A lövői közösségi ház hat éve felújított, de ma is vadonatújnak érződő termében Vékásyné Gál Zsuzsa kezdte a programot. Szervezete, a Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány is tagja a Szarvason már bemutatott Enterprise Europe Networknek. Az alapítvány eddigi tevékenysége például a Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter megszervezésében, vezetésében nyilvánult meg, de sikeresen segítettek üzletkötéshez magyarországi, turizmusban érdekelt vállalkozókat például Belgrádban, Európa egyik legjelentősebb turisztikai expóján, a kiutazás megszervezésével.
Előadásában bemutatta a szerinte méltatlanul kevéssé ismert és kihasznált Új Magyarország Mikrohitel Programot, mely kifejezetten az ÚMVP jogcímeinek kedvezményezettjeire szabott hitelcsomagokkal is rendelkezik, s a bankokkal ellentétben nonprofit alapon működik.
Horváth Csaba, a VÁTI szervezésében működő nemzetközi program Közös Technikai Titkárságának igazgatója szerint az „egyenlőtlenségek áthidalása” a fő célja az általuk menedzselt osztrák-magyar együttműködési programnak. Területi egyenlőtlenségek a határ mindkét oldalán húzódnak, Bécs környéke és Dél-Burgenland között éppolyan látványosan, mint Győr-Sopron térsége és a zalai aprófalvak között.
Mint elmondta, mint minden támogatási program esetében, „a pályázati pénznek ára van”: minden projektnek illeszkednie kell a programhoz, egy-egy mozaiknak kell lennie a lefektetett célok megvalósításának összképében. „Nyertem!” –jelentik ki sokan a pozitív döntés kézhez kapásakor, ám azt a pénzt még le kell hívni, a projektet végig kell vinni.
Az Alpokalja-Ikvamente LEADER Egyesület munkaszervezetének képviseletében Páliné Keller Csilla és Varga Krisztina mutatta be az akciócsoportjuk közreműködésében lebonyolított Leonardo Da Vinci nemzetközi ösztöndíjprogram krónikáját.
Ebéd után Gergely Zsolt az edelényi kastély-felújítás projektjén keresztül esettanulmányi mélységben tárta fel, mutatta be, hogyan lehetne, és kellene, az ilyen fontos vidéki örökségeknek beépülniük az őket körülvevő térség gazdasági-társadalmi szövetébe. A festményekről lesétáló 3D alakokkal operáló történeti tárlatig hosszú út vezet. Az első cél a többi hasonló történelmi emlékhelyünkhöz hasonlóan tökéletesen kifosztott, visszabontott épületegyüttes „1944-es állapotának” visszaállítása, a második pedig ezen állapot megőrzése. Mindez úgy indult, hogy Gergely Zsolt meghirdette a környéken: „keddenként háromtól négyig bárkit szívesen lát”, és így gyorsan kialakult egy tenni akaró civil közösség. Az egyedülálló épületegyüttesben öt éven belül 100 ezer látogatót szeretnének vendégül látni.
Szőkéné Hajduk Andrea sodró lendületű, hangsúlyozottan nem szakértői előadása kiváló példája volt annak, hogyan lehet korunk fenntarthatósági problémáit, és a lehetséges megoldásokat bemutatni akár teljesen laikus közönségnek, hétköznapi szavakkal, kifejező ábrákkal és őszinte megfogalmazásokkal. A szintén a ZMVA soraiban dolgozó Szőkéné Hajduk Andrea az alapítvány „Biofuture” címen futó kezdeményezéséről is beszélt, mely szerint fontos lenne egy független, megbízható szakértői gárda felállítása, akik gyakorlati tanácsokat tudnak adni önkormányzatoknak a megújulók minél hatékonyabb felhasználásában, hiszen ez a terület rendkívül dinamikus, gyorsan követik egymást az újabb és újabb innovációk, és nincsen aranyszabály: minden egyes kistérség, kistelepülés egyedi adottságokkal rendelkezik, melyekhez meg kell találni a legjobb megoldást. És ez a legnehezebb, ez vezet a túl hosszú megtérülési idejű, nem kellően hatékony beruházásokhoz. Sokat segítene, ha a LEADER-ben zajló megújulós projekteket számszakilag rögzítenék egy közös, nyilvánosan elérhető adatbázisba, így objektív mércék állnának rendelkezésre a többi, tervezési fázisban lévő érdeklődő számára.