Újra pályázhatnak telephelyfejlesztésre a vállalkozások
Idén is pályázhatnak a vállalkozások telephelyfejlesztésre az Új Magyarország Fejlesztési Terv Regionális Operatív Programjának keretében - közölte a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) az MTI-vel csütörtökön.
Az NFÜ közleményében kiemelte: az ország minden régióját érintő pályázat jelenlegi keretösszege közel 17 milliárd forint, amiből előreláthatólag 300 új projekt támogatása valósulhat meg. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség telephelyfejlesztést támogató pályázati kiírásának célja a kis- és középvállalkozások (kkv) működési helyszínéül szolgáló meglévő, működő telephelyek modernizációja és bővítése, nem megfelelő telephelyeik cseréje, valamint a telephelyek kihasználtságának növelése.
Az ügynökség rámutatott: a pályázat kiemelt figyelmet fordít a kkv-k versenyképességének megőrzésére és fokozására, emellett a foglalkoztatottság megtartására és javítására.
A konstrukció keretében a pályázók a termelő és szolgáltató tevékenységekhez kapcsolódó új épület építését, a már meglévő épületek átalakítását és bővítését, valamint a szükséges épületgépészeti beruházások végrehajtását, az alapinfrastruktúra kiépítését, korszerűsítését jelölhetik meg célul.
Kapcsolódó tevékenységként támogatható a szükséges eszközök beszerzése és a környezeti kármentesítés is. A támogatás mértéke 10-100 millió forint pályázatonként. Az NFÜ emlékeztetett: a tavalyi telephelyfejlesztési pályázat 17,85 milliárd forintos keretösszegére 40,3 milliárd forint összértékű pályázat érkezett be. A keretösszeg megemelésével azonban összesen több mint 23 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg a hivatal a pályázóknak, amely 469 támogatott projektet, közel 18 ezer megtartott munkahelyet, és több mint 2.800 új munkahelyet jelentett.
Forrás: www.tokaj.hu
*
Rozsnyói fiatalok érkeztek Szerencsre
A Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködések 2007-2013 Programja támogatásával az „Együtt Egymásért Európában" elnevezésű projekt első magyarországi eseményén április 15-én Szerencsre érkezett több mint félszáz résztvevő a szlovákiai testvérvárosból.
A fiatalokat és felnőtteket Rónavölgyi Endréné köszöntötte a városházán, majd a Bolyai iskolaépületet látogatták meg a vendégek, ahol angol keringőt mutattak be a szerencsi gyerekek Szlovákiából érkezett társaiknak.
A Rákóczi-vár színháztermében játékos helyismereti-helytörténeti vetélkedőn vettek részt a gyerekek. A szervezők,mozgásos és szórakoztató feladatokkal lepték meg a résztvevőket és a közönséget. A vetélkedő szünetében reneszánsz táncház várta a rozsnyói és szerencsi gyerekeket.
Délután közös művészeti gála következett, az estét pedig játékos feladatokkal töltötték e a fiatalok mellett a két város pedagógusai is ismerkedtek egymással.
Pénteken 16-án, a Rákóczi épületet, a wellnessházat és a Világörökségi Kapuzatot tekintették meg a rozsnyói gyerekek.
*
Első lakáshoz jutók támogatása
Szerencs Város Önkormányzata 2010. évben első lakáshoz jutók támogatására pályázatot hirdet. A pályázat célja: Szerencs város közigazgatási területén fiatalok, pályakezdők lakás-építéssel, lakásvásárlással, önkormányzati telek vásárlásával történő lakástulajdonhoz jutásának támogatása.
Pályázni jogosult az a nagykorú, de a 35. életévüket legfeljebb a pályázat benyújtása évében betöltő fiatal házaspár, élettárs, egyedülálló, aki lakástulajdonnal, résztulajdonnal, állandó használati, vagy bérleti joggal nem rendelkezett, s aki a pályázat benyújtásának időpontjában (házaspár és élettárs esetén legalább egyikük) 5 éve szerencsi állandó lakos. Kivételesen indokolt esetben egyes kizáró körülmények alól felmentés adható.Az első lakáshoz jutók támogatása vissza nem térítendő támogatásból és kamatmentes kölcsönből áll. A vissza nem térítendő támogatás mértéke 100.000 Ft, a kamatmentes kölcsön összege – hitelképesség esetén, 2 kezes biztosítása mellett - legfeljebb 300.000 Ft.
Az igénylések elbírálásáról a képviselő-testület dönt.
Az önkormányzat a nyertes pályázók nevét az elbírálást követően közzéteszi, a döntésről az érintetteket levélben is értesíti.
