Olyan világban élünk, ahol vásárlási szokásaink mondják meg, hogy kik vagyunk, és mennyit érünk, sóvárgásainkat egy hatalmas gépezet lesi, hogy aztán személyre szabott szolgáltatási csomagokkal kápráztasson el bennünket még inkább. Unalomra az élménytársadalomban nem szakíthatunk időt. Az unalom félelmetes, rettentő, elveszünk benne. De a csúcstechnológia segítségével lehetünk szebbek, okosabbak, fontosabbak, kívánatosabbak, lényeg, hogy egye perc figyelmet se kelljen szentelnünk önvalónknak.
Jólét, avagy jól lét?
Vajon mi a valódi fejlődés mutatója? Első helyen biztosan megemlítenénk, hogy mennyi pénzt fizetnek a munkánkért, s abból mi mindent tudunk megvásárolni. Telik-e a teljes kényelmünket, kikapcsolódásunkat szolgáló új és még újabb technikai csodákra? S egész éves munkánk jutalmaként el tudunk-e látogatni legalább egy másik földrészre?
Ha megszokjuk, hogy minden és mindig rendelkezésre áll, megvásárolható, egy idő után már nem tölt el bennünket boldogsággal a „szerzés” öröme, s észre sem vesszük, hogy eközben egy szippantásnyi tiszta levegőhöz sem jutunk már.
A jól létet ezzel szemben talán azon lehet leginkább lemérni, hogy az egyén az életével mennyire elégedett. Előfordulhat, hogy távol a város vibráló zajától, a csendben és a mozdulatlanságban érezzük át a teljes szabadságot, a lét teljes örömét, a határtalan boldogságot.
A természet jobban tudja
Czumpf Attila „hivatásos természetvédő” közel húsz esztendeje érzett meg abból valamit, hogy az „élménytársadalom” talmi üresség számára, a sokak által vágyott csillogó világot nem tudja és nem is akarja megtölteni tartalommal. Amikor jött a kárpótlás, vele együtt jött a felismerés is: akkor tud jót tenni a földdel, önmagával és a hozzátartozó kis közösséggel, ha a megvásárolt területeken otthont ad a sokszínű növény- és állatfajnak, életközösségnek. Egy vízgyűjtő terület mentén, a Gerecsében így kezdődött két évtizede az ökofalvak „előszobájának felépítése”.
Többéves előkészület után a Magyar Humánökológiai Társaság és két magánszemély hozta létre a kiemelten közhasznú Természetes Életmód Alapítványt Agostyánban, hogy kövesse Gyűrűfű, Visnyeszéplak, Drávafok, Galgafarm és Gömörszőlős példáját. A húsz hektáron elterülő ökofalut százharminc hektáros terület veszi körül, amit tájfenntartó műveléssel őriznek. Leginkább azt szeretnék, ha az emberek ismét vágynának az élhetőbb, fenntarthatóbb környezetben való létre. Gyermekek, felnőttek, egyetemi hallgatók, pedagógusok kapnak itt életre szóló muníciót a tartalmas élethez.
Sikerük titka, hogy régi módszerekre alapozott új dolgokat kínálnak. Számtalan régi praktikát korszerűsítettek, amit aztán alkalmaznak lakókörnyezetükben és a tájgazdálkodásban egyaránt. Sok berendezésük üzemanyag nélkül, szinte ingyen hűt s fűt, ad vizet, és ami talán a legfontosabb, házilag is elkészíthető.
A faluban új, vályog- és szalmabálás technológiával építettek házakat. Napkollektorok termelik az áramot, föld-hőcserélős hűtőkamra temperálja a helyiségeket, komposztvécéik a tőzeg, a fahamu és a forgács segítségével már nem szennyezik a talajt.
Királyi lakoma Boldog-Szomorú Ilonkában
Nemcsak a jelen, de a múlt is fontos szereppel bír az Alapítvány életében. Régi írások egy középkori településről beszéltek Baj mellett, ezért a siker reményében Petényi Sándor régész próbaásatásokat végzett itt. Lassan körvonalazódott az Agostyán szomszédságában fekvő Öregkovács-hegyen az Árpád-kortól a középkor végéig folyamatosan lakott Kovácsi nevű falu maradványa. Az erdei lelőhelyen egy Árpád-kori körtemplom alapjai, két udvarház, a tímárműhely, a paplak, két zsilipház és a temető árulkodik a múltról, eleink életéről. A középnemesi középkor izgalmakkal teli élete megihlette Czumpf Attilát, aki elhatározta, hogy időutazásra invitálja a látogatókat, akik megtapasztalhatják a XV. századi középkor „kényelmét”, hangulatát, ízét.
