A búzavetéstől a kenyér kisütéséig
Egyre több gazdálkodó célja, hogy a termőföldtől az asztalig, például a búzavetéstől a kenyér kisütéséig egy kézben tartsa tevékenységét. Ezért vásárolt például malmot a Tápió mentén gazdálkodó Kiss Pál is, aki a Dél-Pest megyei Beszerzési és Értékesítési Szövetkezet tagjainak a búzáját is őrli saját üzemében.
„Tápiógyörgye határa jobbára feketeföld, mely sikeres, sikéres, tiszta búzát terem. A földesurak repcét is vetnek. A Tápió vizén, mely a helység alsó részét átfutja, négykerekű malom áll” – írta Fényes Elek 1851-ben. Hosszú szünet után újra őröl egy régi györgyei malom, igaz, már nem a Tápió vize hajtja a kerekeket.
„Itt régen is volt egy vízimalomnak” – kezdi a történetet Kiss Pál, tápiógyörgyei gazdálkodó. „Amiben most vagyunk, ez az ÁFÉSZ-é volt. Tőlük vette meg az elődöm, Kenyó István, aki felújította, a régi hengerszéket kicserélte és új technológiát épített be. Belülről elég jó műszaki állapotban volt a malom, de kívülről eléggé le voltak robbanva a szociális létesítmények és az egész környezet. Sok pénzt invesztáltam bele. Adtunk be pályázatot is, de sajnos nem nyertük meg azzal az indokkal, hogy hitel van a malmon. Ezért inkább személyesen vettem fel jelzáloghitelt, és abból újítottuk fel. Kellett, mert szégyelltem, ahogy kinézett, elvégre mégiscsak élelmiszeripari létesítményről van szó”.
- Nemcsak a saját gazdaságának, a Penk Farm Kft.-nek a búzáját dolgozzák itt fel, hanem a Dél-Pest megyei BÉSZ tagjaiét is.
- Igen. Több olyan gazdáét, akik a megfelelő minőséget elő tudják állítani. Sajnos a múlt év nem igazán a búzaminőségről szólt, se a mennyiségről. Hiába volt jó a sikérfehérje, a terülések szinte mind a 20 körülit hozták, és nagyon nehéz a pékeknek olyan lisztet adnunk folyamatosan, hogy meg is legyenek velünk elégedve.
- Tekintve a rendkívül szeszélyes időjárást, milyenek az idei kilátások?
- Biztos, hogy kárt csinált. Most megyek ki megnézni, hogy látszanak-e ennek a következményei. Most a belvíz a probléma. A búzák a belvíztől szinte megértek, a víztől nem kaptak oxigént, s kihalt a növény. Ezeken biztos, hogy nem fejlődött ki a szem, ez már kiesés. A gyomirtásokat későn végezték el a gazdák, nem is szólva a gombaölőzésről. Voltak, akik egyáltalán nem kezelték a búzát, mert nem tudtak rámenni. Az övék nagyon rossz állapotban van.
- Márpedig a malomnak kell az alapanyag.
- Mi körülbelül 10 ezer tonnát dolgozunk fel egy év alatt. Ennek egyharmadát magam termelem meg, a többit a környező gazdáktól vásároljuk. Nekünk nagyon fontos a minőség. Az is probléma egyébként, hogy rengeteg fajtát termesztünk, és mindenki esküszik az ő fajtájára, így azután a beltartalom nem úgy jön ki, ahogyan azt szeretnénk.
- Hogyan tovább? Mert a cél: a termőföldtől az asztalig. Tehát a saját pékség még hiányzik.
- Van egy ilyen tervünk. Most megint beadtunk egy pályázatot a pékségre. Ez itt, Tápiógyörgyén 10 embernek teremtene munkahelyet. Terveink szerint hagyományos kenyeret sütnénk. Úgy gondolom, hogy havonta 100 tonna körüli lisztet tudnánk felhasználni. Természetesen a környező községekbe is szállítanánk.
