A hazánk délnyugati részén és a szlovéniai Muravidéken elterülő néprajzi tájegység, az Őrséggel délről határos Hetés magyarországi részén található Bödeháza, amelynek 100 főnél is kevesebb összlakosságát történelmileg két település népessége alkotja.
Az elmúlt években csak a helyiek hagyományőrző elbeszéléseiben élt tovább a falunév: Szentistvánlak. Régi, szlovén nevét, a Jósec nevet 1896-ban a helyiek kérésére változtatták Szentistvánlakra. Az 1924. évi IV., azaz az úgynevezett szanálási törvény a 300 fő alatti községek önállóságának megszüntetetéséről rendelkezett, így több mint 100 községnév – köztük Szentistvánlak – tűnt el Magyarországon.
A falu érdekessége, hogy mielőtt formálisan is a nagyobb település, Bödeháza részévé vált, önálló aprófaluként pontosan a Trianon után meghúzott sávon terült el. Valószínűleg tévedésből nem említi a Bödeháza és Zsitkóc között található Szentistvánlakot a trianoni békeszerződés. A határőrbódé a két falu között álló keresztnél állt, így a falu egy darabig Jugoszláviához tartozott, majd Bödeháza területéhez sorolták. A rendezés érdekében az itt élők sikeresen kérvényezték, hogy csatolják vissza a falut Magyarországhoz. Sokáig elzárt településként létezett, így a korábbi önállóság sorvasztásához a katonai- harcászati szempontok is hozzájárultak, míg végül 1935-ben megtörtént végleges összevonása Bödeházával.
A falu – 14 itteni állandó lakcímmel rendelkező – jelenlegi lakosai és az elmúlt években itt ingatlant vásárlók mára szinte önálló identitással rendelkező szentistvánlakiakká váltak. Ez év augusztus 20-án szinte a teljes közösséget megmozgató, önálló falusi búcsút szerveztek. A kenyérszenteléssel, misével kezdődő napon közel százan vettek részt - magyarok és szlovének együtt ünnepeltek.
Az ünnep részeként – tisztelegve az elődök és az államalapító emléke előtt – a helységnévtábla felcsavarozásával jelképesen újra feltették Magyarország térképére Szentistvánlakot. A hivatalos tábla elkészülte még ebben az évben várható.