A régi szárnynak új ablaka lesz
Vál – Csend és nyugalom honol a Vajda János Általános Iskolában, a gyerekek már jól megérdemelt nyári pihenőjüket töltik. Hamarosan azonban nagy nyüzsgés lesz az intézményben, a régi épületszárnyon külső és belső nyílászárókat cserélnek.
"Az Önkormányzati Minisztérium infrastruktúrafejlesztési pályázatán nyertünk 9 millió forintot, ebből végezzük el a beruházást. Sajnos nem száz százalékban valósulnak meg a terveink, mert eredetileg fűtés- és villanyvilágítás-korszerűsítést is akartunk, de arra nem kaptunk támogatást". Így sem szomorkodnak, hiszen végre valamennyi, a 70-es években beépített nyílászárót korszerűre cserélhetik, ami jó hatással lesz a rezsiköltségre. Három osztályteremben a padozat is cserére szorul, ezt is szeretnék még nyáron elvégezni. "Természetesen a fűtés és a világítás modernizálásáról sem mondtunk le. Amint pályázati lehetőség nyílik, pályázunk, már csak azért is, mert kiváló összehasonlítási alapunk van, amikor összevetjük az új és a régi szárny közötti különbségeket. Ami biztos, egy tanteremben szeptemberre lesznek új világítótestek, mert az ÁNTSZ előírta számunkra" – tájékoztatott Tóth Ferencné polgármester.
A napokban írták alá azt a szerződést, amelynek értelmében 13 millió forint értékű interaktív táblához juthat az iskola. Ezek a modern segédeszközök javítanák a tanítás feltételeit, de a központosított közbeszerzés miatt elképzelhető, hogy csak év végére érkeznek meg.
Forrás: Helyi Téma
*
Sárkányinvázió a forrásnál
Martonvásár - Apránként összerakosgatott forintokból, önkéntesekkel szerveznek napközistábort sárkányokkal, mesékkel, előadással és egy kis környezetvédelemmel.
Az úgy kezdődött, hogy a szép baracskai faluház vezetője, Vasvári Béla pályázaton nyert egy tisztes méretű, szétszedhető, összerakható rendezvénysátrat, amelyet használnak, meg ki is adnak. Az így összegyűjtött pénzből aztán futja a Tiszta forrás elnevezésű nyári táborra, ami nagy népszerűségnek örvend a környéken. Mindig másutt verik ezt a bizonyos sátrat, s persze az alkalmi befogadó helyen is kedvét keresik az ifjú csapatnak. Az idén Martonvásáron, a Beethoven Általános Iskola udvarán és épületében gyűlt össze hatvanhat gyerek hat faluból, azaz ötből és Martonvásár városból. "Baracska, Kajászó, Ráckeresztúr, Tordas és Gyúró népművelői, a martonvásári Brunszvik Teréz Hölgyklub tagjai és mások önkéntesként csatlakoztak, mert ennyi gyermek mellé előírás a felnőtt jelenlét, s okosan és szünidősen lefoglalni őket szívbéli kötelessége a szervezőnek" - jelenti ki Vasvári Béla.
A Tiszta forrás elnevezés a hagyományőrzésre kíván utalni, de nemcsak a szavak szintjén, hanem csakugyan. Olyan régi gyermekjátékokat szednek elő ilyenkor, amikhez egyenesen elzárják a számítógépet, vagy egyéb újkeletű tárgyakat, mégis nagy sikert aratnak a gyerekek körében. Métázás, kötélhúzás, békaügetés, pókjárás - ezek a "sportszerű" múltidézők, a korongozás, gyöngyfűzés, foltvarrás pedig a kézművességbe invitálja az ifjú résztvevőket. A ráckeresztúri Kucsera Mónika korongozott velük, a szintén odavalósi művelődésszervező, Kupi Gábor egy maguk írta-alakította színdarabot tanított be, amihez jelmez is dukált! A táborzárón nagy sikerrel adták elő a darabot! Szendrői Júlia környezetvédelmi szakmérnök a Szent László-víz és a Váli-víz keménységét mérte a vidék természeti szépségeit taglaló foglalkozásokon az újdonsült "asszisztensekkel", tudományosan is megvilágítva, miért fontos szülő- és lakóhelyünk óvása, védelme. Erről is szól az a bizonyos Tiszta forrás elnevezés. Az önkéntes helybéli felnőttek mellett meghívott vendégek szórakoztatták a hatfalusiakat: a Country Express együttes varázslatos gyermekműsorral, Róka Szabolcs interaktív mesejáték-előadó szintén valami sárkányos csudasággal állt elő! A fővárosi illetőségű előadó civilben biológiatanár, zenész és néptáncoktató, az interaktivitás pedig azt jelenti nála, hogy a mese nézői beleavatkozhatnak a történetbe. De nem kiabálással, biztatással, hanem be kell állni a mesejátékba, belebújni valami jelmezfélébe, egyszersmind valamelyik szereplő bőrébe!
