A Tisza nagykövete, Hidvégi-Üstös Pál ezúttal nem a sportot, hanem a történelmet és a hagyományőrzést népszerűsítette: a Rákóczi-szabadságharc befejezésének 300. évfordulója előtt tisztelegve 3100 kilométert tekert Takár Károllyal, Rodostótól Erdélyen,
a Felvidéken, a Dunántúlon és a fővároson át Tarpáig. A kerékpárral megtett táv alatt naponta több emlékhelyet is megkoszorúztak.
Hidvégi egy éven át szervezte az emléktúrát, amelynek útvonalát a pénzhiány miatt többször is át kellett írni. „Úgy állítottuk össze a programunkat, hogy valamennyi fontos történelmi helyet útba ejtsünk, és egy kis helyi ünnepségen felhívjuk az ott élők figyelmét a Rákóczi-szabadságharc jelentőségére” – magyarázta a szervező a magyar földre érve.
Hidvégi-Üstös Pál szerint három évszázad már éppen akkora távolság, hogy egy átlagember, de még egy történelmet szerető sem tudja átérezni a történtek jelentőségét: „Rákóczi nagysága abban állt, hogy képes volt összefogni a Kárpát-medencében élő népeket, a tótokat, a ruszinokat, a székelyeket, a románokat és a magyarokat, de zászlaja alá sorakoztak a jobbágyok és a nemesek is. Korának olyan szimbóluma volt, akiben a szabadság, az összetartozás érzése testesült meg. Csodálatra és elismerésre méltó ennek a tízéves harcnak a befejezése is: nem folyt vér, hanem a majtényi síkságon földbe szúrták a zászlókat. Az ilyen emberi tettekre kellene minél többször emlékezni” – vélekedik Hidvégi.
Az erdélyi származású Hidvégi és a felvidéki gyökerű Takár Rodostóban kezdték küldetésüket. Ott megtekintették a Rákóczi-emlékházat és kinéztek a Márvány-tengerre, onnan, ahonnan a fejedelem is tehette azt. „Szívszorító az a szomorúság, amit azon a padon éreztünk. Láttuk a tengert, és talán ugyanazt éreztük, mint a száműzetést választó Rákóczi Ferenc. Rodostóban egy megható ünnepségen vettünk részt, ahol nyolc platánfát kaptunk. Ugyanennyivel járult hozzá küldetésünkhöz Borsi, a fejedelem szülőfaluja” – számoltak be az út egyes részleteiről.
A történelmi emléktúra június 29-én indult. Törökországból Zágonig autóval jöttek, onnan kerékpáron folytatták. A 3100 kilométerre tervezett távot napi 120–130 kilométerenként tették meg 5–6 emlékhely megkoszorúzásával.
„A hideg megnehezítette az utunkat, az utolsó héten esőben, szélben tekertünk” – mesélte Hidvégi. S hogy érdemes-e ilyen küldetéseket vállalni? Az extrém távokat kedvelő sportoló szerint, ha egy-egy ünnepségen meglátja az emberek szemében a meghatottság könnyeit, máris erőt gyűjt a következő táv megtételéhez.
Forrás: Tisza-Tarna-Rima Mente Fejlesztéséért Közhasznú Egyesület, heol.hu