Akár Mátyás királyt is megtalálhatnánk a fagerendákból készült boronaházban, ami a Fogadó a Boldog-Szomorú Szép Ilonkához néven csalogatja a szomjazókat. Mindenesetre azért csak nézzünk be a konyhába. A középkori udvarházak ételeinek fő nyersanyaga a hús volt. Leginkább a szarvasmarha-, a sertés-, a juh- és a kecskehús, a szárnyasok közül pedig a lúd, a kacsa fogyott. A pulyka és a páva ínyencségnek számított. A vadhúsok közül a szarvas, az őz, a vaddisznó és a nyúl volt népszerű. Az „étlapot” a halfélék közül a csuka, a harcsa, a ponty és a viza gazdagította. A vadmadarak közül főként a tőkésrécék, a foglyok és a fajdok estek áldozatul. Az éti csiga és a rák csemegeszámba ment. A sülteket többnyire igen látványosan, a vadakat bundájukban, a szárnyasokat tollaikkal tálalták fel. Az állatok fogát, szarvát, patáját és nyelvét gyakran bearanyozták. Zsigmond király a fűszeres magyar konyha kedvelője volt, 1410-ben például Pozsonyban Ernő osztrák herceggel való találkozóján egy borjú, két birka, tizenhét tyúk, huszonnyolc csirke, egy kappan, négy malac és kétszáz tojás került kettejük asztalára. Mátyás király és Beatrix lakodalmán 1476-ban huszonnégy fogásból állt az ünnepi menüsor. A szertartásos tálaláskor a húsételeket bő lében, mártásokban kínálták. Nem spóroltak a szegfűszeggel, gyömbérrel, fahéjjal, sáfránnyal, borssal és a szerecsendióval. A mártásos ételeket kenyérdarabokkal és kézzel mártogatták ki. A főzelékféléket például kenyérdarabkákon tálalták, az étkezések végén baromficsontból készült fogvájókat használtak. A villa használatát Beatrix honosította meg.
Boldog-Szomorú Szép Ilonka Fogadójában gyertyák világítanak, s kecskebőrön ülve kanalazhatja a modern kori vándor Labanc Györgyi kecskegulyását. A középnemesi udvarházakban bors helyett inkább őzsalátával (lózeller, lópetrezselyem) ízesítették az étkeket, kedvelték a tárkonyt, szomjukat vaderjesztésű sörrel oltották. Egyik kedvelt ételük a tárkonyos kecskeleves volt. Receptje így szólhatott: egy csokor medvehagymát pirítsunk meg zsíron, tegyük rá a húst, s mikor megpuhul, zöldséggel gazdagítva főzzük sűrűre. Kedvelt csemege volt a borszósz is, ami száraz kenyérből és borból készült. Elkészítési módja rendkívül egyszerű, a borban szétáztatjuk a kenyeret, majd csurgatunk bele mézet. Sült húsokhoz kínáljuk. Termesztettek kétsoros búzát, szőlőt, káposztát, és sokféle állatot tartottak. Az udvarház környékén található tavakat gyakran használta a ház népe is, hiszen a Mátyás idejében számlált százharmincnégy böjti napon a hal szolgált eledelül.
Nem is kell rögtön otthoni receptgyűjteményünket gazdagítani a borszósz és a kecskegulyás elkészítési módjával, mert Szép Ilonka Fogadójában korhű ruhában Labanc Györgyi, az Alapítvány elnöke maga készíti el ezeket számunkra.
Ha elkészül, a középkori falu – a körtemplom, az udvarház és a fogadóépületek együttese – „a természeti – társadalmi béke temploma és udvarháza” lesz, ahol az időnként „elemi szükségletként jelentkező lelassulásra, lecsendesedésre és feltöltődésre” találhat az élet gyors forgatagában meggyötört ember.