*
Felavatták a játszóteret
Felcsút - Átadták a település első közösségi játszóterét. A padokkal, csodás játékokkal felszerelt parkot felavatták, átadták.
"Már sok éve szerettük volna a falu fiatal lakóit megörvendeztetni egy játszótérrel, hogy legyen egy hely, ahol szép környezetben játszhassanak a kicsinyek, és pihenhessenek, kikapcsolódhassanak a szülők is" - árulta el Varga György polgármester. Ezért a játékok mellett kényelmes padok is helyet kaptak azon a közösségi játszótéren, amelyet július 1-jén avattak fel a településen.
"Az óvodaátadás napján kaptuk a jó hírt, hogy két játszótér építésére nyertünk pályázatot" - tette hozzá Varga György. A másik játszótér az óvodában kapott helyet. Májusban kezdődhettek el a földmunkák és a játékok felállítása. Az időjárás, a sok zápor, zivatar végig befolyásolták a munkálatokat, ezért hiába szerették volna gyermeknapon hivatalosan is átadni a parkot, csak később sikerült.
"A faluközösség fontos rétegét alkotják a gyerekek, hiszen ha felnőnek, majd ők irányítják a község életét. Tehát felelősséggel tartozunk értük" - mondta az avatáson a polgármester.
*
Lila vendég a zöldben
Azon a semmirevaló, sülevényes sárgaföldön éppenséggel megteremhet a levendula! - határozott a családfő, Somogyi Dezső.
"Azon a semmirevaló, sülevényes sárgaföldön éppenséggel megteremhet a levendula!" - határozott a családfő, Somogyi Dezső. Különben sem szokott ellentmondani feleségének, sőt. Magdolna, ez a kicsi termetű, lányos alkatú asszony nincs híján az energiának, s egy ideje azt vette a fejébe, hogy levendulát ültet. De sokat!
Álom volt, nem tudom, miért, mindig vágytam rá - mondja Magdolna, amíg felkapaszkodunk Zsár Ernő, a jó barát gumirádlis kocsijára, hogy a tabajdi szőlőhegyen megnézzük azt a híres levendulamezőt. A rengeteg eső után harsogóan zöld minden, a tabajdi szőlőhegyek különösen szépek. Csupa domb, dűlő, hegyoldal, girbegurbán szaladó kocsi- és gyalogutak, vén szőlőtőkék, modernebb kordonosak, gyümölcsfák, roskadó, romantikus présházak, s persze jellegtelen újabbak, de szeretnivaló az egész, ezt megállapítjuk.
A tősgyökeres tabajdi Somogyi Dezső ősei gazdálkodtak, mint mindenki az egykoron szinte szín református faluban, s ezt sokáig nem hagyták el a változó idők nyomán sem. Mára igencsak megfogyatkoztak a gazdák, Zsár Ernő és Somogyi Dezső éppen kivételek. Utóbbi a falu alpolgármestere, de elhárítja ennek emlegetését, mert most a felesége levendulamezejét látni ültünk kocsira. Ő szorgalmazta azt is, hogy ha annyira álmodik a levenduláról, hát miért nem fog bele komolyabban? Magdolna kiolvasott minden, ide vonatkozó írást, ellátogattak Tihanyba, s a ház előtt is díszlik éppen húsz éve egy levendulabokor, ami akkorára terebélyesedett, mintha bokrosodó fa akarna lenni! A franciák lehagyhatatlanok e méltán híres növény termesztésében - ezt még leszögezték, csak hogy ne legyenek hiú reményeik a levendula jövőjét illetően. Tabajdon. Aztán Szegedről hozattak kétezer földlabdás tövet konténerben, s a család egy hét alatt elültette kézzel a Becse-hegyen a becses jószágokat, két éve ősszel. A tabajdiasan szemléletes jelzők, márminthogy semmirevaló és sülevényes a föld, azt jelentik, hogy száraz, meszes, sovány a talaj. Éppen, amit a levendula egyenesen imád!
