Az új KAP kialakításában országainkra váró kemény viták közös megvívásáról együttműködési nyilatkozatot írtak alá a magyar és lengyel felek, közvetlenül az előadás után. Beszédében Lawniczak úr a lengyel tapasztalatokra és a közös érdekeinkre helyezte a hangsúlyt - értve ez alatt úgy a lengyel-magyar, mint az össz-európai érdekeket is.
„Az életben a boldogulásunk fontos tényezői az anyagi javak mellett a szeretet, és legfőképpen az egészség, amihez elengedhetetlenül szükséges a természetes és jó élelmiszer, amely megfelel a normáknak.” - fogalmazott.
„A Közös Agrárpolitika erről szól, és ezt az emberek nem tudják. Az egészségről szól, és mégis, sokan fontosabbnak tartják az olajat, amit az autójukba töltenek annál, hogy mit esznek.”
A világban zajló folyamatok kedvezőtlen irányúak: nő a népesség, miközben csökken a termelés, sűrűsödnek a természeti csapások, a termő vidékek egy része sivatagosodik, a másikat árvizek sújtják.
A KAP jövője kapcsán ezért fontos témákat kell képviselnünk.
A kiindulás pontjai: a fogyasztók egészsége, a termőföld és vízbázisok védelme.
„Mi történt a cukorral?” - teszi fel a kérdést. A közgazdasági tanácsadók szavára hallgatva Európa felszámolta saját cukoriparát, mondván, hogy a cukornáddal nem lehet és nem érdemes versenyezni: ha importáljuk az EU-ba, jobban járunk, olcsóbb lesz. „Olcsóbb lett? Nem, drágult.” Eközben munkahelyek tömegei vesztek el, és milliárdok mennek ki az EU-ból, ahelyett, hogy saját gazdaságunkat erősítenénk velük.
Sok országnak nincs megfelelő minőségű gabonája, ezért az ára fel fog menni - szerinte be kellett volna avatkozni már korábban: a fogyasztók biztonsága legyen az első. "Termeljük meg az élelmünket itthon."
Lengyelországban termelői piacokat szerveznek, és leviszik a feldolgozóipart helyi szintre, kicsi üzemekbe, helyiek szervezésében hagyva az egészet, kiegészítve például állatorvosi tanácsadással - szerintük nem kellenek nagy elosztóközpontok, mindent elég regionálisan megszervezni.
Fontos cél, hogy a Közös Agrárpolitikában a támogatás aránya minden országban legyen egyforma: nekünk, KK-Európai termelőknek ugyanazok a költségeink, ugyanazt a műtrágyát, ugyanazt a vegyszert vesszük, csak a munkaerő olcsóbb nálunk, mégis kisebb támogatást kapunk.
Jelenleg a KAP-nak nincs közösségi jellege, pedig jó lenne. Mindenki a nemzeti érdekvédelemre összpontosít, pedig jó lenne a mindenkinek jó, közös célokra koncentrálni.
„Bölcs a lengyel a kár után.” - idézi a mondást, most legyünk előre bölcsek, legyen jó lengyelnek-magyarnak ugyanúgy mint a dánnak, franciának, hollandnak.
Külön kérést intézett a magyar vezetéshez: árvíz- és termőföldvédelemben alakítsunk ki közös álláspontot.
„Komoly viták lesznek” - figyelmeztetett. Folytatni kell az aznap aláírt együttműködési megállapodásban vázolt közös munkát, miniszteri, parlamenti szakbizottsági szinten is gyakrabban kell egyeztetni. Elő fog fordulni, hogy gyorsan kell majd reagálni. Hangsúlyozta, nem valamiféle kényszerpályát akarnak ránk erőltetni, pusztán vannak tapasztalataik korábbról, melyek azt mutatják, hogy szükség lesz a határozottságra. „Egy erősebb, bölcsebb Európáért.”