Az állami döntéshozók, az iparág szakértői és a civil szervezetek képviselői ültek egy asztalhoz a Herman Ottó Intézet napenergia hasznosítást tárgyaló szakmai konferenciáján, hogy meghallgatva egymást közös célok mentén induljanak tovább.
A szakmai párbeszéd erősítése ezen a téren kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen a megújuló energiahasznosítás helyzete Magyarországon meglehetősen ellentmondásos: évek óta szerepel a cselekvési tervekben és a hosszú távú célok között, azonban a valóság árnyaltabb képet mutat, adottságainkhoz és az európai átlaghoz képest jócskán le vagyunk maradva – mondta el köszöntő beszédében Mezőszentgyörgyi Dávid, a Herman Ottó Intézet főigazgatója.
Béres András, a Herman Ottó Intézet környezetügyi igazgatója kiemelte: a napenergia Magyarország egyik legnagyobb kiaknázatlan kincse, mérlegelés kérdése, hogy merre tart egy ország energiapolitikája. Az intézet feladatának tekinti, hogy felhívja a figyelmet a problémákra, meghallgassa a különböző véleményeket, javaslatokat, segítse a megoldások megtalálását, az együttműködési lehetőségek feltérképezését és ezeket továbbítsa a döntéshozók felé.
A kerekasztal-beszélgetésen ismertették a napkollektoros és napelemes rendszereket, részletezték pénzügyi gazdasági jellemzőit, jogi és gazdasági környezetének hatását, tárgyalták a napelemes áramtermelés hazai és nemzetközi helyzetét, a magyar szabályozási környezet változásait, az iparág kihívásait, valamint ismertették az aktuális trendeket.
Vitaindító előadásában Varga Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a napkollektoros rendszerek több energiát állítanak elő adott felületen és olcsóbbak is, mint a napelemes rendszerek, mégis kevésbé terjednek. Ennek két oka van, egyrészt a napelemeknek rövidebb a megtérülési ideje, hiszen a földgáznál drágább villamos energiát váltunk ki vele, másrészt a napelemeknél a hálózatra visszatáplálás következtében az éves tárolás megoldott, míg a napkollektoroknál csak az 1-2 napos tárolás lehetséges. Összegezte, hogy a napkollektoros rendszerek elterjedését állami támogatás segítheti. Erre azonban évek óta nem volt példa. Elmondta, hogy a támogatás nem egyenletes és stabil, amely sokszor nagyobb kárt tesz, mint amennyi hasznot hoz, ezzel komoly kihívás elé állítva a piaci szereplőket.
Szolnoki Ádám, a Magyar Napelem Iparági Egyesület elnöke előadásában kiemelte azokat a pozitívumokat, amelyek ma Magyarországon teret biztosítanak egy rendkívül kicsi piacnak (pl. hálózatra való visszatáplálás, KÁT rendszer). Rávilágított arra, hogy ahhoz, hogy a napelemes rendszerek továbbra is legalább ilyen ütemben növekedjenek, – hiszen még mindig nagyon le vagyunk maradva az adottságainkhoz és más európai országhoz képest – arra van szükség, hogy ezekre a támogatási formákra hosszú távon is számítani lehessen és egy olyan megújuló energiáról szóló törvény szülessen, amely jogi támogatást jelent a napelemes rendszerek elterjedésében, szemben a közelmúltban kivetett környezetvédelmi adóval. Jelezte, hogy a nemzetközi törekvéseknek és a fejlődésnek megfelelően ugyanígy hiányzik egy klímavédelmi törvény, mely szintén szorosan kapcsolódik a megújuló energiaforrásokhoz. A piac már az adminisztrációs terhek csökkentését is értékelné. Az állam aktív szerepvállalása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a megújuló energiák, jelen esetben a napenergia a megfelelő szerepét betölthesse az ország életében. Nemcsak az európai irányelveknek való megfelelés, hanem a magyar ipar támogatása is cél, illetve az állampolgárok számára megteremteni a választás lehetőségét és egy tisztább, egészségesebb környezet biztosítását.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy Magyarországon van megfelelő terület és környezeti adottság a napenergia jelenleginél sokkal nagyobb mértékű hasznosítására. Elhangzott az is, hogy a napkollektoros rendszerekkel csökkenteni tudjuk az energiafüggőségünket, a napelemes rendszerek esetében pedig nem kell aggódni, hogy a hálózat befogadó képessége korlátokba ütközik. Minden adott tehát a fejlődésre.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői összegezve elmondták, hogy szemléletváltására van szükség, és egy olyan hosszú távú stratégia kidolgozására, amelyben helyet kap egy erős megújuló energia törvény is. Érdemes lenne átgondolni egy új, megtermelt hőenergia-alapú támogatási rendszer kidolgozását és bevezetését. A hosszú távú tervezés alapja pedig a termékdíjak, az engedélyeztetés, valamint a piaci árszabályozás enyhítése lehetne, amely dinamikus növekedési pályát eredményezhetne az ágazatban, de ugyanígy igény lenne a településtervezési folyamatok során egy olyan napelemeket és napkollektorokat ellenőrző műszaki kontrollra, ami biztosítani tudja az építkezések során a megfelelő elhelyezést.
A Herman Ottó Intézet vállalta azt a szerepet, hogy továbbítja a szakértők által megfogalmazott javaslatokat a döntéshozók felé, ezzel is erősítve az összekötő szerepét az állami és a civil, illetve iparági szféra között.
Forrás: Herman Ottó Intézet