok folynak vízkémiai, botanikai és egyéb állatcsoportok (kisemlősök, rovarok) vonatkozásában is.
2002-ig jellemzően hétvégéken és az iskolaszünetek időszakában folyt a munka, de a Madárvárta épületének átadása óta a madármegfigyelési- és gyűrűzési tevékenység gyakorlatilag folyamatosnak mondható. A Madárvárta épülete összkomfortos, a vendégszobákban 30 fő elszállásolására van lehetőség, ezen kívül 40 főt befogadó előadóterem, teljesen felszerelt konyha és több közösségi helyiség is a látogatók rendelkezésére áll. A területen folyó munka minősége szempontjából döntő jelentőségű volt az egyesületi kutatóház felépülése, hiszen ezzel lehetővé vált az, hogy előre egyeztetett időpontban az év bármely szakában tudjunk szervezett látogatói csoportokat fogadni.
Programjaink közül leggyakrabban az 1-1,5 órás madárgyűrűzési bemutatót igénylik az oktatási intézmények. Ennek során szakemberek vezetésével egy rövid túrát teszünk a területen, ahol megismerkedünk a madárbefogáshoz használt fogóeszközökkel, a madárbefogó hálókkal, tanúi lehetünk a hálókba akadt madarak kiszabadításának, majd a gyűrűző munka során testközelből is szemügyre vehetjük a befogott madarakat. Ez a program a visszajelzések alapján nagy segítséget nyújt a pedagógusoknak az óvodában-iskolában tanult ismeretek elmélyítéséhez illetve azok megalapozásához. A gyerekek mellett a felnőtt korosztály részére is érdekes programok, az év bármely évszakában a szabadidő kulturált és változatos eltöltését teszik lehetővé. Akik több időt szeretnének szánni a Madárvártán történő munka mellett a terület és a település kultúrtörténeti értékeinek (Árpád-kori templom, Ócsai Tájház, Öreg-hegyi Pincesor) megismerésére, annak a Madárvártán szállást, illetve túrákkal, érdekes és látványos vetítésekkel és vetélkedőkkel kibővített, 2-4 napos programot is tudunk nyújtani. Ez a lehetőség elsősorban a több napos iskolai kirándulások, terepgyakorlatok alkalmával szereznek kellemes, maradandó élményt.
Az elmúlt években folyamatosan nőtt a Madárvártára látogató vendégek száma. Elsősorban Budapest és Pest megye oktatási intézményeinek (óvodák, általános és középiskolák, egyetemek) csoportjai látogatták szervezett program keretében a Madárvártát, ahol a hagyományos természetismereti órákon vagy szakköri foglalkozásokon túl már társadalmi események is szerveződnek.
A Madárvárta látogatottsága az elmúlt három évben a következőképpen alakult:
Az Ócsai Madárvárta Egyesület tevékenységéről és programjairól az érdeklődők részletesebben a http://www.omve.hu/ honlapon tájékozódhatnak.