A Kismegyeháza épülete és annak udvara kiváló adottságaival, hangulatos épületeivel és parkjával remek alaphangulatot teremtett az eseménynek. Az ódon épület rendkívül impozáns képet mutat külsejével, vastag falaival, boltíves termeivel, pincéjével és padlásmúzeumával; udvarán borkútból csordogál a frissítő nedű, az egykori istálló átalakított, elegáns belső terei pedig remek vendéglátó helyiségül szolgálnak.
Vidékfejlesztési szakemberek mellett neves építészek is érdeklődtek az esemény iránt, de túlnyomó többségben olyan résztvevők voltak jelen az ország minden részéből – Debrecen, Nyíregyháza, Békéscsaba, Tatabánya, Eger, Székesfehérvár, Pécs térségéből -, akik saját maguk és közösségük életén kívánnak változtatni, „tudatos lét” életformát felvenni.
Berényi István polgármesteri köszöntője után a rendezvény fővédnöke és az esemény nyitó szónoka, Krizsán András elnöke volt szólalt fel. A Falufejlesztési Társaság a témakör aktualitásait kiemelve elsősorban a közösségfejlesztő értékeket hangsúlyozta.
A jelenlegi világban zajló gazdasági-társadalmi-természeti folyamatokat egy rendszerelméleti előadás során ismertette Kilián Imre, a Pécsi Tudományegyetem oktatója, aki elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezik az önellátás folyamatában, ökofalvak alapításában és mindennapi életében. Világossá tette mindenki számára, hogy a föld túlnépesedése, a természeti erőforrások túlzott használata, a környezet rombolása világszerte visszafordíthatatlan folyamatokhoz vezetett. Ennek tudatában minél előbb szükséges megtennünk olyan lépéseket, amelyek ezeket lassítják, hívta fel rá a figyelmet Kilián Imre.
Ennek egyik formája és lépcsője a mezőgazdasági földművelés és állattenyésztés ökológiai gazdálkodássá alakítása, amelyről Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetője beszélt. Előadásában kihangsúlyozta, hogy a fenntartható és minőségi élelmiszer-termelés alapja a természeti erőforrások tudatos használata, a mérgező anyagok használatának megszüntetése.
A konferencia több előadója természetközeli, hagyományos elemekre épülő, mégis innovatív építészeti technológiákat mutatott be. Medgyasszay Péter, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar Magasépítészeti Tanszékének egyetemi docense a fenntartható építészetről tartott előadásában mutatott be összehasonlító adatokat, illetve példákat megvalósult alternatív építkezésekre.
Ezt a témát folytatta az Energia és Környezet Alapítvány részéről Zalatnay László, aki a szalmabála-építészetről tartott színes illusztrációkkal ellátott előadást. A résztvevők az udvarban felállított demonstrációs anyagokon és fotókiállításon is megtekinthették a szalmaépítészet folyamatát.
Az alternatív eszközök sorát folytatta a Szupervályog és Permakultúra Munkacsoport részéről Kovács Mónika és Fekete Zoltán, akik bemutatták, hogy a szupervályog technológiának milyen felhasználási lehetőségei vannak. Ismertették a megvalósítás alatt álló Szivárvány Ökofalu terveit is, valamint meghívták a résztvevőket permakultúrás hétvégi tanfolyamaikra is. Fontos kiemelni mind a vályog-, mind a szalma-, mind a szupervályog technológiák alkalmazásánál, hogy rendkívül kreatív megoldások valósíthatók meg velük. A kivitelezés során a hagyományos magyar népi építészeti szimbólumai, alkotóelemei is megeleveníthetőek, így nem csupán fenntartható, környezetbarát, könnyen fűthető épületekről beszélhetünk, hanem a szellemi örökség ápolásáról is. Az előadók mindegyike kiemelte a kalákás építkezés közösségformáló erejét.
