„Közhelynek tűnhet, hogy az ifjúság a fejlődés záloga, sikere a jövő reménysége, kudarca pedig a megtorpanás kockázata, de valóban nincs fejlődés a fiatalok dinamikája, nyitottsága és hagyomány-döntögetése nélkül, mint ahogy nincs tradíció sem a fiatalok nevelése, integrálása, támogatása nélkül” –mondta el Demetrovics Zsolt az Összebeszélünk - I. Ifjúsági Kongresszuson, amelynek október 30. és 31 között az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara adott otthont.
Kevés az a fórum, ahol az ifjúsággal kapcsolatos kérdésekkel, problémákkal tudományos megközelítéssel foglalkoznak, ahol találkozhat a kutató, a neveléstudós, a pszichológus, a szociológus, az antropológus, valamint a fiatalokkal foglakozó tanár, szociális munkás, civil vezető és az ifjúságügyi szakember. Pedig ahogyan azt a kongresszus résztvevőinek létszáma is mutatta, szükség van az ifjúságszakmában találkozási alkalmakra, konferenciákra, amelyek szakmai-tudományos munícióbővítéssel szolgálhatnak, szakemberek társas környezetét biztosítják, amelyek teret adnak az ifjúságügynek, valamint az ifjúságpolitika legújabb innovációinak.
„A fiatalokkal való foglakozás a jövőbe tett befektetést jelenti” – emelte ki Téglásy Kristóf, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) ifjúsági ügyekért felelős főosztályvezetője, aki a kormányzati ifjúságpolitika prioritásairól, a kormánynak a magyar fiatalok érdekében meghozott és tervezett intézkedéseiről számolt be a rendezvény megnyitásán.
Székely Levente előadásával mindenkit elgondolkodásra biztatott, amelyben bemutatta „az új csendes generációt”, az 1982 és 1996 között születettek karakterét a különböző szocializációs közösségekben.
Mit tehet ma egy pedagógus, milyen készségekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy hatékony oktatást nyújtson egy olyan generációnak, akiknek a zsebében ott az érintőképernyős okostelefon? Mi jósolható a személyiségváltozások terén és mire számíthatnak a szülők, a tanárok? – ezekre a kérdésekre Tari Annamária A Facebook szociálpszichológiája – A XXI. század fiatalja című előadásában fejtette ki válaszát.
Oross Dániel a fiatalok közéleti részvételének alakulását vizsgálta, majd Tóbiás László a Segítés, mint társadalmon végzett munka és az ifjúságügy című előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a világban olyan változások történtek, amelyekre egészen új válaszokat kell adni.
A plenáris üléseket követően műhelymunkákon vehettek részt az érdeklődők, amelyeken többek között az agresszió, a közösségtelenség, a serdőlőkor ellentmondásait, a függőségek, az identitás és jövőkép problémait vizsgálták.
Forrás: NAKVI