– Az utóbbi időben Magyarországon is reflektorfénybe került az erdővédelem, nagyobb nyilvánosságot kapnak az erdőtelepítési programok. Mi lehet ennek az oka?
– Az erdőtelepítés hazánkban sem új keletű dolog. Az 1950-es évek óta foglalkoznak vele a hazai szakemberek, hadd emeljem ki közülük Kaán Károlyt, az egyik leghíresebb magyar erdészt. Azért beszélünk most újra többet a témáról, mert egy új fogalmat próbálunk bevezetni a szakmába, az úgynevezett közérdekű vagy közcélú erdőtelepítést. Az erdőtelepítéseket alapvető céljuk szerint két csoportra lehet osztani: a termőföld mezőgazdasági művelésből való kivonását célzó telepítésekre, illetve a termőföld védelmét, környezetvédelmi és közcélokat szolgáló telepítésekre. Az első csoportba soroljuk azokat a területeket, amelyek gépi művelésre alkalmasak, azonban mezőgazdasági célú hasznosításuknak az alacsony jövedelmezőség vagy egyéb korlátok gátat szabnak. Itt jellemzően gyorsan növő fafajokat – nyárféléket, akácot, az őshonos fajok közül csert, juhart, hársat, nyírt, rezgőnyárt, kecskefüzet, illetve ahol a talajviszonyok azt kívánják, ott erdei vagy feketefenyőt – ültetnek az emberek, hogy még belátható időn, 10-20-30 éven belül megtérüljön a befektetés. Hiszen sokan úgy gondolkodnak, ha nekik nem is, de a gyerekeiknek legalább legyen belőle haszna.
– Jó üzlet erdőt telepíteni?
– A perifériális, 8-12 aranykoronás földeken, ahol nem lehet versenyképes módon mezőgazdasággal foglalkozni, illetve a géppel művelhető területeken – európai uniós forrásokat felhasználva – már rövid távon is jövedelmező befektetés lehet az erdőtelepítés. Főleg a jövedelempótló támogatással kiegészítve, amely támogatás azoknak jár, akik teljes egészében vagy részben mezőgazdasági termelésből élnek, tehát a jövedelmük bizonyos százaléka ebből származik. Annak ellenére mondom ezt, hogy az utóbbi egy-két év aszályos időjárása és a mezőgazdasági termékek árának jelentős emelkedése jó néhány embert elgondolkodtatott, hogy esetleg még a rosszabb adottságú földeken is inkább mezőgazdasági termékeket termeljen.
– Az erdőtelepítések másik csoportja, mint említette, közcélokat szolgál. Pontosan mit kell ezen értenünk?
– Amikor közcélú vagy közérdekű erdőtelepítésről beszélek, elsősorban a dombvidékekre gondolok. Az Észak-magyarországi régióban, közelebbről a hevesi és borsodi dombvidéken több tízezer hektár olyan terület található, amelyek – túlnyomórészt a meredekségük miatt – géppel nem járhatóak, ezért mezőgazdasági művelésre alkalmatlanok. Az erózió a termőréteg nagy részét lepusztította, így a talaj vízvisszatartó képessége is csökkent. A parlagon hagyott területek minden évben leégnek, aminek a hátterében legtöbbször szándékos gyújtogatás áll. Ilyen körülmények között az állattenyésztés, a legeltetés sem jöhet szóba.
– Valamit azonban tenni kell, hogy ezek a földek ne váljanak végleg az enyészet martalékává. A környezetünkért, földjeinkért, a jövőnkért felelősséget vállaló szakembereken a „csak” aggódó vagy „zöld fejjel” gondolkodó laikusok szeme. Ezt, gondolom, Önök is tudják…
– Ennyire azért nem rossz a helyzet, abban az értelemben, hogy az erdő a ma lepusztult területeket önmagától „visszafoglalja”. Csak a mai generációk számára egyáltalán nem mindegy, hogy mikor: 10, 50 vagy 100 év múlva? Ezeken a területeken az erdőtelepítések célja – a közcél, a közérdek – maga a környezetvédelem, a talaj erózió elleni védelme, vízvisszatartó képességének növelése, a település- és tájvédelem. Az is fontos – és ez még inkább alátámasztja, hogy az erdőtelepítések mennyire hasznosak lehetnek környezetvédelmi szempontból –, hogy az erdő sokkal nagyobb mennyiségű szén-dioxidot képes megkötni, mint a füves, cserjés, bokros területek. Egyébként már az 1990-es évek elején jeleztem az országgyűlési képviselőknek, hogy nagy lehetőséget látok az erdőtelepítésekben, és célszerű lenne újra komolyan foglalkozni a kérdéssel. Ebben az is megerősített, hogy időközben elkezdődött és a 90-es évek közepére be is fejeződött a kárpótlási folyamat Magyarországon a termőföld vonatkozásában, s az ennek nyomán kialakuló, minimum 10-20 hektáros területek – de előfordulnak 50, esetleg 100 hektár nagyságrendű földek is – jellemzően osztatlan közös tulajdonban vannak. Akik ugyanis nem egy konkrét földterületre jelentették be az igényüket, azok az imént említett, viszonylag nagy kiterjedésű területeken jutottak kisebb-nagyobb részarányhoz. És sajnos azt tapasztaljuk, hogy immár több mint tíz éve nem történik e területeken semmi, éppen azért, mert a nagyszámú osztatlan közös tulajdon kezelhetetlen. Hiszen rendezetlenek az örökösödési viszonyok, nem lelhető fel itthon a tulajdonos, vagy külföldre költözött és nem érdekli a föld. Számtalan oka van, hogy még annak a tulajdonosnak is meg van kötve a keze, aki egyébként tenni szeretne valamit a földjével.
