A tájegyüttműködés egy lehetséges út a sikeres és fenntartható fejlesztések megvalósításához, a társadalmi változások generálásához, valamint a közösségi összefogás megerősítéséhez. A Herman Ottó Intézet "Tájökológia - tájgondozás - tájértékek" címmel ennek jegyében rendezett szakmai konferenciát október 21-én. Az eseményen a táji léptékben gondolkodó szakemberek legaktuálisabb témáit, többek között a közösségi helyszínek, értékek jelentőségét, a társadalmi felelősségvállalást, az ökoturizmus kérdésköreit tárgyalták.
„Ezen a területen az állami erőfeszítés önmagában kevés, szükség van a minisztériumok, a háttérintézmények, a nemzetipark igazgatóságok mellett a civilek, az önkormányzatok, a natúrparkok, kutatók, egyetemek, LEADER Helyi Akciócsoportok, az Integrált Közösségi és Szolgáltató Terek munkatársainak közreműködésére – mondta el köszöntő beszédében Rácz András. A Földművelésügyi Minisztérium környezetügyért felelős helyettes államtitkára hozzátette: a közös munka keretét az Európai Tájegyezmény adja, amelyet 2000-ben írtak alá. A jövőre nézve előre mutató, példát, mintát és biztatást adhat, hogy az Európa Tanács Táj Díját 2015-ben egy magyar pályázat, a Mesés Hetés Zöldút mintaprogram nyerte el. Tájékoztatott arról, hogy az országgyűlés nyáron fogadta el a 4. Nemzeti Környezetvédelmi Programot, amelynek része a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv. Ez a 2020-ig tartó, középtávú elképzeléseket tartalmazza. Ebben vállalták a természetvédelmi alapterv tájstratégiájának elkésztését, egy módszertani útmutató megalkotását, amely egységesíti a tájvédelemmel kapcsolatos hatósági munkát, illetve igyekeznek megteremteni ennek önálló jogszabályát, a tájvédelmi kormányrendeletet is.
Eperjesi Tamás köszöntőjében Ferenc pápa gondolatait, a zöld enciklikát idézte, amely fontos hitvallást fogalmaz a minket körülvevő világról: „Nem két különálló, egy környezeti és egy társadalmi válsággal nézünk szembe, hanem egy olyan összetett válsággal, amely egyaránt környezeti és társadalmi.” A Herman Ottó Intézet főigazgató-helyettese elmondta, hogy ma Magyarországon általános tapasztalat az elöregedés, az elvándorlás, a hagyományos, a helyi közösségek felbomlása, és gyakran találkozunk azzal is, hogy a fiatalok egy érték nélküli világban érzik magukat. Rávilágított arra, hogy megújulnak főtereink, épületeink, de úgy tűnik, ez nem elegendő ahhoz, hogy a fiatalokat helyben tartsa, vidéken képzeljék el jövőjüket. A Herman Ottó Intézet új módszereket dolgoz ki arra, hogy a közösségek kötődjenek ahhoz a tájhoz, településhez, ahol élnek. A konferencia ennek egy fontos államosa, ahová partnerként hívták azokat az embereket, akikkel az elmúlt években együtt dolgoztak, közösen gondolkodtak annak érdekében, hogy a vidék fejlesztése, a táj- és környezetvédelem, valamint a társadalmi felelősségvállalás találkozhasson – tette hozzá.
Molnár Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia doktora ökológia szemszögéből világított rá a táj és közösség kapcsolatára. Előadásában kiemelte, hogy a tájvédelem az emberek viselkedésének megváltoztatása, amelyhez alapvető, hogy értsük, megértsük a tájban élő és a tájtól eltávolodott emberek szemléletmódját, és ehhez alkalmazkodva alakítsuk a táj védelmét.
A kedves, családias hangulatú konferencián kerekasztal-beszélgetések adtak lehetőséget az aktív részvételre. A beszélgetések választ adtak arra, hogy miért fontos az értékek gyűjtése és fenntartható hasznosítása a helyi közösségek számára. Bemutatták, hogyan lehet kevés forrásból mintaértékű projekteket készíteni. Részletezték a társadalmi felelősségvállalás jelentőséget a természetvédelemben, emellett a tájrehabilitáció és tájfenntartás gyakorlatával is megismerkedhettek a résztvevők.
Forrás: Herman Ottó Intézet