Az 1932-ben Budapesten született Kiszely István sokoldalúságát jellemzi, hogy először a Zeneakadémián végzett zongora-orgona szakon, majd öt évig katolikus teológiát hallgatott Pannonhalmán. 1963-ban biológiából és földrajzból szerzett diplomát az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, de tanulmányai közben a Bölcsésztudományi Kar kínai szakjára is bejárt, majd egyetemi doktorátusi címet szerzett.
A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében dolgozva fordult figyelme fokozatosan a magyar őstörténet felé: e témával foglalkozó expedíciókat vezetett Belső-Ázsiába, de számos más területen járt kutatóúton. Eközben egyetemi előadásokat is tartott, összesen másfél tucat országban dolgozott. Munkáját az Amerikai Egyesült Államok Einstein Akadémiája évi bronzérmével honorálta, és a szakma egyik legrangosabb elismerésében, Rudolf Martin díjban is részesült. 1971 óta egyetemeken, az ELTE mellett a Külkereskedelmi Főiskola, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Nyugat-Magyarországi Egyetem, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Szabadegyetem és a miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetem előadója is volt. Tudományos és ismeretterjesztő munkái száma több százra rúg, napilapok cikkeitől kezdve egyetemi tankönyveken át a nagy terjedelmű monográfiákig számtalan mű őrzi nevét.
1998-tól a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium tudományos tanácsadójaként foglalkozott felsőoktatási és népfőiskolai ügyekkel. A szaktárcától került a minisztérium háttérintézetén és a NAKVI jogelődjén, az Agrárszakoktatási Intézeten (ASZI) belül működő Agrárnépfõiskolák Koordinációs Irodájának élére, amelyet elhunytáig vezetett.
Temetéséről szűk családi körben intézkednek.