A lovak derekasan megküzdöttek az esőáztatta talajon minden méterért, a Somogyi-présháznál pihennek, amíg mi percek alatt regénybéli szépségbe csöppenünk. A kétszintes, emeletes présházat az 1910-es években építhették, vagy korábban kicsit?, nincs benne villany, de van mohos pince, nyitott kémény, öreg bútor. És bor, persze. Somogyi Dezső nem is akármilyen bort termel, bormustrákon elismerteket. A meredek hegyoldalon szőlőtőkék, s fenn, a laposon a kordonos dicséri a kitartó művelőt.
S a csupa zöldben csupa lila az 1400 méteren futó keskeny tercia! A méhek részegen donganak a valószerűtlen illat- és színkavalkádban, s mi is azt érezzük, amit nyilván mindenki, amikor először téved be egy levendulaültetvénybe. A két férfi sem közömbös ennyi szépség láttán, Zsár Ernő a markába kap egy kis lila csokrot, vigye feleségének, Katalinnak. Magdolna kuporodik virágai közé, percek alatt megvámolja a lila töveket. Ollóval aratták az első termést tavaly, benne voltak a gyerekek, az unokák, a szálak százait fejjel lefelé lógatva szárították a padláson. Na, az volt meseszerű látvány! És el is keltek a lila virágok.
Zacskókban, csokrokban, kosarakban tértek útra, mostanra alig maradt belőlük mutatóba. De itt az új termés! A méhek, pillangók úgyis elteltek vele.
*
Romák svájci gárdisták ellen, a futballpályán
Felcsút - Történelmi pillanat - vélekednek sokan a hétfői cigányválogatott-svájci gárda mérkőzésről. Most először engedték ugyanis a Vatikánon kívülre a csapatot.
Ahol pályára lép, ott nagy eséllyel győzelmet is arat a Mezei István szövetségi kapitány vezetésével futballozó magyar cigányválogatott. Játékaik során eddig ugyanis 109 meccsből 106-ot megnyertek - árulta el a kapitány. Nem volt ez másként a svájci gárdisták elleni meccsen sem, melynek a felcsúti futball akadémia adott otthont, s Orbán Viktor miniszterelnök vállalta a fővédnöki szerepét. Az eseményen részt vett Habsburg György, valamint a német nagykövet, Michaela Zimmermann is.
A svájci gárda a Vatikánt több mint félezer éve védő kis katonai szervezet, amelynek futballista válogatottja eddig még soha nem tette ki a lábát a Vatikánból egyetlen mérkőzés kedvéért sem. Egészen idáig...
"Történelmi jelentőségű pillanat ez" - hangsúlyozta a kezdőlövés előtt Julius Janus magyarországi pápai nuncius. A budapesti segédpüspök, Székely János, aki a cigányválogatott támogatójaként és szurkolójaként is jelen volt, mindemellett hozzátette: "A cigány focisták segítenek Magyarországon másfajta roma képet láttatni, mint amilyen él az emberekben. Ez a mérkőzés pedig rávilágíthat arra, miért kell roma testvéreinket értékelnünk".
A svájci gárdisták egyébként szabadságuk idején vállalták be a magyarországi mérkőzést. A március 3-án, a Vatikánban megrendezett meccsen egyszer már megismerhették, milyen a magyar cigányválogatott virtusa: akkor, kisebb pályán ugyan, de 22-3-ra győzött a magyar csapat. A felcsúti füvön a kezdőrúgást Habsburg György lelkes kisfia, Károly Konstantin végezhette el, s onnantól kezdve már nem volt megállás. Noha ütős csapat a svájci gárdistáké, a cigányválogatottal nem tudta tartani az iramot. A pápa katonái elfáradtak, és a sokadik gól után mintha fel is adták volna. A 65. percben, 8-1-nél végül befejezték a mérkőzést, nem vitték végig a 90 percet.
