Élet költözött a hét végén az ópusztaszeri skanzenbe: a muzeális utcákat betyárok lepték el. A látogatókat plakátok figyelmeztették a rosszarcú bűnözők garázdálkodására, az óvatlan hölgyek azonban így is egy pillanat alatt lóháton találhatták magukat – elrabolva. De nem voltak biztonságban a sétálgató, nézelődő vendégek értékei sem: baseball sapkát, zacskó chipszet, jobb híján pedig akár egy tollat is képesek voltak elcsenni a hagyományos öltözetben a tűző napon is lelkesen rohangáló „gazfickók”.
„Maga lesz a segédem. Íme, egy betyárverő bot. Ha lát egyet, porolja el, de rendesen” – adta ki a megtisztelő megbízást egy kisfiúnak a jegyző, miután börtönbe kísért néhány foglyot. A rabok azonban nem tétlenkedtek sokáig: hatalmas fegyverdurrogtatás közepette kitörtek a zárkából, a lelkes színjáték közben egyiküknek még a nádtetőt is sikerült kissé szétlőnie. Miután mindenki megnyugodott, hogy nem kap lángra, lehetett őket megint keresni. Aztán amikor az egyiket egyből elfogták, feltette a kezét és csak annyit mondott: „ebédidőben amnesztia van." Majd elvonult falatozni.
A betyártoborzón a megrendezett jelenetek köré épültek a programok. A rendszeres betyárkergetéseken kívül volt például hagyományos lánykérés – ebből igazán sokat tanulhattak a mai fiatalok. Így azt is, hogy nyáridőben nem érdemes ilyesmibe kezdeni – sok a dolog olyankor a földeken, nélkülözhetetlen a munkaerő. Ettől az elképzeléstől pedig még a sokadik pohár bor sem tudja eltántorítani a leendő apóst, akit ha felbosszantanak, vasvillával kergeti el a szerelmes ifjút. Persze kaphattak a nézők megoldási tippet erre az esetre is: a fiú lóhátról rabolta el a háztól szíve szerelmét.
„Nem fizetett adót? Tíz botütés” – adta ki a büntetést a jegyző. A renitens ezek után mosolyogva annyit kérdezett: „akkor idén már nem kell fizetnem?” A nemleges válasz után pedig jelezte, hogy volna még néhány szolgáltatói elmaradása is.
Forrás: Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület, delmagyar.hu