„Közösséget a jövőért!” címmel indult európai uniós támogatású országos program, amelynek célcsoportjába olyan mélyszegénységben élő családok tartoznak, ahol a szülők iskolai végzettsége nagyon alacsony vagy nem rendelkeznek piacképes szakmával, három éve munkanélküliek és legalább két gyermeket nevelnek. A program ugyanakkor az érintett települések minden lakosát érinti, hiszen a fő törekvés az, hogy a társadalom peremterületére szorult embereket beemeljék a közösségbe, így csökkenthetőek a kirekesztettségből, megbélyegzettségből fakadó társadalmi problémák.
Wolf Petra idén kezdett a programban dolgozni, az ő irányításával szerveződik a civil élet a Tolna megyei Gyulajon és Kalaznón. A szociális munkás idegenként érkezett Gyulajra, így elfogadása nem volt akadálymentes. Elmondása szerint sokat ment az érintett családokhoz, kilincselt, leült az éppen ebédelő közmunkások közé, és ha megkínálták, elfogadta. Mostanra már elég egy plakát kitűzése a faluban, és jönnek az érdeklődők.
Az integrálás része, hogy rávezetik az embereket érdekeik védelmére. A szociálisan hátrányos helyzetűek gyakran esnek szerződéses ügyek áldozatául, ezért tanácsadást tartanak nekik és ügyeik intézésébe is bekapcsolódnak a programban dolgozók. Többek között segítenek az ingatlan ügyek kapcsán felmerülő problémák kiküszöbölésében, az őstermelővé és önfoglalkoztatóvá válás jogi és munkaerő-piaci buktatóinak elkerülésében. Fontosak a csapatépítő foglalkozások is, mert a társadalomból, munkából való kirekesztettség a társas kapcsolatok beszűkülésével jár, a képzésen viszont addig talán rejtett képességek bukkanhatnak felszínre, amelyek lökést adhatnak a kilábaláshoz.
„Azért jó, mert a gyerekek korán megtanulják, mit jelent a közösség” – mondta az egyik ilyen foglalkozásról, a baba-mama klubról Samu-Orsós Nikolett. A fiatalasszony ezzel a klubot szervező program céljára is rávilágított: közösségé szeretnék formálni a faluban élőket. A klub a társaságon és az egy-egy téma köré csoportosuló beszélgetéseken kívül olyan fejlesztő játékok használatát teszi lehetővé a picik számára, amely a falvakban ismeretlen. A négygyermekes Samu-Orsós Nikolett szerint, aki egyszer részt vett egy ilyen programon, a következő alkalmat már biztosan nem hagyja ki.
A kicsik társaikkal ismerkednek, miközben kipróbálják a különleges játékokat, ezalatt az anyukák beszélgetnek egymással, tapasztalatot cserélnek, erősödik bennük a közösségi érzés. Nyáron a gyulaji iskolában a helyi és a kalaznói diákoknak tartottak tábort fővárosi önkéntesek bevonásával. Orsós Noémi több mint egy hónap elteltével is csillogó szemmel idézi fel az élményeket, a könnyes búcsút, a velük együtt táborozó kalaznói csoportot pedig egyenesen fantasztikusnak nevezte.
Jó volt kicsit kikapcsolódni, kizökkenni a napi bajokból, mesélte a csapatépítő foglalkozásról Sipos Józsefné Zsuzsa. Menye, Sipos Csilla ehhez azonban hozzátette, hogy a jó dolgok mellett a beszélgetés és filmnézés során a nagy eséllyel előforduló problémák is szóba kerültek. Ugyanakkor a foglalkozásnak pont az volt a célja, hogy a konfliktuskezelésre és megoldásra vezesse rá a résztvevőket, „és a Zsuzsika is sokat változott, barátkozóbb lett” – mondta. Lánya szintén táborozott nyáron, és azóta csak az általa ott festett pohárból iszik, az újdonsült barátokat megörökítő csoportkép pedig a konyhafalat díszíti.
A részeredmények tehát már látszanak, a sikert azonban az igazolná, ha az állami és európai uniós támogatást élvező országos program befejeztével sem szűnnének meg a közösségi kapcsolatok és rendezvények, sőt a kellő motiváció kialakulásával önszerveződővé válnának.
Forrás: Tolnai Hármas Összefogás Vidékfejlesztési Szövetség, teol.hu