Az alternatív építészeti megoldásokat követően gyakorlati példákat ismertettek. Három működő ökofalu mutatkozott be: Gyűrűfű alapítója, Kilián Imre az alapítás kezdeteiről, nehézségeiről, örömeiről, jelenlegi helyzetéről beszélt; az Öko-Völgy Alapítvány részéről Rév Szilvia mutatta be a somogyvámosi Krisnavölgy mindennapi életét, fejlesztési folyamatát, majd egy kisebb szünetet követően Gábor Eszter, a GAIA Ökológiai és Vidékfejlesztési Alapítvány igazgatója a galgahévízi ökofalut prezentálta. Rév Szilvia bemutatta az alapítvány gondozásában megjelent könyvet is, amely lépcsőről lépcsőre ismerteti az önellátás módozatait és javasolt útjait. Utóbbi két gyakorlati példa is azt mutatta, hogy igazán fejleszteni, beruházni (pl. gyökérzónás szennyvízkezelőbe, biogáz üzembe, tehenészetbe, napkollektoros melegvíz-előállításba, szélkerék parkba, saját malomba) csak pályázati támogatásokkal lehet.
Ezt a fajta tőkehiányt emelte ki Domonyai András, a MonJardin! projekt vezetője és tulajdonosa is. Kiváló példákat hozott a világ minden részén kialakított rendszerekről Ausztráliától Dániáig, saját tapasztalatairól, és az önellátás olyan fokozatairól, amelyeket többek között afrikai országokban valósítottak meg. Kiemelte, hogy az önellátás az ő értelmezésében szigorúan azt jelenti, hogy ha az adott közösség a maga erejéből nem tud olyan terméket előállítani, amely értékesítésével vagy cseréjével tovább léphet, akkor gyakorlatilag megsemmisül. Fontosnak tartotta széleskörűen kitekintő előadásában azt is megemlíteni, hogy klasszikusan a közösségi és városi kertek, vidéki „konyhakertek” – a klímaváltozásnak és a globális folyamatoknak köszönhetően – előrelátó módon olyan növények termesztésével foglalkozzanak, amelyek megélnek az éghajlatunkon, ellenállóak, és sokat teremnek, ezáltal többletet termelnek.
A nap utolsó előadója rendkívül színes palettát mutatott be a nagyvilág ökofalvairól. Livits Réka huszonéves fiatalként az Európai Unió Fiatalok Lendületben programjának köszönhetően járt a németországi Sieben Linden ökofaluban, valamint nemrég tért haza portugál útjáról, ahol szintén ökofalu projektben vett részt és tanulmányozta a fenntartható fejlődés lehetőségeit. Livits Réka aktívan szervez és vezet környezet-, valamint klímavédelemmel foglakozó programokat. Fiatalsága, aktivitása, sugárzó optimizmusa kiváltotta a hallgatóság elismerését.
Az egész napos szakmai rendezvényt a Sárköz-Dunavölgye-Siómente Egyesület helyi termék bemutatóval színesítette. A Kismegyeháza parkjában felállított faházakban a térség helyi termelői árusították portékáikat, így a részvevők megismerhették Vecsernyés Irén lekvárjait, Hurtony Zoltánné mézeit, Illésné Magasföldi Amarill számtalan fajta kecskesajtját, és kölesdi borászok nedűit. Emellett bemutatta kézműves hagyományőrző tevékenységét Pirisáné Nagy Katalin népviselet-készítő, és elhozta helyi termék boltját Gyűrűfű ökofalu is. A vendégek nagy örömére a borkútból is helyi fehér- és vörösbor folyt, ami igazi különlegessége lett a szünetben eltöltött beszélgetéseknek. Az előadók is elhozták szakmai kiadványaikat, valamint nagyon népszerű volt a szalmabála építészet demonstrációs anyaga.
A programok mellett az egyesület a vendégek ellátásában is igyekezett a helyi különlegességeket felvonultatni, így a szünetekben a tengelici pékség négyfajta reform péksüteménye aratott sikert, kiegészítve a faddi gyümölcslé-készítményekkel, a faddi almával és a zombai csemegeszőlővel. Az ebédért a Kék Madár „Ízlelő” családbarát étterem szolgáltatta: az alapítvány társadalmi vállalkozásként fogyatékkal élő emberek foglalkoztatásával végzi tevékenységét és üzemeltet népszerű éttermet a megyeszékhelyen.
A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat által támogatott rendezvény sikerét példázza a számos dicsérő szó és levél, amellyel a résztvevők jeleztek vissza, sőt, többen a téma valamiféle folytatását szorgalmazták. A nap folyamán számos olyan kapcsolat született, amely a téma iránt elhivatott érdeklődők további együttműködését garantálja.
Forrás: Sárköz-Dunavölgye-Siómente Egyesület, NAKVI