– Milyen megoldás kínálkozik ebben a helyzetben?
– Mivel osztatlan közös tulajdonként jelen állapotukban ezek a területek kezelhetetlenek, erdőket kell ide telepíteni, ugyanis erdőként az osztatlan tulajdon már teljes mértékben kezelhető. Erre találták ki az erdőbirtokossági társulatot, amely egy speciális gazdasági társaság. Jelenleg Magyarországon, a magánszférában nagyon sok ilyen társulat működik, tehát az erdők osztatlan tulajdonú kezelésére van ma is működő modell.
– Ezt a modellt miként lehet alkalmazni a közszférában?
– Az 1996. évi LIV. Tv. 40.§-a rendelkezik a közérdekből elrendelhető erdőtelepítésekről, fásításokról. A jogszabály értelmében a települési önkormányzat, a szakhatóságok bevonásával, összeállítja a telepítendő földrészletek listáját, elrendeli a közérdekű erdőtelepítést, és használati jogot alapít a területre. A szakmai munka elvégzésével megbízza a térségben működő állami erdészeti gazdálkodót, aki koordinálja a tervezést, a kivitelezést és a szakirányítást, majd a tényleges erdőtelepítést az adott önkormányzat illetékességi területéről toborzott közhasznú munkavállalókkal, az erdészeti közmunkaprogram keretében végzi el. A telepítés befejezése után a tulajdonosok újra birtokba vehetik az immár jelentős hozzáadott értékkel növelt területet.
– Milyen előnyökkel jár az erdőtelepítés a programban részt vevő önkormányzatnak, illetve az erdőgazdaságnak?
– A projekt minden szereplő számára előnyös, jól kommunikálható, mivel erdőt telepítünk és nem kivágunk, eredménye „kézzel fogható”, hiszen meg lehet számolni, hány csemetét ültettünk, társadalmilag pedig hasznos és eredményes, mert oktatási programmal is bővíthető, a képzetlen munkanélküliek erdőművelő OKJ-s képzettséget szerezhetnek. Az Észak-magyarországi régió mintegy 60 településén, 10-15 évig, legalább 600 fő részére tudnánk ezáltal munkalehetőséget biztosítani. Az önkormányzatnak egyrészt ezért „éri meg” beszállni a programba, mert csökken a településen az állástalanok száma, ugyanakkor növekszik a térség turisztikai vonzereje, és látványosan javul a környezet állapota, akár árvíz-, talaj- vagy településvédelmi szempontokat veszünk figyelembe.
A Natura 2000 Programba több olyan erdőterület is bekerült, amelyek korábban nem élveztek védett státust. Ezek a természetvédelmi korlátozások egyre jobban érintik az állami erdészeteket, így természetesen bennünket is. Márpedig, ha egy gazdasági társaságnak szűkülnek a lehetőségei, csökkennek a bevételei, akkor a kiadásait is vissza kell fogni, ami sok esetben létszámleépítést jelent. Ha azonban bővíteni tudja a tevékenységét – példának okáért erdőtelepítési programokkal –, akár még új munkatársakat, végzős fiatalokat is felvehet. Az Egererdő Zrt. szemszögéből szintén fontos, hogy a 70 hektáros csemetekertünket jelenleg csak részben használjuk ki, de egy erdőtelepítő programhoz a szaporító anyagot itt tudnánk előállítani. Végül az sem elhanyagolható szempont, hogy a program révén társaságunk még szorosabbra fűzheti kapcsolatait a helyi önkormányzatokkal, ami aztán egyéb területeken is kamatozhat, gondolok például közös európai uniós pályázatokra a külterületi utak vonatkozásában, vagy közjóléti fejlesztési projektekre.
Forrás: Ma és Holnap