Forrás: www.szerencs.hu
*
Tokaji Asszú az USA egyik legnagyobb áruházláncának üzleteiben
"Tíz éven keresztül forgalmaz díszdobozos 3 puttonyos, 2001-es évjáratú tokaji aszút a Costco, az USA egyik legnagyobb áruházlánca.
Erről a Tokaj Kereskedőház Zrt.-vel állapodott meg, évente legalább 2,5 millió dollárt fizet a magyar borászatnak a leszállított 250 ezer palackért.
Sajnos, rossz hírek is vannak, folytatódik a szlovák-magyar borvita.
A szlovák parlament kedden elfogadott bortörvénye júniustól lehetővé teszi a tokaji név szabad használatát. Ennek jogosságát megkérdőjelezik a magyar szakértők. A két ország között 2004-ben létrejött megállapodás ellenére - mely rögzíti, hogy Szlovákiában 565,2 hektár tekinthető a Tokaji borvidék részének - a szlovákok háromszor ekkora területet sorolnak be a Tokaj név alá. Gond, hogy nem hoztak létre hegyközséget, olyan szervezetet, mely betartatná a tokaji névhez kötődő szigorú borkészítési, elnevezési, forgalmazási szabályokat. Nincs tehát garantálva, hogy Szlovákiában készült bor minősége megüti a tokaji szintet, azaz esetleges gyengébb borral ronthatják a világhírű magyar termék jó hírét, piaci pozícióit.
*
Szakmai tapasztalatszerzés a Dél- Zempléni HACS-ban
Az elmúlt két hétben abban a szerencsében lehetett részem, hogy az egyetem elvégzéséhez szükséges szakmai gyakorlatom két hetét a tokaji Dél-Zempléni Nektár LEADER Helyi Akciócsoportnál végezhettem el. Persze mielőtt részletesebben kifejteném, hogy miért is szerencse ez, illik bemutatkoznom. Kiss Ferenc vagyok, jelenleg III. Éves, végzős hallgató a Debreceni Egyetem Politológia szakán.
Leendő szakmámmal kapcsolatban természetesen a félreértések igen széles spektrumával találkoztam már, de persze a legáltalánosabb hozzám intézett kérdés mindig az szokott lenni (az "akkor te politikus leszel?" után), hogy "kire kell szavazni?" Ezeket a kérdéseket igyekszem mindig hárítani, mert nem akarok politikus lenni, és nem tudom, hogy kire kell szavazni. Ez mindenki saját döntése. Politológusként a köz-, és a magánszféra legkülönfélébb területein helyezkedhet el az ember, persze csak ha komolyan is veszi amit csinál.
Valahogy így kerültem én is szakmai gyakorlatom során vissza szülővárosomba, Tokajba, egészen váratlanul. Sok egyetemista a szakmai gyakorlatra teherként, szükséges rosszként tekint, ám én azt gondolom, hogy rengeteg lehetőséget rejt magában, még akkor is, ha csak 3 hét az egész. Az eredeti tervek szerint én a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz mentem gyakorlatra, ahol egyébként egy hetet el is töltöttem. A minisztériumban a hét közepe táján felvetődött a kérdés, hogy nem szeretném-e magam a három hét alatt több helyen is kipróbálni, mert ha igen, akkor lehetőségem van egy HACS (helyi akciócsoport) munkájában is részt venni. Természetesen szívesen vállaltam a feladatot, hiszen minél több szintjével, és szakaszával ismerkedek meg egy folyamatnak annál hasznosabb a három hetem. Így kerültem hát április 12-én Tokajba.
Bevallom őszintén, hogy a LEADER program működéséről, nem sokkal többet tudtam, mint amit egyébként tudnak az emberek. Tudtam, hogy ez az Európai Unió vidékfejlesztési porgramja, és körülbelül itt ki is merültek az ismereteim. A felsőoktatás szerkezetéből és struktúrájából adódóan a gyakorlati képzésre sem lehetőség, sem idő nincsen. Ennek kiküszöbölésére találták ki a kötelezően elvégzendő szakmai gyakorlatot a végzős hallgatók számára. Ez segít a hallgatóknak abban, hogy kikerülve az egyetemről ne álljanak tanácstalanul, és teljesen tapasztalatlanul neki a "nagybetűs életnek".
A Tokajban eltöltendő hetek első napján nagyjából olyan izgalommal, és persze egy kis félelemmel kerestem fel a helyi LEADER irodát, mint ahogyan az iskolások az első napon belépnek a termükbe. A találkozót már előzetesen megbeszéltem Dóka Jánossal, a munkaszervezet vezetőjével, aki mint később kiderült az instruktorom lett. Izgalmam hamar elmúlt, amikor belépve láttam, hogy az elkövetkezendő két hétben olyan munkatársakkal (illetve gyakornoki pozíciómat tekintve felettesekkel) fogok együtt dolgozni, akik végtelenül kedvesek, és bármiben segítenek, ha valamiben elakadok.
