Egy kerecsensólyom-védelmi program előkészítésében vettek részt magyar szakemberek Mongóliában. A nemzetközi csapat több mint két tucat élőhelyet térképezett fel, és nyolc kerecsensólyomra erősített jeladót a három hetes, közel 900 kilométeres út során.
Június végén érkeztek haza a magyar természetvédelmi szakemberek, akik egy nemzetközi kerecsensólyom-védelmi munkában vettek részt Mongóliában. Az expedícióban részt vett – a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft., a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kollégái mellett – a madarakra erősített nyomkövetőket gyártó, lengyel Ecotone cég képviselője, valamint a csapatot vezető helyi szakember, a Wildlife Science and Conservation Centre munkatársa. Az út egy részén az orosz kollégák, a Sibecocenter és a Russian Raptor Research and Conservation Centre munkatársai csatlakoztak a csapathoz.
A szakemberek a több mint 900 kilométeres út során a félsivatagi területektől a 3000 méter feletti alpin sztyeppekig változatos élőhelyeket érintettek a mongol Altaj-hegységben, Nyugat-Mongóliában. Az expedíció célja a kerecsensólyom és más ragadozómadár fajok állományainak és fészkelési sikerének felmérése, valamint kerecsensólymok nyomkövető eszközökkel történő felszerelése volt. Utóbbira azért volt szükség, hogy a mozgások feltérképezésével fel lehessen deríteni a veszélyeztető tényezőket, valamint a sólymok területhasználatának sajátosságait. A kapott információk alapján pedig célzott védelmi intézkedéseket lehet tervezni és megvalósítani a jövőben.
A nemzetközi csapat több mint két tucat kerecsensólyom élőhelyet térképezett fel, valamint nyolc kerecsensólyomra erősített jeladót, amelyek már azóta is értékes információkkal szolgáltak. A következő hetekben további hét sólyomra kerül jeladó a mongol kollégák segítségével. A költési siker változó, egyes helyeken egyértelműen meghiúsult a sólymok fészkelése, más helyeken folyt a fiókanevelés. Az egyes fészekaljakban megfigyelt fiókák kora nagy változatosságot mutatott: volt egy-két napos, pár hetes, és kirepülés előtt álló fiókák is előfordultak. Az összes megismert költés sziklán volt – holló, sas vagy ölyvfészekben. A táplálékmaradványok és a megfigyelések alapján, a sólymok fő táplálékát kisemlősök – pocoknyúl, ürge, fiatal mormota – alkották, de kis részben madarak is szerepeltek az étlapon.
A nehéz terep miatt, a bejárt útvonalon elsősorban az úthoz közel eső területeket lehetett felmérni. Alaposabb terepbejárásra, az úttól távolabb eső, de a sólymok számára alkalmas élőhelyek felmérésére nem volt mód és idő, így csupán egy hozzávetőleges képet kaptunk a mongol Altajban élő kerecsensólyom-állományról.
A sólymok mellett számos ragadozómadár fajt (pusztai sas, szirti sas, szakállas saskeselyű, barátkeselyű, barna kánya, himalájai keselyű, vörös vércse, mongol ölyv, vándorsólyom) és emlős (pocoknyúl és ürge fajok, szibéria mormota, havasi nyúl, argali, szajga antilop) figyeltek meg a szakemberek. Megállapították: az élővilág változatos, azonban a túllegeltetés számos helyen jól látható károkat okozott a vegetációnak, amelynek – a globális felmelegedés hatásaival együtt – várhatóan komoly hatásai lesznek a terület biológiai sokféleségére.
A projekt a Bonni Egyezmény Nemzetközi Kerecsensólyom-védelmi Akciótervének megvalósításához járul hozzá. A Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. vezetésével megvalósuló program fő támogatója a Nemzetközi Solymász Szövetség es a jeladókat gyártó Ecotone. A madarak mozgását a későbbiekben a www.satellitetracking.eu honlapon lehet nyomon követni.
Forrás: Herman Ottó Intézet
