Az Európa-szerte több elismerést kapott és hazánkban Muharay-díjjal megbecsült összeállítást a szili arató követte. Három alkalommal tartották meg a fesztivált, amelyen a község nyolcvanadik, kilencvenedik éveit taposó idős emberek is részt vettek. Hogy ne csak a sziliaké legyen az öröm, bevonták az ünnepségbe a Rábaköz teljes népét is: a környező falvakból aratóbandák érkeztek, akik fergeteges versenyeken mérték össze erejüket. Mire színpadi mű lett az egészből, már kellően kiforrta magát a program.
Schwarczkopf Gyula, a Szili Hagyományőrző Néptáncegyüttes művészeti vezetője a legutóbbi, lakodalmas feldolgozás létrejöttének körülményeiről beszélt. Sokat gondolkodtak az induláson, hiszen az sem mindegy, hogy az eseményt milyen időben helyezik el. Megkeresték azokat az embereket, akik átélhették a ’40-es–’50-es évek néphagyományait, s a gyűjtés eredményeként elkészült a vázlat. A kétnapos program lebonyolításához LEADER-pályázaton szereztek anyagi forrást.
Pénteken disznóvágással indult a rendezvény, amit eredeti formájában bonyolítottak le. Ezzel párhuzamosan a leányok a sütemények elkészítésével voltak elfoglalva. Kora estétől pedig hangos lett a kocsma, mert ott tartották a legénybúcsút. A menyasszonyos házhoz már igencsak jó kedvre hangolva érkeztek, ahol zenekari kísérettel énekeltek.
Másnap reggel az egyik férfi táncos dobpergés közepette hívta meg a falu népét az ünnepségre, majd a legényes házhoz hordták a menyasszony holmiját. A vőfély botját és a násznagyokat a koszorúslányok díszítették fel. A pántlikázás után következett az ennél is izgalmasabb fejezet: a menyasszony öltöztetése. A lakodalmas menet felvonult a falu utcáin, és mindenki megcsodálhatta az ifjú arát. A vőlegényre, a násznagyra és a vőfélyre várt az „oltárra kérés”, majd indulhattak a rokonok a templomba. A násznép a vőlegényes és a menyasszonyos háztól vonult az esketés helyszínére, ahol a hagyományok szerint kinek a jobb, kinek pedig a bal oldali székek szolgáltak ülőalkalmatosságnak. Vonulás közben mindvégig zenekarok húzták a talpalávalót, és a háziak finom ételekkel és italokkal kínálták a tátogatókat. Vacsora után perdültek-fordultak a szakácsnék, majd a „Háromtánc” és a „Gyertyás tánc” következett, az ifjú asszony pedig átöltözött a menyecsketáncra.
A rendezvény sikeréhez a résztvevők mellett nagyon sokan hozzájárultak: az előkészítésben közreműködő helyiek és a nézők. „Nagyon büszke vagyok Szilre, mert mindenki mindenben segít, és ennek köszönhetően az összes rendezvény, amit eddig csináltunk, sikeres volt” – mondta el Schwarczkopf Gyula. A hagyományőrzők azt tervezik, hogy az eddigi produkciókat összefűzve egész estés szili műsort készítenek, amihez várják a lelkes támogatókat.
Forrás: Rábaköz Vidékfejlesztési Egyesület, molnarkft.hu