Több okból is szükség van a nyitásra a keleti országok felé Feldman Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára szerint.A „Keleti nyitás lehetőségei a magyar élelmiszergazdaság számára” című konferencián előadást tartó helyettes államtitkár szerint egyrészt sok ágazat számára jelent nehézséget, hogy kiszámíthatatlanok a piacok, amelyekre szállítanak.
Emiatt a jövedelmeik sem állandóak, a növekvő gazdasági erejű gazdaságok viszont megoldást jelenthetnek erre a problémára. Másrészt Ázsiában négy milliárd fő lakik, így már csak nagysága miatt is érdemes odafigyelni erre a kontinensre.
A fő gátak a földrajzi távolság és a mennyiségi igény, de jó példák mutatják, hogy vannak olyan rések, ahol be lehet jutni ezekre a piacokra – mondta el a helyettes államtitkár. Meg kell találni a megfelelő finanszírozási formákat: itt külföldi állami és gazdasági magánszereplők bevonásában látta a kulcsot Feldman Zsolt. A sikerhez szükség van arra is, hogy figyelembe vegyék a célországok közötti különbségeket és azt a tényt is, hogy azokban sokan élnek mezőgazdaságból. A helyi termékekkel azonban a minőségben lehet érdemes felvenni a versenyt, és a fejletlenebb módszerek miatt a tudás és technológiák átvételére is nagy az igény.
Nagy különbséget jelent, hogy keleten általában az államnak fokozottabb a szerepe a gazdasági életben, ám itt segíthet a magyar agrárdiplomácia. A kapcsolatot a regionális döntéshozói szinttel is érdemes kiépíteni, az államok között pedig a különféle akadályok lebontására is törekedni kell.
„Annak, hogy a mezőgazdaság egy rendkívül nyitott, világméretű piaccá vált, mindenféleképpen arra kell ösztönöznie bennünket, hogy ne legyünk ennek a vesztesei, és igyekezzünk a lehetőségeket minél jobban feltérképezni és kihasználni” – mondta Feldman Zsolt.
Kálmán Zoltán, a VM Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályának vezetőhelyettese vegyes képet vázolt a magyar mezőgazdaságról. Ugyan 2010-ben 13,8 százalékkal, 2,1 milliárd euró értékben nőtt az agrárkivitel, de ezt túlnyomórészt feldolgozatlan termékek tették ki, ráadásul ezeket szinte kizárólag egy irányba, az Európai Unióba szállították.
Ismertette azokat az adottságokat is, amelyekre Magyarország építhet. Hazánk számos országban rendelkezik mezőgazdasági attasékkal, keleten pedig Moszkva és Peking mellett hamarosan Kijevben és Kazahsztán fővárosában, Asztanában is kirendeltséget nyitnak.
A közelmúltban komoly versengés után Budapestre költözött az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezetének (FAO) három hivatala is, ami Kálmán Zoltán szerint nagy siker és komoly lehetőség. Cserében például ösztöndíjprogramokat kell fenntartani, ezek révén azonban személyes kapcsolatokat lehet építeni a végzettekkel, akik általában magas pozícióba kerülnek hazájukban – az OMÉK-on vendégeskedő algériai agrárminiszter is Magyarországon tanult. Az ösztöndíjakra fordított pénzt (tandíj, kollégiumi elhelyezés) ráadásul szinte kizárólag helyben költik el.
Juhász Anikó, az Agrárgazdasági Kutató Intézet Élelmiszerlánc Elemzési Osztály vezetője is megerősítette, hogy egyoldalúvá vált a magyar agrárkivitel. Ugyan mezőgazdasági exportunk nőtt az uniós csatlakozásunk óta, ráadásul jelenleg az EU 27 tagállamából a hetedik legnagyobb, de a tizenöt legnagyobb piac közül csak három nem uniós tag. Ráadásul a négy termékre építő kivitel már gyakorlatilag csak két cikkre támaszkodik, ami olyan, mintha egy asztal négy lábából kivennének kettőt – szemléltette a helyzetet Juhász Anikó.
Az EU-n belül a legnagyobb akadályt az alulfinanszírozást és a támogatás hiányát érzik a magyar termelők, míg azon kívül általában inkább az egyéb tényezők, mint az információhiány és a kulturális különbségek jelentenek problémát.
„Nem csak mentőkötél, rakéta” – jellemezte a keleti piacokban rejlő lehetőséget Szakács Tibor, a Széchenyi Kereskedelmi Bank vezérigazgatója. Ennek a kihasználásában igyekszik segítséget nyújtani a fiatal intézmény, egyrészt az exportot segítő bankokkal, másrészt a hitelszövetkezetekkel összefogva. A siker zálogát éppen ebben, a közös fellépésben látta, mert enélkül nem lehet megbízhatóan megfelelő mennyiségű árut biztosítani, és egy orosz példával érzékeltette, hogy a lehetséges importőrök egyetlen féllel szeretnének tárgyalni, akivel egyszerűen elintézhetik az ügyeiket.
Hári Csaba, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara gazdaságdiplomáciai tanácsadója szerint még nincs kikristályosodva keleten az ellátási lánc, nem építették fel hazai márkáikat úgy, mint a nyugati országokban, ezért ezt a bizonytalan, „eldöntendő szakaszt” kell megragadni. Ehhez a keresleti és kínálati oldal együttműködése mellett olyan felet is be kell vonni, amelynél sok pénz gyűlt össze. Példaként említette egy olyan magyar-orosz vegyes, államilag garantált alap kezdeményezését, amelynek kötvényeit katari és szaúd-arábiai befektetők vásárolnák meg olajból felhalmozott vagyonukból.
VM VKSZI