A Gerecse Népdalkör április 13-ai, harmincéves születésnapi rendezvényén 170 résztvevő ünnepelt együtt a jubilálókkal. A Népdalkör 1983-ban alakult a Gerecse szívében, a Gorba-hegy alatt elterülő festői szépségű völgyben fekvő Tardoson. A kezdeti lépéseket Tóth Márta tanárnővel tették meg, 1985-től a csoportot Bros Stanislav, majd 2002-től Árendás József irányította. 2008-tól a Népdalkör vezetője Pintér Vendelné, a művészeti vezető Lócki Ferencné, aki harmonikán is kíséri az együttest. A Gerecse énekeseinek többsége szlovák származású. Az ünnepeltek még a Parlamentben is énekeltek, arany minősítést is szereztek, a vértesszőlősi és a bánhidai szlovák együttesekkel közösen pedig megalapították a Vértes-Gerecse Népdalkört, amelyet Urbanics Vilmos irányít.
Az énekesek nem tartották meg maguknak az ünnepet: vendégül látták a színpadon és vacsoraasztaloknál a Vértestolnai Dalkört, a Bánhidai Népdalkört, a Zimozeleny Asszonykórust, a helyi Vörösmárvány Táncegyüttest, valamint a Vértes-Gerecse Népdalkört. Számos település, valamint Komárom-Esztergom megye szlovák nemzetiségi önkormányzata, civil szervezetek és Tardos polgármestere is köszöntötte a jubilálókat. Az ünnepély fénypontja a „Tá naša dedina” című dal volt, ami a népdalkör régi és aktív tagjainak torkából egyszerre csendült fel. A Faluvédő Egyesülettől minden kórustag megkapta a LEADER-támogatásból készült CD-t, amelynek címe „Tá naša dedina maluvaná”, ami magyarul annyit tesz, hogy „a mi festői szép falunk”.
A vendégek betekintést nyerhettek a népdalkör múltjába a teremben elhelyezett paravánokon kiállított képekkel és újságcikkekkel. Az ünnepély végén Tardos himnusza csendült fel a dalos ajkakból, miközben az ajándék tortán is felragyogott a tűzijáték. A meghitt, gazdag kulturális műsor után, a házi pálinka elfogyasztása előtt a Gerecse Népdalkör férfi tagjai mondtak köszöntőt, majd a vacsora elfogyasztása után a táncos mulatság következett. A talpalávalót a helyi Brass Band zenekar húzta. A múlt emlékeit felidézve a meghatottság könnyeit csalta elő a közös élmény, amikor a dalkörök harmonikásai együtt cifrázták az akkordokat a magyar, szlovák, német ajkú nótázók dalos koszorúja közepén.
Forrás: Vértes-Gerecse Vidékfejlesztési Közösség