Búzától az ocsút
Több mint egy évtizede már, hogy megkezdték a nomád tábor építését, ami nyaranta kínál lehetőséget a fejlődésre a kaland megélésével és problémamegoldó gyakorlatokkal. Táborszervezők a gyerekeknek „nagyon izgalmas” helyszínként kínálják az agostyáni természetvédelmi és humánökológiai oktatóközpontot, „ami teljesen önfenntartó rendszerű, környezetbarát nád-, vályog- és faépületekkel, amelyek egyszerűségükben és kivitelezésükben is nagyszerűek. Önfenntartó gazdaságot is üzemeltetnek, ahol boldog és egészséges állatok élnek a patakok és fák közé épített karámokban. Az ökofaluban nincs bevezetve az áram, ezt szándékosan tervezték így – esténként szelíd energiával, gyertyafénnyel világítanak. A házak fatüzelésűek, cserépkályhával, kemencével fűtik őket. Ez egy különlegesen békés hely.” Az étkezéshez így csinálnak kedvet: „A központ igazgatója és személyzete nyílt tűzön készíti majd nekünk, saját ökogazdaságukban helyben termesztett alapanyagokból a fantasztikusan finom ételeket.”
A mindennapi élet is kicsit más a nomád táborban, amire szintén fel kell hívni a táborozók figyelmét. A központban közös hálótermek vannak, tehát senki ne számítson külön szobára. Az elmúlt évtized tapasztalatai azt bizonyították, hogy a táborlakók hamar megbarátkoztak a „csúcstechnika nélküli” világgal.
Az ifjabb nemzedék nem csak a nomád táborokban tapasztalhatja meg a természet közelségét. Az Alapítvány által szervezett Erdei iskolában és táborokban megfigyelhetik az állatokat és a gyakori növényeket. Kis segítséggel hamar megtanulják, hogy miben hasonlítanak, és miben különböznek egymástól az egyes fajok. Megismerik a természet rendjét, hogy melyik növény mikor virágzik, melyek a gyomok, és melyek a gyógynövények. A tábor végére azt is tudják, hogy melyik gyógynövényből hogyan kell teát készíteni, s milyen betegségekre jók. Mondhatni a tábor végére meg tudják különböztetni a búzát az ocsútól. A fontos ismeretek mellett az érzékszervek fejlesztése is nagy fontossággal bír. A hallás, a tapintás, a látás, a szaglás kifinomultabbá válik a természet közelségétől, javul a megfigyelőképességük, a színérzékelésük és a kreativitásuk. Ismerik az ehető erdei gyümölcsöket, ezeket megaszalják, így a hideg tél kezdetekor is felidézhetik a kellemes és szorgos nyári perceket.
A szelíd energia ösvényén
Az Alapítvány kínálata tanfolyamokból és képzési programokból nagyon színes. Itt mindenki találhat kedvérevalót. Aki szeretne többet tudni a gyógynövények feldolgozásának természetes fortélyairól, megismerkedhet az aszalással, szárítással, tartósítással. De az állati termékek feldolgozásának házi praktikáival is bővítheti tudását. Tanfolyamokon van lehetőség a házépítés folyamatának tanulmányozására, és ha valaki szeretne elsajátítani egy kismesterséget, akkor azt is meg tudja tenni. Életvezetési praktikumok is találhatók a palettán. Az egészségvédelem gyakorlati bemutatója keretében egészséges alapanyagokból egészséges ételek készítésével és elfogyasztásával is lehet foglalatoskodni.
A nomád tábor területén tíz állomásból és az állomásokon működő szelíd energia berendezésekből álló ösvényen gyalogolhatnak végig a gyerekek, de a felnőtteknek is hasznos. Itt testközelből lehet megismerkedni számos olyan készülékkel, amely üzemanyag nélkül működik, olcsó, és akár házilag is elkészíthető. Tartálykollektor, napelem cella, napelemes gyógynövényszárító, szavóiusz rotor (mind a négy világtáj szelét befogva kezd könnyen pörgésbe), hidraulikus kos (a lezúduló víz segítségével juttatják el a vizet például az állatitatókba), szélkerék, föld-hőcserélős hűtőkamra, tartályos komposztáló (kiváló virágföld lesz belőle), esővízgyűjtő és törpe vízerőmű alkotja a szelíd energia ösvényét. Az ezen végig gyaloglók megismerkedhetnek az energiatermelés természetbarát formáinak működésével, főként a gyakorlatban, amit a mindennapi életben is alkalmazni lehet. Gyakran tartanak a „szabad ég alatt” fizikaórát, amihez szelíd energia füzetet és feladatlapot kapnak az Alapítványtól a résztvevők. A gépeket működés és üzemelés közben akár ki is lehet próbálni. A Szelíd energia ösvény kialakításáért az Alapítvány megkapta a SASAKAWA Közép-Európai Alap első díját.
