A Vidékstratégia 2016 konferenciasorozat november 24-én a Pest Megyei Önkormányzat Hivatalának Dísztermében folytatódott. Fő témáját a vidéki gazdaság, a vidéki társadalom megerősítése, illetve a működését biztosító állami tevékenységek szervezése adta.
Megyei és települési önkormányzatok vezetői, a vidéki életet szervező civil, gazdasági szereplők, a vidék ügyeivel foglakozó politikai vezetők, igazgatási és tudományos szakértők vettek részt azon a konferencián, amely a vidék helyzetét és lehetőségeit tárgyalta 2016. november 24-én. A Vidékstratégia 2016 konferenciasorozat második napján megfogalmazták, hogyan látják a magyar vidék helyzetét, mit tartanak fontosnak a megerősítése érdekében, s ezzel kapcsolatban milyen feladatokat látnak maguk előtt, valamint milyen területen kérnek együttműködést a kormányzati szervektől és szakértőktől.
Eredményes szociálpolitika nem képzelhető el területpolitika nélkül, és mára már az is világos, hogy nem lehet eredményes, ha nem komplex módon kezeljük a problémákat. Ehhez szükség van az ágazatok közötti párbeszédre, együttműködésre, fórumokra, de még fontosabb, hogy helyben élőek legyenek ezek az összekötések – mondta el előadásában Czibere Károly. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a vidéki területeken is fel kell tárni az értékeket, kiaknázni a lehetőségeket, és ezekkel élni kell.
Rácz András bemutatta táji értékeink megőrzésének eszközeit, amelyek nagyon fontos közösségi erőként jelennek meg egy-egy település életében. A Földművelésügyi Minisztérium környezetügyért felelős helyettes államtitkára részletezte, hogy mára már közel 950 település katasztere készült el és több mint 22 ezer egyedi tájértéket tartunk nyílván. A helyi közösségek, valamint a kormányzati szereplők nagy sikerként emelte ki az Európa Tanács Táj Díját is elnyerő Mesés Hetés Zöldutat. Példaértékűnek értékelte a Herman Ottó Intézet közreműködésével végzett tájmegőrző munkát, amely segítette nemcsak a táj-, hanem a vasfüggöny által szétválasztott emberi kapcsolatok helyreállítását és megerősítését is.
A szakemberek és szakpolitikusok előtt a stratégiai keret megalkotásában segítséget nyújthatnak megvalósult jó gyakorlataink tapasztalatai, hiszen a mintaprogramok gazdasági szerepe mellett kiemelt jelentőséggel bírnak a települések közösségi, kulturális életének fellendítésében is – mondta előadásában Mezőszentgyörgyi Dávid. A Herman Ottó Intézet főigazgatója hozzátette, hogy ebbe a sorba illik bele a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal közösen végrehajtott Szelíd térségfejlesztési modellek a gyakorlatban program, amelynek közösségi szemléletű projektjei nem csupán egyetlen gazdasági szereplő fejlődését szolgálták, hanem a helyi közösség többi szereplője is részesült annak pozitív hatásaiból, eredményeiből. De ugyanígy helye van itt a hazai költségvetési források segítségével megvalósuló, talán legismertebb kezdeményezésnek, a Tanyafejlesztési Programnak is, amelyben már több mint hétszáz nyertes pályázóról beszélhetünk – tette hozzá a főigazgató.
Az előadások során Csatári Bálint geográfus, egyetemei oktató áttekintette, hogyan tudja egymást erősíteni a vidékfejlesztés és vidékkutatás. Az elmaradott települések helyzetét és lehetőségeit Gyulaj példáján keresztül vázolta fel Németh Nándor, a Gyulajért Alapítvány kuratóriumának elnöke. Tuczainé Régvári Marietta pedig a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász Kríziskamra Mintaprojektjét mutatta be.
Az esemény egyszerre adott önbecsülést és motivációt a vidéknek, hasznos iránytűt a vidék életének jobbítására törekvő állami működésnek. Hozzájárult ahhoz, hogy a vidékért tenni akarók együttműködése és a megyei önkormányzatok közösségszervező ereje erősödjön, a közbeszédben határozottabban jelenjenek meg a vidék szempontjából fontos értékek.
Forrás: Herman Ottó Intézet