A svájciak részéről Leo Vito büszkesége az egyetlen hálóba küldött labda, a cigányválogatottból azonban többen is betrükközték a bőrt a kapuba: Kovács Bence, Bogyó Károly, Horváth László, Sárközi Richárd és Erdei Nagy Norbert rúgták a gólokat. A felcsúti meccs tehát újabb győzelemmel zárult a magyar romaválogatott számára, melynek kapitánya, Mezei István azonban bölcsen azt mondta: "Soha, semmilyen körülmények között nem szabad lebecsülni az ellenfelet! A svájciak nagyon ügyesek, ezért tiszteljük, szeretjük őket. A meccsel egy célunk volt: megmutatni, hogyan kell összefogni!"
*
Védik az örökséget
Lovasberény - E héten zajlik az Örökségvédő hét rendezvénysorozat a településen, sok érdekes napi programmal.
A résztvevők kedden például régészeti lelőhelyeket kereshettek fel a szőlőhegyen egy gyalogtúrán. Tegnap lövészárkok mentén járhattak a lovasberényi erdőben Szili Istvánnal, amíg holnap, pénteken a Kazal-hegy védendő növény- és állatvilágát mérhetik fel kerékpárral, a Csikváry Faluház elől indulva, Csihar László természetvédelmi felügyelő szakvezetésével. A Czirákyak 1730-ban vették meg berényi birtokukat, s az idén bekövetkező kerek évforduló kapcsán 2010-ben több rendezvény szólt és szól a grófi családról.
*
Erőss Zsolt volt a tabajdi művelődési ház vendége
TABAJD – Olyan ember volt a tabajdi művelődési ház vendége, akit nem minden nap láthatunk Magyarországon, főleg nem sík terepen. Erőss Zsolt ugyanis a hegyek magyar királya, ő volt az, aki először mászta meg a világ legmagasabb csúcsát, a Mount Everestet.
"Elég sok hegyet megmásztam már a Himaláján, ezeket próbáltam a tabajdi érdeklődőknek megmutatni. Igazság szerint mindenkit a Csomolungma érdekel, nyilván mert ez a legmagasabb, de hegymászó szemmel vannak jóval izgalmasabb csúcsok is". – Van olyan hegycsúcs, amit valami miatt mégis a legjobban kedvel? – "A hegymászás nem objektív sportág, mindent csak szubjektíven tudunk megítélni, hiszen nincs két egyforma mászás, még ugyanazon az útvonalon sem. Állandóan változnak az időjárási körülmények, a lavinaveszélytől kezdve számos egyéb tényező nehezítheti a dolgunkat. Persze, a 8000 méter feletti hegyek külön kategóriát képeznek, összesen 14 ilyen csúcs van a Földön, de azért 7000 méter felett is találunk izgalmas dolgokat. Az azonban tagadhatatlan, hogy a Mount Everesten a legnagyobb az oxigénhiány, tehát ebből a szempontból is kiemelkedik a többi közül".
Erőss Zsolt beszélt arról is, gyermekként mi vonzotta a hegymászásban. "Gyerekként eleinte a kalandot kerestem, aztán a mozgás, a sport, a jó levegő is fontossá vált számomra. Ma már leginkább a feladat motivál. Az embernek szüksége van teljesítendő feladatokra, így nekem is. Ráadásul, szeretem is ezeket a feladatokat. Aztán minden megoldott feladatot követ egy újabb, s ez is arra késztet, hogy folyamatosan fürkésszem, keressem a kihívásokat. A hegymászás, hasonlóan más sportágakhoz, teljesítménycentrikus, de sokszor az életünk a tét, nincs kispad, ahová leülhetünk, nincs orvosi segítség a közelben. Itt is feszegetjük az emberi teljesítőképesség határait, csak bennünket nem vesz körül az a civilizációs burok, amiről úgy gondoljuk, mindentől meg tud védeni minket".
Elmondta azt is, társai már szervezik a következő expedíciót. 8000 méter fölé készülnek. „A 14 ilyen csúcsból nyolc van a tarsolyomban, ez lenne a kilencedik. Ezt már mászták előttünk magyarok, könnyebb feladat, el is nevezték a kollégáim rehabexpedíciónak. Fontos lenne jól teljesítenem, lelkileg teljesen helyrebillentene, jó alapot adhatna a folytatáshoz, mert egyelőre nem tervezem a befejezést. Legfőbb vágyam, hogy a hiányzó hat nyolcezres hegy is a tarsolyomban legyen. Jelenleg ez foglalkoztat leginkább, pihenni ráérek utána is”.
Forrás: VölgyVidék Vidékfejlesztési Közösség Kh. Egyesület, fmh.hu