Az ember addig él, amíg a sorsa meg-megújuló öröm.” – idézte az Antigonéből V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár, az eseményt megnyitó beszédében. Mindez addig igaz, amíg az energia is meg-megújul, hiszen enélkül nincsen étel és meleg, nincs élet sem, energiát pedig csak annyit vehetünk el a Földtől, amennyit adni tud, márpedig jelenleg annyit nem tud, amennyi nekünk kell, ez a közös gondunk, melynek a megoldása is közös feladat: az államtitkár szerint a legjobb az ilyen feladatokat a hozzánk hasonló történelmű és kultúrájú országokkal egyeztetni először, velük cserélni hasznos tapasztalatokat.
A hivatalos program kezdetén Jarosław Wojtowicz, a lengyel testvérminisztérium helyettes államtitkára is szólásra emelkedett, és rövid beszédében üdvözölte a közép-európai tapasztalatcserére lehetőséget adó kezdeményezést.
Így kezdődött a „Megújuló Energiaforrások Konferencia Lengyel- Szlovák- Magyar Együttműködés Keretében” című, szerda délutántól péntek estig tartó szakmai program központi eseménye, a miskolci előadás-sorozat, április 28.-án.
A rendezvényen mindhárom nemzet delegációi szerephez jutottak. Az előadásokat három tematikus panelre bontva ismerhette meg a közönség. Az első a „szabályozási oldal” címet viselte, ezt Kis Zoltán a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) Térségi Programok Osztályának vezetője moderálta.
Bagi Béla a Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet képviseletében helyzetelemző jellegű előadásában elmondta, hogy a „talaj nem ipari erőforrás”, és hogy ez nem volt mindig evidens. Kitért arra is, hogy a különböző energiaforrásokat alaposan kell mérlegelni, az etanol „ellentmondásos energiaforma” az erős monokulturális hatás a helyigényes tárolás, a csekély munkahelyteremtő-képesség miatt, így Magyarország számára az előállítás csak az EU bekeverési arány mértékéig indokolt, és csak addig, amíg szubvencionálják.
Elżbieta Czerwiakowska-Bojko előadásából megtudhatta közönség, hogy Lengyelországban egy 1997-es keltezésű energiatörvény jelent minden vonatkozó jogi alapot. A hulladékfeldolgozásról, a műtrágyázásról és bioüzemanyagokról azóta hozott törvények jelenleg felülvizsgálat alatt vannak. Etanol gyártásra lengyelhonban csak alacsony minőségű (nem étkezési) gabonát használhatnak, a biogáz rendszereken belül pedig kiemelt támogatás jár azoknak a telepeknek, amelyek kifejezetten mellékterméket hasznosítanak.
Peter Francisci egy nyugat-szlovákiai pelletüzem tapasztalatairól számolt be, amely főleg cseh piacra értékesít. A vállalkozásban több alapanyag-termelőt fognak össze klaszterszerűen. Állítása szerint a pellet akkor válik különösen versenyképessé, ha beszámítjuk, hogy a hőerőművekben kis átalakításokkal hasznosítható, tehát nem igényel új építkezéseket. Szlovákiában a megújuló forrásokból előállított áram betáplálásának megfelelő szabályozása hiányzik még ahhoz, hogy a szektor megfelelő lendületet vegyen.
Nagygál János szerint a geotermikus energiafelhasználás ősi eredetének bizonyítéka az, hogy az ember túlélte a legutóbbi jégkorszakot. A Magyar Geotermális Egyesület alelnökének előadása alapos nemzetközi és hazai történelmi kitekintés nyújtott a felszín alatti vizeink hőjének felhasználásáról. Ezután rátért előadása fő témájára, a szentesi termálvíz hasznosítás bemutatására. Az Európa legsűrűbb geotermikus mezeje fölött elterülő városnak, a Csongrád megyei Szentesnek nincs nagyfogyasztói földgázszerződése, első hévízkútjait az ötvenes években fúrták. A lenyűgöző termálkincs hasznosításából az előadó által vezetett gazdasági vállalkozás is kiveszi a részét: hatvan hektár üvegházat, fóliasátort, illetve baromfi ólakat, keltetőt, gabonaszárítót, irodákat látnak el az e tekintetben valóban „éltető”, továbbá „meg-megújuló” energiával.
A termálvíz felhasználását ma egy az EU-ban nem, de hazánkban érvényes szabályozás miatt vissza kell sajtolni, pedig a jelek szerint ez indokolatlan, ráadásul esetenként, például homokkőben, majdhogynem kivitelezhetetlen is. Ezért véleménye szerint indokolt lenne e szabályokat felülvizsgálni, különös tekintettel arra, hogy az éves szinten visszasajtolandó energetikai célú vízzel megegyező mennyiség a folyóink révén 40 másodpercenként hagyja el az országot.
