Egy felmérés szerint az európai országok több mint felében túl kevés a méh, hogy beporozza a termesztett növényeket. A legrosszabb helyzetben az Egyesült Királyság, a balti államok, Svédország és Moldova vannak, ahol a méhállomány szükségesnek kevesebb, mint negyede volt 2010-ben. Magyarország a második legjobb kategóriába tartozik: hazánkban 2005-ben a kapacitás 92, 2010-ben pedig 87 százaléka volt a szükségesnek, az európai átlag ugyanakkor mindössze 66, illetve 64 százalék volt a Plos One oldalon megjelent tanulmány szerint.
A vizsgált, 2005 és 2010 közötti időszakban a méhek száma ugyan hét százalékkal emelkedett, de a bioüzemanyagok alapanyagait csaknem harmadával nagyobb területen termesztik, ezért növekedett meg a beporzási igény. Emiatt Tom Breeze, a tanulmány szerzőcsapatának vezetője szerint nagyjából hétmilliárddal több méhre lenne szükség.
A Redingi Egyetem kutatója rámutatott, hogy sok országban nagyban növekedett például a repce termőterülete. „2005-ben Görögországban csak néhány száz hektáron termesztették, de azóta a termesztés robbanásszerűen megnőtt, mert bioüzemanyag-támogatásokat lehet érte kapni” – említette példaként Tom Breeze. Az Európai Unió vonatkozó irányelve szerint a bioüzemanyagok arányát 2020-ig tíz százalékra kell növelni a benzinben és a gázolajban, bár az utóbbi időben vita indult erről.
A megállapítások súlyát növeli, hogy a tanulmány által vizsgált időszak óta tömeges méhpusztulás miatt kellett cselekednie az EU-nak, tavaly betiltva bizonyos növényvédő szereket, miután ezeket tették felelőssé a méhek számának csökkenéséért.
A tanulmány szerint a beporzás nagy részét természetben élő rovarok vették át, a kutatók szerint azonban kockázatot jelent, ha ezekre kell támaszkodni, mivel például az Egyesült Királyságban nem figyelik a számukat, így alig tudnak róluk valamit. „Egy katasztrófával nézünk szembe a jövendő években, ha most nem cselekszünk” – figyelmeztetett Simon Potts, a tanulmány társszerzője. „A vadon élő beporzóknak nagyobb védelemre van szüksége. Ők a vidék meg nem énekelt hősei, létfontosságú kapcsolatot nyújtva az élelmiszerláncban az emberek számára, és ingyen elvégezve egy olyan munkát, amelynek a helyettesítése más módon 1,8 milliárd fontba [több mint 650 milliárd forintba] kerülne a brit gazdáknak” – hangsúlyozta a kutató.
Simon Potts arra is rámutatott, hogy egyre inkább elszakadnak egymástól a mezőgazdasági és természetvédelmi politikák Európában. „A gazdákat arra ösztönzik, hogy olajos növényeket termesszenek, ugyanakkor ehhez kapcsolódóan nem gondolkodnak eleget arról, hogy hogyan segítsék azokat a rovarokat, amelyek beporozzák azokat” – mondta a kutató.
„Egy rendes stratégiára van szükségünk Európa-szerte, hogy megőrizzük a vadméheket és -beporzókat az élőhelyek védelme, az agrárpolitika és a gazdálkodási módszerek révén – vagy nagy pénzügyi veszteségeket és egy lehetséges élelmiszerellátás-biztonsági válságot kockáztatunk” – intett Simon Potts.
A kutatók a brit almatermesztők miatt is különösen aggódnak. „A beporzók nem csak a termésszámot növelik, hanem az almák minőségét is javítják” – mondta Tom Breeze, mivel „nagyobbak, keményebbek és jobb áron kelnek el”. Ha bármi történne a vadon élő fajtákkal, az az egész iparágat veszélyeztetné, mivel „egyszerűen nincsenek meg a méheink, hogy pótoljuk ezeket” – nyilatkozta a vezető kutató.
Forrás: BBC, Plos One