Forrás: Gazdakör
*
Kiküldetés: teljesítve!
Kelemen Erzsébet, a székelyudvarhelyi tanárnő barátságát és a Boróka Néptáncegyüttest a nagykátai Tápiómente Táncegyüttestől, a ’Kátai Tánctalálkozók egyikéről kaptam ajándékba. Szívós István is ekkortól ismeri az együttest, és nem véletlen, hogy a TM által visszamondott erdélyi meghívás tolmácsolására a Szentmárton Táncegyüttes vezetője azonnal igent mondott, talán alig 3-4 héttel a tervezett indulás előtt.
Szívós István és Szívósné Terék Mária átérezte ennek az útnak fontosságát. Trianon 90. szomorú évfordulóján minden szónoklatnál, emlékműavatásnál fontosabb a tett. Egy néptánccsoport udvarhelyi, csíkszeredai fellépése valóságos cselekedet, amely jelzi az ottaniaknak: jövünk, hogy együtt őrizzük, éltessük közös kincsünket, a magyar népi kultúra legnemesebb értékeit.
Az együttes-vezetők autóbuszt szereztek, szülőket győzködtek – talán nem is nagyon kellett! Tóth János polgármester úr az idei Attila napot mondta le, Tóth Vera Angliából repült haza, Tóth Levente a legifjabb Tóthtól vált meg erre az öt napra, hogy a Tóthágas révén élőnépzene kerüljön a szentmártoni csikócsapat talpa alá.
Megérdemelte, megszolgálta a jó muzsikát a 12-14 évesekből álló utánpótlás. „Nem vallasz szégyent velük!”: mondta az oktató a csapatát Erdélybe protezsáló szervezőnek. De nem is kell ezt mondani, hiszen én sem véletlenül tőle kértem elsőként segítséget. Ismerem a munkáit, a csapatait, koreográfiáit.
A gyerekek remekül szerepeltek a Székelyudverhelyi Városnapok kilencnapos fesztivál-sorozatának táncról szóló napján. A csodálatos Művelődési Ház hatalmas színpadán olyan produkciót mutattak be május 19-én, amelyre igazán büszkék lehetnek. Fellépésüket – a zenekart külön is kiemelve – Brunta Levente, a város polgármestere is megköszönte.
Május 21-én az erdélyi gyermek- és ifjúsági néptáncegyüttesek legnagyobb seregszemléjén, Csíkszeredán, a XVIII. Csűrdöngölő Fesztiválon léptek fel a fiatalok. A Művelődési Ház béli műsoruk előtt részesei lehettek annak az egyedülálló élménynek is, amikor 1200 táncos-társukkal egyszerre forogtak a híres Tapstéren.
Öt napig látták el szállással, étellel – az utolsó nap csokornyakkendős pincérek szolgáltak fel a gyerekeknek! – melegvízzel a meghívóink a csapatot. Kicsit beleszagoltak a Hargita-i friss levegőbe a táncos-palánták, megismerkedtek Székelyudvarhellyel, Csíkszerdával, szétnéztek Korodon és lemerészkedtek a parajdi sóbányába is.
Az autóbusz talán lélekben is még jobban összerázta a Szentmárton Táncegyüttes utánpótlását.
Szép munka volt, gyerekek! Gratulálunk!
Tarnavölgyi László
*
Gólyagyűrűzés a Tápió-vidéken
Nem csak fizikálisan emelkedhettek a mindennapok fölé azok, akik részt vettek a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület gólya-gyűrűzési akciójának Tápió-vidéki programjaiban. Az emelőkosár a kíváncsi tekintetet, a fióka-simogatás pedig a gyermeki lelkületet is a magasba vitte. Természetesen, nekünk, szemlélődő felnőtteknek sem ártott az az érintésnyi közelség, amellyel most a nagyon is magyar madárnak tartott gólyáinkat szemlélhettük meg.
