2013. április 16-án nyitották meg az immár 15. hazai helyszínen megjelenő, országjáró „Tükörben a világ” című kiállítást az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban (1012 Budapest, Attila út 93.).
A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) Elnökségének értékelése és javaslata alapján, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI), valamint a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács szakmai együttműködésével megvalósuló kiállítás központi kérdése: mire van szüksége egy emberi lénynek, és ennek mi a hatása a környezetére?
A jelentős szemléletformáló erőt hordozó kiállítás vendégeit Lükőné Örsi Gabriella, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár főigazgatója köszöntötte. Ezt követően a kiállítást Mezőszentgyörgyi Dávid, a NAKVI főigazgatója, egyben az MNVH főtitkára nyitotta meg. Főtitkár úr megnyitójához kapcsolódóan Jagodics Edit (Zöld Fiatalok Egyesület) és Tuba Erzsébet (ÖKO-Pack Nonprofit Kft.) beszéde következett, akik a bemutatott téma fontosságát és aktualitását hangsúlyozták.
A megnyitó után a résztvevő vendégek részére tárlatvezetésre került sor. A kiállítás központi kérdésére válaszul az alkotók tíz izgalmasan berendezett szobát álmodtak meg Manfred Max-Neef chilei közgazdász filozófiája alapján. Minden egyes szoba kapott egy nevet: Tudás, Túlélés, Választás, Alkotás, Identitás, Pihenés, Biztonság, Szeretet, Álom, Részvétel.
A kiállítás kartonfalakra és posztamensekre épül. A helyi adottságok és a mobil elemek segítségével a teret 10+1 egységre tagolták, az egyes terekben képek, szövegek, installációk és játékok várják a látogatókat.
A kiállítás olyan alapvető problémákra hívja fel a figyelmet, mint a Föld népességszámának dinamikus növekedése (másodpercenként hárommal vagyunk többen bolygónkon), amely minden kontrollt nélkülöz. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy megoldásként számos döntéshozói és társadalom-berendezkedési lehetőség létezhetne, úgy mint pl. a természetes szaporodás olyan módon történő szabályozása, amely egy erkölcsileg egészséges, kizárólag közösségi értékeken és igényeken alapuló, konstruktív - és ezáltal fenntartható - társadalmi utánpótlás kialakulását és megőrzését eredményezhetné.
Az ember otthona a Föld, de nem csak mi tartozunk ide, hanem az egész élővilág. Míg az emberek száma egyre növekszik, egyre kevesebb növény- és állatfaj él a Földön. Az életben maradáshoz az embernek azonban értelmeznie kell a környezet jelenségeit. Kizárólag így tud alkalmazkodni a természeti adottságokhoz, és így tud a többi emberrel együttműködni. Régen egy személy életének hatósugara földrajzilag behatárolt volt, ma egymástól nagy távolságra lévő országok folyamatai is közvetlen hatással vannak egymásra: globalizált világban élünk. Az installációk földgömbök segítségével olyan fontos információkat szemléltetnek, mint a világnépesség eloszlása, az erdők csökkenése, a gépjárművek terjedése, a pénz eloszlása, a hulladék mennyiségének növekedése. A falakon színes tablók magyarázzák és elemzik a földgömbökön látható folyamatokat.
Szintén nagyon látványosan mutatják az ökolábnyom-probléma, ahol országonként egy-egy kreatív cipő szemlélteti az egy főre eső hektárigényt, illetve azt, hogy hány bolygóra lenne szükségünk, ha mindenki olyan életstílusban élne. Például Peru megelégedne a jelenlegi egyetlen Földdel, míg az Egyesült Államoknak ötre, az Egyesült Arab Emirátusoknak már hatra lenne „szüksége”.