Bakó Dániel a szintén Szentes környékén, termálvíz segítségével paprikát nevelő családi vállalkozása révén hasonló következtetésekre jutott. A rideg szabályozás mellett a 40-50 éves infrastruktúra is rászorulna már a felújításra. Fóliasátraikban márciustól decemberig szüretelnek a természeti kincsnek köszönhetően, de a lehetőségek még messze kihasználatlanok.
Rövid szünet után Bagi Béla moderálásában folytatódott a program a „szociális zöldenergia” című panellel.
Anna Oniszk-Poplawska a lengyel Megújuló Energia Intézettől úgy látja, hogy eddig a vidéki helyett inkább a központi, nagyüzemi megújuló energiafelhasználás érvényesült Közép- és Kelet-Európában. Pedig a vidéki fűtési költségek csökkenése, a helyi foglalkoztatás és a helyi bevételek növelése a helyi infrastruktúra modernizálódásával járna együtt a falvak, tanyák számára.
Krizsán József, a szolnoki főiskola rektorhelyettese szerint is „olyan modelleket vettünk át, amelyekre nincs pénzünk”. Fontos meglátása, hogy az elektromos áram költségének mintegy hatvan százaléka megszűnne, ha helyben állítanánk azt elő, mert körülbelül ekkora terhelést jelent az áram „útiköltsége”, az ÁFA, és a továbbítás közben keletkező veszteség. Meggyőződése, hogy a vidék energetikai szempontból „pluszos”, vagyis külső forrást nem igénylő, önfenntartó is lehetne. Kistérségi szinten a biogázban látja az optimális megoldást.
Grzegorz Brodziak pontosan ilyen biogáz beruházásokat, egy összesen mintegy 450 ezer sertést évente előállító dán-lengyel gazdasági társaság hét darab erőművét mutatta be. A termelés magas minőségi követelmények mellett fenntartható módszerekkel és nyomon követhetően zajlik. A termelt energia jó részét felhasználják a gazdaságok, de néhol lakások, iskolák fűtését is megoldják vele.
Urbánné Pásztor Edina, a Borsod-Torna-Gömör Egyesület elnöke Szendrő városának erőfeszítéseiről adott elő, amelyek fő pontjai a biogáz és biobrikett felhasználása. A településen hamarosan brikettálót létesítenek, amellyel jelentősen csökkenthető az önkormányzat fűtési költsége, miközben 32 munkahely létesül, és rendezettebbek lesznek a város környéki zöldterületek is.
Az ebéd utáni harmadik panel („Megújuló Energiaforrások – Fenntartható Fejlődés”) Illés Ágnes, a VM Vidékfejlesztési Főosztály megújuló energia referensének vezetésével zajlott.
Mariusz Matyka a lengyel Talajtudományi és Növénytermesztési Intézettől érkezett, és az energianövények tulajdonságairól adott összképet. A szervezet több mint húsz különböző növényfajt vizsgált, biomassza-, biogáz- és folyékony üzemanyag – célú hasznosításra egyaránt.
Bordács Sándor, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Felügyeleti Osztály vezetője is az energiaültetvények témájában tartott előadást, a fásszárúakra koncentrálva. Magyarországon ezek közül csak a rövid vágásfordulójú növények nevelésére van kialakult szabályozás, amely erősen gépigényes gazdálkodást kíván. Beszámolója szerint vidékfejlesztési relevanciája inkább a közepes vágásfordulójú növények termesztésének lenne az élőmunka-igény és az alacsonyabb költségek okán.
Ryszard Gajewski a biomassza szakértőjeként a lengyelországi tapasztalatokat osztotta meg a hallgatósággal, amelyek egyelőre nem túl számottevőek, mert jelenleg a hagyományos erőművekben a fosszilis tüzelőanyag mellé pakolt növényalapú tüzelőanyag jelenti ezt. Az út elején járnak, információs kampányra, stratégiára, átgondolt szabályozási környezetre lenne szükség.
Juraj Maga utolsó előadóként a dél-szlovákiai biomassza-tapasztalatokat mondta el. Szerinte nemzetközi szinten is össze kellene kapcsolni az áramhálózatokat.
Itt ért véget a késő délutánba nyúló előadás-sorozat. A külföldi delegációk városnézéssel zárták a napot, így készülve a másnapi tanulmányútra, melynek Miskolc környéki jó példák alkotják állomásait.
Az előadásokat csatoltan olvashatják itt.
Tekintsék meg galériánkat az eseményről, itt.
Forrás: umvp.eu