Agostyáni állatudvar
A település egykori gazdálkodási hagyományait oklevelekből és a környéken végzett régészeti ásatások leletanyagából ismerik. 700 év tudása, tapasztalata, ismerete sűrűsödik itt össze. Nagy kihívás volt az alapítóknak, hogy meglévő ismereteik birtokában olyan szerves gazdaságot hozzanak létre, ahol a tudásanyagban együtt van a múlt tapasztalata a jövő elvárásaival, úgyhogy mindez bemutatható, oktatható is legyen, és természetesen helyi önellátásra és önfenntartásra méretezzék. A kialakításkor a figyelem középpontjában az állt, hogy a terület eltartó képessége ne sérüljön, hogy eleink hagyományait követni lehessen, és őshonos fajtákat tudjanak bemutatni. Lófajták közül a hucul található a gazdaságban. Különös kedvenc Orkán, a lusta hucul, aki nevére rácáfolva, barátságos szemlélődéssel fogadja az érkezőket. Sertésből a mangalicát részesítik előnyben, amit időnként vaddisznóval párosítanak. Kecskéből a magyar parlagi, nyúlból a magyar vadas gazdagítja az udvart. A vadas (tarka) kacsák hápogása és a fodros tollú ludak gágogása veri fel időnként a vidék csendjét. Az állatudvar rendjét egy komondor, egy puli és egy mudi vigyázza.
Csodatévő fű a gyógyító dombon
Szent László király, amikor tehette, szeretett félrevonulni és imádkozni. Imái segítségével csodákra volt képes. Egyszer, amikor a pestis és a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királytól, ő pedig Istentől várt segedelmet, aki egy éjszaka álmában megjelenve, azt mondta neki, hogy vegye az íját és tegezét, menjen ki a sátor elé, s a célzás nélkül kilőtt nyílvessző megmutatja, mit kell tennie. Kora reggel a nyílvessző messze szállt, s ahol lehullott, egy genciána fűszálat ütött. A genciána, azaz a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s azóta Szent László füvének nevezi a nép a csodatévő tárnicsot.
A tárniccsal borított domb Agostyán közelében talán jelezni akarta, hogy ereje Szent László füvéhez hasonlatos. A Szent László domb pozitív földsugárzása miatt gyógyító erőket rejt. Az „energia szökőkútnak” is nevezett energiaáramlást már ősidők óta ismerik és használják. Aki beteg, kimegy ide, s egy óra eltöltése jótékonyan hat szervezetére. Segíti a tisztulási és gyógyulási folyamatokat, feltöltve a sejteket életerővel. Mivel ma még nem ismert, hogy a súlyos betegségekben szenvedőkre hogyan hat ez az energia, egyelőre nem javasolják, hogy a csodás gyógyulásban reménykedők ide zarándokoljanak. Az átlagos erőnlétű ember számára azonban teljesen biztonságos.
A szelíd energia ösvényén a fenntartható társadalomig
A Természetes Életmód Alapítvány hosszú utat tett meg a tizenöt év alatt. Nem fogyott a lelkesedés, a tenni akarás. „A maga természetes rendje szerint viselem gondját ezeknek a művelési ágaknak úgy, hogy az utánunk jövőknek is kedve teljen benne. Hagyom a maga törvényei szerint alakulni, okulásra szolgálva minden „odalátogató” vendégnek, aki ezt jól megfigyeli. A választás sorsszerűsége ellen nem tehettem semmit. Már kitanult, Dániát is megjárt agrármérnök voltam az idő tájt, humánökológusi képesítéssel tetézve” – vallja Czumpf Attila a „Tíz év alatt mi is megcsináltuk c. kiadványban.
Labanc Györgyi és Czumpf Attila elhivatott emberek, akik nem kevesebbet szeretnének, mint a világot jobbá tenni. Persze a saját világukkal kezdték. Gyermekek és felnőttek százai segítségükkel másképp, felelősebben gondolkodhatnak a természetről, az embert körülvevő és éltető környezetről. Az agostyáni kezdeményezések hatására az elmúlt években több család gondolta úgy, hogy a természet közelében, segítő közösségben teljesebb életet élhet egy olyan falu lakójaként, ahol a természetes szépség, az egyszerűség és az egészség a legnagyobb érték.
Varga Andrea
„Kristály-völgy” Egyesület
Forrás: Ma és Holnap