Az Eurostat az Európai Unió statisztikai hivatala, Luxemburgban. Fő célja, hogy a mindennapi EU ügyvitel számára megfelelő, releváns, európai statisztikai adatokat nyújtson.
A vidék-vidékfejlesztés témájában, de az élet szinte minden területén, az egyik legfontosabb feladat a megfelelő elvek szerint lefektetett földrajzi-politikai tipológia kidolgozása és karbantartása, amely segítségével tudunk vákaszt adni az olyan alapvető kérdésekre, hogy mely terület „vidéki”, melyik „városi”, hiszen ez sokszor nem egyértelmű.
Az Eurostat a közelmúltban felülvizsgálta az EU-ban használatos tipológiát, melyet az OECD-től vettünk át eredetileg.
A DG AGRI mellett az Európai Bizottság regionális politikáért felelős főigazgatósága, az Eurostat és a JRC vett részt az új tipológia kidolgozásában.
Az új rendszer az alkotók reményei szerint pontosabb képet ad a valós viszonyokról. Az új szisztéma kidolgozásáról szól az Eurostat online folyóiratának legutóbbi száma angol nyelven, most ezt tekintjük át röviden.
A legmagasabb statisztikai egység a nemzetállam. Az EU három fő statisztikai egységre bontja tovább területét, ez az ún. „NUTS”: Nomenclature of territorial units for statistics, vagyis a területi statisztikai egységek jegyzéke.
A legmagasabb szint a (NUTS 1) a „tartomány”, mely több régiót (NUTS 2) ölel fel, a régiók pedig megyékre(NUTS 3) oszthatók.
A NUTS egykori 4-es és 5-ös szintjét egy korábbi revízió óta Helyi Adminisztratív Egységnek nevezik (Local Administration Unit – LAU 1 és 2).
A nagyobbik a kistérségi szint, nem minden tagállamban van használatban, a kisebbik pedig az önkormányzatok szintjének felel meg.
Az eddig érvényben lévő OECD metodológia tipikusan kétféle torzítási hibát követett el. A 150 fő/km2 népsűrűség alatti területeket nyilvánította „vidékinek”, ami miatt az olyan, szűk települési határokkal bíró, sűrűn lakott kis falvak, mint a 439 lakosú Aldea de Trujillo például „városias” terület lesz az adatbázisban.
Ugyanezen logika mentén a nagy alapterületű, alacsony népsűrűségű városok vidéki területnek számítottak, tehát egy nagy külterülettel rendelkező, de központjában sűrűn lakott város is ebbe a kategóriába esik. A szintén spanyolországi Cáceres és Badajoz, vagy a finn Uppsala „vidéki” területnek számított, holott mindhárom településnek több mint 150 ezer lakója van.
Az OECD tagolás a NUTS 3 területeket is besorolja „vidékies”, „köztes”, „városias” kategóriákra (predominatly rural, intermediate, predominantly urban). Ebben a rendszerben hazánkban kizárólag Budapest számít városias megyének, és csupán hat „köztes” van, a maradék 14 mind „vidékies”, és az EU egész területén dominál a „zöld” szín a térképen, holott a bolygó leginkább urbánus térségei találhatók itt.
Ugyanakkor Málta teljes tagállami területe „városias”.
Az új tipológia egy népességi ráccsal kíván enyhíteni az anomáliákon.
A négyzetrács két egyszerű lépésben hajtja végre a besorolást, a következő térség számít ezentúl „városiasnak”:
1. Az egy négyzetkilométeres négyzet lakossága meghaladja a 300-at.
2. Azon szomszédos négyzetek összesített lakosságszáma, melyek lakossága meghaladja a 300-at, legalább 5000 főt kell elérjen.
Minden terület, mely ezeken kívül esik, vidékinek számít.
Persze, nem mindenhol áll rendelkezésre 1 négyzetkilométeres bontás a népsűrűségről: Dániában, Svédországban, Finnországban, Ausztriában igen, a többi tagállamban a jelenleg meglévő népesség-levetítési eszközöket használják majd, de az 1 négyzetkilométeres háló válik várhatóan standarddá a jövőben.
Fentiekből következik, hogy a megyék besorolásánál sem kell már a LAU 2, vagyis a roppant változatos méretű önkormányzati szint adataira hagyatkozni.
Az új metodológia részeként a NUTS 3 szint legkisebb szereplőit összevonták, 500 négyzetkilométerben meghúzva az egység alsó területi határát. Ez hazánkat nem érinti, megyéink ennél nagyobbak.
A változások következtében Cordoba környéke vidékiesből köztessé változott, Prága környéke pedig városias lett, így járt még például Valencia, Gironde, Vilnius, és Krakkó.
Összegezve, az új tipológia tehát sikeresen küszöböli ki a LAU 2 (önkormányzati) és a NUTS 3 (megyei) szint nagy területi eloszlásából fakadó anomáliákat, a következő három eszközzel:
1. Városias klasztereket hoz létre 1 km2 –es négyzetrács segítségével, mely összefüggő térségek minimum népsűrűsége 300 fő/km2, és összlakossága minimum 5000 fő.
2. Az 500 km2-nél kisebb NUTS 3 (megyei) statisztikai egységeket összevonja egy vagy több szomszédjával.
3. A NUTS 3 egységeket a négyzetrácsot alkotó négyzetek aránya alapján sorolja be pofonegyszerűen: ha a négyzetek többsége vidékies, akkor a megye is vidékies, ha 20 és 50% közötti a vidéki es négyzetek száma, akkor átmeneti, ha 20% alatti akkor pedig városias megyéről beszélhetünk.