A Tapolcához tartozó Diszelen évente több alkalommal is összejönnek, hogy együtt dolgozzanak, éltessék a hagyományokat, falatozzanak vagy szórakozzanak. A helyi disznóvágások történetében ez immár az ötödik alkalom volt, hogy a közösség érdekében feláldoztak egy méretes malacot.
A szombati csikorgó hidegben sem voltak restek és már reggel hét órakor levágták a disznót, majd szaporán jártak a kezek, hogy a közel száznyolcvan kilós állatból mielőbb elkészüljön a hurka, kolbász, disznósajt. A férfiak a kultúrház udvarán Jakecz István irányítása mellett, valamint a jól bevált receptek alapján aprították a húst, fűszereztek és töltötték a füstölni valót is. Az asszonyok közben az épületben előkészítették az alapanyagokat, mosogattak, káposztát pároltak, terítettek.
A munka dandárjával délre már végeztek, így a sütés-főzés maradt hátra. A különféle friss húsokat még este bekebelezték a helyi lakosok egy jó hangulatú beszélgetéssel kísérve. A helyi kemencében sült csülök mellé természetesen oldalas és orjaleves is került, ahogy az dukál egy igazi falusi disznóvágáson.
Forrás: Zalai Dombhátaktól a Vulkánok Völgyéig Egyesület, veol.hu