Ennek ellenére, mostohán bánunk a fiatal házasok kedves kelepelőjével. Az elmúlt évtizedekben egyharmadával csökkent (8000-rõl 5000-re) a hazai állomány száma. A vizes-élőhelyek területének csökkenése a táplálékszerzést nehezítette meg, az elektromos vezetékek a fészkelést tették veszélyessé. A tudatos természetvédelmi tevékenység az utóbbi időben stabilizálta magyarországi fehér gólyák számát. A Magyar Telekom által támogatott IV. Gólya Road-Show is ezt a folyamatot segíti elő. A gyűrűzés önmagában is nélkülözhetetlen e programban, de legalább ilyen fontos az akció figyelemfelhívó, mozgósító jellege is. A jegesmedvékért és az őserdők lepkéiért aggódhatunk, de gólyáinkért, fecskéinkért, békákéinkért… tehetünk is valamit. A szülő, aki gyermekét, a tanárnő, aki tanítványait elhozta ezen a vasárnap délben Tápiógyörgyére, már tett is valamit.
A Németh András által összefogott eseményre három napon át, 13 településen került sor. Ezeken a helyszíneken nagyon sok gyermekhez vitték – itt, ebben az esetben szó szerint – testközelbe a természetvédelmet az amatőr- és „hivatásos” szakemberek.
*
Tápió-vidék honismereti verseny Nagykátán
A nagykátai „Környezetvédők” vitték el a fődíjat! Június 14-én került sor a Fedezzük fel a Tápió-vidéket! c. kistérségi honismereti verseny döntőjére, melyben a régió általános iskoláiból a legjobb csapatok mérték össze tudásukat a nagykátai Városi Könyvtárban.
A háromfordulós versenyt a Tápió-vidéki Többcélú Kistérségi Társulás és a Tápió Közalapítvány hirdette meg 2010. márciusában a Tápió-vidék általános iskoláiban. A vetélkedő fő célkitűzése az volt, hogy a diákok és tanáraik figyelmét ráirányítsa tágabb szülőföldünknek, a Tápió vidékének természeti és kulturális értékeire, arra az örökségre, amit mindnyájunknak meg kell ismernünk és őriznünk.
A verseny első két fordulója levelezős rendszerű volt, melyben a 4 fős csapatok postán kapták meg és küldték vissza a megoldott feladatokat. Ezekben a térség természeti értékei, védett területei, tanösvényei és bemutatóhelyei mellett éppúgy szerepeltek megmaradt műemlékeink, kastélyaink, köztéri alkotásaink és hagyományaink, mint a térségünkben születtet híres emberek, sőt még a szentmártoni Kincsem, a verhetetlen csodakanca is.
A mezőnyben összesen 61 csapat indult Mendétől egészen Újszilvásig, összesen 14 térségi iskolából, de a döntőbe csak a legjobb 13 csapat kerülhetett be, hogy élőben is összemérjék felkészültségüket. Az utolsó fordulóra a diákoknak egy posztert is kellett készíteniük saját településükről, mely során nagyszerű alkotások születtek egy-egy község, város természeti és kulturális értékeiről, látnivalóiról.
A döntőben az első két forduló anyagából kellett a gyerekeknek élőben számot adni tudásukról, feladatlapok és izgalmas képfelismerő kvízjátékok keretében. A legjobban a nagykátai Váci Mihály Általános Iskola diákjai – a Környezetvédők csapat tagjai: Nádai Botond, Nádai Zsombor, Ágoston László, Gál Márk - szerepeltek, akik toronymagas pontszámmal vitték el az első helyet. Második helyen a Pándi Pitypangok, harmadikként pedig a tápiósági Gólyák végeztek, akik a dicsőség mellett értékes nyereményekben is részesültek. De valamennyi döntőbe jutott diák egy Tápió-vidék bögrével, memóriajátékkal és vászontarisznyával térhetett haza a versenybe befektetett munka jutalmaként.
