Az első csalódás a helyszínen ért: a cégek többségénél a tréningek, képzések számára választott szupermodern, kocka-tükör-kocka-üveg, rideg épületegyüttes helyett egy Körös-menti, lombos fákkal övezett, II. Lajos bajorországi meseváraira emlékeztető szálloda adott helyet a kétnapos programnak. De ez csak a kezdet volt.
A következő csalódást a Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézetének (VKSZI) munkatársai jelentették számomra, ugyanis nem a távolságtartó, műmosolyú, magukat „húdefontosnak” érző kategóriába tartoznak. Ott volt elsőként Lili, aki ahelyett, hogy rosszalló pillantással mérte volna végig a tréningre késve érkezőket, készségesen adott helyet nekik maga mellett. Aztán Réka, aki közvetlen hangnemben mesélte, hogy aggódva kereste az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) honlapjára kötelezően feltöltendő eseményünket, s nem átallott izgulni a levonandó százalékok miatt, a csupán névről ismert akciócsoportért. A látszólag csendes Helgáról sem feltételeztük, hogy közeledik azokhoz a sosem látott egyénekhez, akiktől kéthetente híreket kell bevasalnia. Ritát rég ismertük, azt viszont nem gondoltuk róla, hogy barátnőként vezetget majd bennünket a minisztériumi feladatok szövevényeiben. S a folytatásban mindez fokozottan volt jelen: közvetlenség, baráti hangnem, útmutatás, tanácsadás, tapasztalatcsere... Döbbenet!
A folytatásban újabb találkozás és újabb csalódás: az első nap előadója-trénere, Csekő Melinda. A jelentős referenciákkal rendelkező fiatal hölgy utasítások nélkül uralta a terepet, s hol a flipchart táblánál állva, hol a hallgatóság között ülve osztotta meg tudásának ide vonatkozó részét a jelenlévőkkel. Információt közölt, s közben folyamatosan lépre csalt bennünket: egyszerre fogta vissza a folyamatosan szerepelni vágyókat és vonta be a visszahúzódóbbakat a csapatmunkába. Mindezt úgy, hogy az érintettek ebből semmit nem érzékeltek. S még egy – bár személyes, de fontos – dolog: a mondandóját időről időre saját példájuk említésével megszakító Szatmár Leadereseket ledorongolás helyett elismerő szavakkal illette, hiszen jól tudja, a lelkesedés dicsérettel növelhető.
A második nap „kapitánya”, Szintai-Molnár Péter is mesterien megvezette a hallgatóság tagjait. Világmárkák marketingkampányából hozott példákat, s mire valamelyikünk megszakította volna a „nálunk koránt sem ez az alapállapot” jelmondattal, megmutatta, hogyan fordíthatjuk javunkra a nagyok tapasztalatait. Bebizonyította, hogy az internetes közösségi oldalak és videó megosztó portálok a köztudatban élő funkciókon túlmutatva, tulajdonképpen ingyen reklámfelületként használhatók.
Az említettekért – beleértve az előadók kiválasztását is – természetesen a szervezők a felelősek, de muszáj néhány szót ejteni a rajtuk kívülálló csalódási okokról, a Helyi Akciócsoportok (HACS-ok) jelenlévő képviselőiről is. Várakozáson felüli módon kovácsolódott össze a különböző régiókból érkezők csoportja, amelynek tagjai egymás tevékenységéből is tanulni akarva, érdeklődve hallgatták a szakmai és nem éppen szakmai beszámolókat.
Összegezve a fentieket: a gyakorlati tudnivalók elsajátítására irányuló kommunikációs tréning kiválóan hasznosítható információkkal szolgált. Sok-sok segítséget jelent a mindennapi problémák leküzdéséhez és működésünk hatékonyabbá tételéhez. Köszönet érte a szervezőknek és az előadóknak, akiknek a résztvevők nevében innen üzenem: vannak még hiányosságaink jócskán… Már nagyon várjuk a következő szakmai összejövetelt!
Forrás: Koncz Nóra
kommunikációs és marketing referens, Szatmár Leader Közhasznú Egyesület