Egyre nagyobb érdeklődésnek örvend a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) Magyar Vidékakadémia elnevezésű programsorozata, amely a hónap elején Hévízre is ellátogatott helyi gazdaságfejlesztési, vidéki munkahely-teremtési és foglalkoztatási jó gyakorlatokkal. Az eseményre három lelkes és kezdeményezéseikben sikeres előadó érkezett, hogy megosszák tapasztalataikat a megjelent közönséggel: polgármesterekkel, akciócsoport vezetőkkel, munkatársakkal.
Az első prezentációt Kovács István, az MNVH elnökségi tagja és a Hegypásztor Kör Oszkó értékmentő egyesület elnöke tartotta. Röviden felvázolta, hogy milyen tévhitekből fakadó nehézségekbe ütközik a vidéki emberek foglalkoztatása. Úgy véli, a foglalkoztatási célú támogatásokkal az a baj, hogy amíg egy projekt tart, száz-kétszáz ember is dolgozik, tanulmányairól papírt kap, azonban amint vége – lejár a támogatás –, a munkahely is megszűnik, és a vállalkozó inkább új projektbe kezd, ahelyett hogy hosszú távra tervezne. Az is helytelen szerinte, hogy a hátrányos helyzetű embereket egyből a munkaerőpiacra akarják visszasegíteni, amit kis lépésekben kellene elkezdeni. A helyi erőforrásokra kéne alapozni a munkahelyteremtést és a gazdaságfejlesztést. Kitörési pont lehet egy érték- és közösségalapú fenntarthatóságra törekvő helyi gazdaság, ehhez azonban szükséges egy elkötelezett és komplex fejlesztő egyéniség. Kell, hogy felismerjék a helyi értékeket és meg is akarják őrizni azokat. A helyi célokért folytatott aktív közösségi munka elengedhetetlen. Észre kell venni a helyi piaci lehetőségeket, és ezekre az igényekre alapozott termékekre, szolgáltatásokra kell fókuszálni. Mindezekhez nélkülözhetetlen egy fenntartható szervezet, erőforrás-gazdálkodás.
Kovács Istvántól Németh Nándor kutató geográfus, a Pannon Elemző Iroda és a Hétfa Kutató Intézet ügyvezetője és munkatársa vette át a szót. Közfoglalkoztatás és vidéki munkahelyteremtés a Dél-Dunántúlon című előadásában két falu példáján át mutatta be, hogyan lehet önfenntartó egy falu, és hogyan lehet munkát adni a lakosságnak. Az egyik sikeres példa a Tolna megyei Kisvejke a bonyhádi kistérségben. A hétszáz fős falu léte veszélybe került, miután a kilencvenes években felbomlott a helyi termelő szövetkezet, és a gazdáknak nem maradt munkájuk. Még a szövetkezet fennállása idején a falut határoló földeket betelepítették kajszibarackkal, és a kárpótlási folyamat idején a területet szétosztották a gazdák között. A helyiek összefogtak, új szövetkezetet alapítottak, 2000 elején hűtőházat is építettek, s ma már a kis faluból a külföldi kamionok nyugatra szállítják a gyümölcsöt.
Belecska a másik település, ahol szintén a termelő szövetkezet bezárása lehetetlenítette el az ott élők mindennapjait. Itt a polgármester kezdett munkahelyteremtésbe úgy, hogy a falu lakosainak nem osztotta szét a szociális földprogramból járó pénzt, hanem az önkormányzat földjén helyezkedhettek el. Zöldség- és gyümölcstermesztésbe kezdtek, akkor még csak fél hektáron, ám mára már 24 hektáros területen dolgoznak a lakosok. Az előző év végére a faluban megszűnt a munkanélküliség. Németh Nándor úgy véli, könnyebb lenne a vidékieknek gazdálkodni, ha nemcsak a közkonyha vásárolhatná fel a termékeket, hanem egy módosított szabályozással a boltok is, illetve lennének piacok, ahol a termelő értékesíteni tudna.
Kitért a 2009 tavaszán indult Dél-Dunántúli Regionális Munkaügyi Kirendeltség által finanszírozott Sorsfordító – Sorsformáló elnevezésű munkaerő-piaci programra is, amelynek lényege, hogy a tartós munkanélküliek nyolc hónapos egyedi képzést kapnak. A képzést követően egy- vagy kétéves időtartamra bértámogatottan kapnak munkát gazdálkodást folytató önkormányzatoknál vagy vállalkozóknál. A Dél-Dunántúl három megyéjében, közel negyven településen már több mint kétszáz munkavállaló vesz részt a programban. A kezdeményezés egyszerre nyújt képzést, képzési támogatást, munkahelyet, bértámogatást és életviteli mentorálást.
Nyitrai Ákos, a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetségének ügyvezetője az élhetőbb falu kialakításához szövetkezetben gondolkodik. A társas munka teremtő ereje az élet más színterein is megmutatkozik, és az emberek közelebb kerülnek egymáshoz. A kaláka mindig is fontos és nélkülözhetetlen volt a vidéki kultúrában, sőt, nyugaton még ma is az.
Forrás: umvp.eu