Tiszta ivóvízre és táplálékra szükségünk van az életben maradáshoz. Őseink vadásztak és gyűjtögettek, később mindenki megtermelte a maga betevő falatját, ezt követően az emberek csereberéltek, pénzzel fizettek. Ma egy óriási, világot behálózó élelmiszerpiacról vásárolunk, ezért aztán sokszor nem is tudjuk, mit eszünk. A médiában egyre gyakrabban hallhatunk az országunkban forgalomba kerülő különböző romlott vagy hamisított húsárukról. (Megjegyzendő, ezekre leggyakrabban szúrópróbaszerű ellenőrzés során derül fény. Elgondolkodtató, hogy amelyekre nem derül, azokra ugyan miért nem, illetve, hogy azok a megbízhatatlan és több esetben veszélyes áruk miért kerülhetnek mégis forgalomba.)
Az egyik installáció azt mutatja be, ki mit eszik - fényképek a világ 14 országából származó családról egy heti élelmükkel. A családi portrék megdöbbentő erejű körképet mutatnak a táplálkozási szokásokról, az éhezéstől kezdve a féktelen pazarláson át számos kulturális jellegzetesség jelenik meg rajtuk.
Ha valamit megtervezünk, létrehozunk, építünk, a kreativitásunkat használjuk. Újat, szépet, hasznosat, vagy éppen rombolót teremtünk. Minden egyes tárgynak külön története van. De amikor valamit használunk, gondolunk-e arra, hogy honnan származik és ki készítette? Az egyik installáció-kirakatban egy tömegcikként gyártott divatos farmernadrág látható, amelyről kiderül, hogy bevételi árából ki milyen arányban részesül. Ez alapján 50 százalék a kiskereskedelmi ÁFA, 25 százalék a márkanévért fizetett összeg, 11 százalék az importadó (a gyár nyeresége), 13 százalék az anyagköltség, miközben a nadrág tényleges készítője mindösszesen csak 1 százalékát kapja az áru végösszegének.
Identitásunkat különböző dolgok határozzák meg, ám korunk sajátja, hogy ez sokszor csak külsőségekben tárgyiasulva mutatkozik meg. Hihetetlen mértékű továbbá egyes médiumok manipuláló hatása is, amelyek szintén egyáltalán nem a fenntarthatóság felé terelik az emberek gondolkodásmódját és viselkedését. Túlrobotizált világunkban az egyre inkább elgépiesedő emberek között így alakulhatott ki napjainkra, hogy pl. egy átlagos magyar ember napi 4 órát tölt tévézéssel, és csak másfél órát a családjával. Az szintén elgondolkodtató a kiállítást szemlélve, hogy egy természeti népnél gyakori, hogy mindössze három órát töltenek naponta élelemszerzéssel, a többi idejüket a családra, az egymásra történő odafigyelésre, és a közösségi életre fordítják. Ugyanakkor a „modern” jelzővel ellátott társadalmunkban a napi robot elveszi az emberek idejének zömét, miközben munkájukkal gyakran éppen azokat szolgálják ki, akik a felelősségtudat legcsekélyebb jele nélkül mindezen folyamatokat előidézték, és napjainkban is súlyosbítják.
Sorsunkat közösen alakítjuk. Társas lények vagyunk. Mindenki felelős azért a világért, amelyben élünk. "Akkor tudjuk jobbá tenni, ha megértjük, hogy a te szenvedésed az én szenvedésem is, a te boldogságod az én boldogságom is." (Manfred Max-Neef)
A megdöbbentő információkkal szolgáló kiállítás 2013. május 11-ig, díjtalanul tekinthető meg, hétfőtől-péntekig: 9 és 18 óra között, illetve hétvégén 10 és 16 óra között.
A kiállítás alkotói a Cellux Csoport és a Zöld Fiatalok Egyesülete, főszervezője az ÖKO-Pack Nonprofit Kft. A megnyitót követő héten április 23-án 10 órától a kiállítás szervezői „JÖVŐKERESŐ” szakmai konferenciát tartanak, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. A konferencián történő részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. A rendezvénnyel kapcsolatban további információ az [email protected] e-mail címen kérhető.
Forrás: NAKVI