Ezúton is köszönetet mondunk minden felkészítő tanárnak, akik a csapatok felkészülését segítették akár bejutottak a döntőbe, akár nem. Valamint a vetélkedő lebonyolítását támogató szervezeteknek: a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak, Nagykáta Város Önkormányzatának és a Pest Megyei Közoktatási Alapítványnak a támogatásért.
Gratulálunk a nyerteseknek és minden résztvevőnek szép nyarat kívánunk!
Antalicz Csaba
Tápió Közalapítvány
*
Lázban égnek a pándiak: startol az első meggyfesztivál!
Nagy a készülődés Pándon, ahol szombaton rendezik meg az első meggyfesztivált, gazdag gasztronómiai és kulturális programot kínálva a látogatóknak.
A Pest megyei falu vezetése az utóbbi években ismerte fel, hogy a messze földön híres pándi meggy meghozhatja a helybélieknek is a felemelkedést. Ezért meggyfaültetési akciót szervezetek, ennek keretében eddig 150 facsemetét, ősszel további 300 fiatal pándimeggyfát ültetnek a falu utcáiba, hogy a nyár elején ide látogatók kedvükre lakmározhassanak majd e gyümölcsből.
„A tervek szerint a termés feldolgozására konyakosmeggyüzem is létesül, amivel munkaalkalomhoz juthatnak a helybéliek” – mondta el Hugyák Zoltánné polgármester.
Az első meggyfesztivál lázba hozta az itt élőket, a falu apraja-nagyja a jeles napra készül. Eddig több mint harmincan neveztek be a meggyeslepénysütő, és húszan a meggyes ételeket főző versenyre. Minden háziasszonynak van titkos, csalhatatlanul a legfinomabb pitét varázsolni képes receptje, aminek alapján előrukkolhat majd a művelődési ház előtt zajló megméretésen.
„A főzőversenyen a főtt csirkehússal dúsított, tejszínes pándimeggyleves, a sültekhez passzított meggyszósz viheti el a pálmát, de sikere lehet a csokis-meggyes lekvárnak és Zila László mestercukrász ez alkalomra készülő óriás meggytortájának is” – mondta a polgármester.
Szomjan sem maradhat senki a fesztiválon, mert itt kínálgatják majd az ország legnagyobb meggyfröccsét, a 230 literes pohárban, jégben hűtött meggybor-szóda egyveleget. Az evés-ivás mellett egész nap népi táncosok, fúvósok szórakoztatják a publikumot, lesz kirakodóvásár, este pedig utcabálon perdülhet táncra a sokadalom.
A különösen finom, nagyszemű meggyfajta amúgy nem a faluról, hanem egy debreceni illetőségű, bizonyos Pánd nevű huszárhadnagyról kapta a nevét, aki a 19. században Szilassy György itteni földbirtokos gyümölcsösében végzett sikeres növénynemesítési munkát. (A gróf felesége volt az első magyar orvosnő, a zürichi egyetemen diplomát szerző Hugonnai Vilma.)
Forrás: MTI
*
Fülemülék éjszakája volt Nagykátán
Május 8-án, szombaton, a borús idő ellenére is 25-en vettek részt az első alkalommal megrendezett "Fülemülék Éjszakája" túrán Nagykátán. A szenzációt az a négy példány szalakóta jelentette, amelyek tavaszi vonulásuk során átrepültek a gyülekezőhelyünk felett, illetve egy közeli elektromos távvezetéken pihentek meg. A Tápió-folyó melletti erdős-bokros területen 5 ponton énekelt a fülemüle, továbbá hallottuk még a vörösbegy, az erdei pinty, zöldike, csilp-csalp füzike, barátposzáta, vadgerle, fekete rigó, örvösgalamb, kakukk, berki tücsökmadár és a nádi rigó strófáit is. Egy őszapó családot is megfigyeltünk a lombok között. Távolabb egy függőcinege jellegzetes hangján szólt a folyóparti füzesből. Rövid vizsgálódás után megcsodálhattuk mesterien épített fészkét is egy fűzfaág végén.
Forrás: HAJT-A Csapat Egyesület, Nagykátai HVI