Az első napok természetesen azzal teltek, hogy a munkaszervezet alapvető feladataival ismerkedtem, és közelről láthattam azt, amit a minisztériumban elmagyaráztak nekem a LEADER-el kapcsolatban. A két hét tapasztalata számomra azt mutatja, hogy a helyi akciócsoportok vannak talán a leginkább kiszolgáltatott, és legnehezebb helyzetben. A LEADER-nek ők azok a szereplői akiknek mindkét irányba meg kell felelniük. Egyrészt folyamatosan tartaniuk kell a kapcsolatot a pályázókkal, és igyekezniük kell megnyugtatni őket abban az esetben, ha valami probléma van, vagy esetleg a hivatali hierarchiából fakadóan valami több időt követel a pályázók tűréshatáránál.
A felfelé történő megfelelés meg gyakorlatilag a minisztériumon át a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalon át mindenkire vonatkozik. Az akciócsoportok a pénzüket (így a dolgozók fizetését is) csak rendkívül szigorú elszámolás után, és egy kimerítően részletes beszámoló után kaphatják meg. Félreértés ne essék, ezek nem éves beszámolók. Ezt a szélmalomharcot kéthavonta, tehát gyakorlatilag az év minden napján folytatni kell. A sok stressz mellett természetesen sok a felelősség is. Ide érkeznek be a LEADER-el kapcsolatos pályázatok, melyeket elsősorban az akciócsoportoknak kell feldolgozniuk, és az összes hiányosságot orvosolniuk kell. A kedves olvasó elhiheti, hogy a beérkező pályázatokban már pedig szép számmal vannak hiányosságok. Nem is gondolná az ember, hogy egy aprócska elírás egy ilyen pályázat esetén,- amit figyelmetlenségből követ el valaki- az akciócsoportoknak milyen időrabló és adminisztrációs problémát tud okozni.
Problémát jelent a munkaszervezet számára, hogy a pályázók türelmetlenül várják a pályázat eredményeit, de közben az irányító hatóság és a kifizető ügynökség napról napra ad ki újabb és újabb eljárásrendeket, közleményeket, iránymutatásokat, de gyakran még a korábban kiadottakat is megváltoztatják, annak minden következményével együtt.
A minél nagyobb számú nyertes pályázó természetesen nem csak az akciócsoport érdeke, hanem a térségé is, tekintve, hogy olyan beruházások kapnak támogatást, melyek elősegítik a vidék fejlődését, és sok esetben kellemesebbé, kényelmesebbé teszik életünket és nem utolsó sorban sok esetben munkahelyet teremtenek. Éppen ezért az akciócsoportban dolgozók, a közhiedelemmel ellentétben nem a pályázatok kiszűrésén, és megbuktatásán dolgoznak, hanem igyekeznek minden beadott projekt esetében a lehető legelőnyösebb elbírálást biztosítani, ami persze rengeteg papírmunkát, telefonálást és a jogszabályok rengetegében hosszas böngészést jelenti.
Munkám során az apró-cseprő, ám annál fontosabb, adminisztrációs feladatokba, és a komolyabb felkészültséget igénylő feladatokba is betekintést nyertem, és ahol erre lehetőség volt ki is próbálhattam magam. Foglalkoztam a munkaszervezet napi adminisztrációs feladataival, készítettem összefoglalót külföldi határon átnyúló pályázatokról, és felmértem a bent lévő pályázatok állapotát, ami egyébként százas nagyságrendű.
Mindeközben folyamatosan támogattak, és ha kérdésem volt készséggel válaszoltak. Soha nem kellett úgy éreznem, hogy gyakornoki pozíciómból adódóan kevesebb lennék, mint a már évek óta itt dolgozók. Erre a két hétre a munkaszervezet szerves tagjává válhattam. Amikor a beszámolóm első soraiban azt írtam, hogy szerencse, hogy itt lehettem, erre gondoltam. Sok helyen a gyakornokot inkább beültetik három hétre egy sarokba, hogy legalább addig sem zavar, vagy jobb esetben a kávéfőzés fontos feladatát láthatják el. Nekem volt olyan szerencsém, hogy egy jó közösségbe kerülhettem, ahol valóban dolgozhattam, és fontos szakmai tapasztalatokkal gazdagodtam, így elérve a gyakorlat valódi célját.
Kiss Ferenc
Forrás: Dél-Zempléni Nektár Leader Vidékfejlesztési Nonprofit Kft., Tokaji HVI