Nagy értékű ruhaadományt, cukrot és kekszet kapott egy homoki intézmény
A VPOP által lefoglalt márkátlanított ruhákat adott át a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet a Tiszaföldvár-homoki Óvoda, Ált. Iskola, Szakiskola, Kollégium, Pedagógiai Szakszolgálat és Gyermekotthonnak.
Az adventi adományozás keretén belül az EU élelmiszer segélyakció keretén belül nagy mennyiségű, 960 kilogramm cukrot és 300 kilogramm kekszet is adtak az intézmény lakóinak. A gyerekeknek Lehel László, a Segélyszervezet igazgatója és Fejér Andor, a megyei közgyűlés elnöke segített válogatni az új holmikból. A gyermekek verssel és zenés műsorral viszonozták az ajándékokat.
forrás: szoljon.hu
*
A Mozgáskorlátozottak Tiszazugi Egyesülete felújíthatja székházát
A kunszentmártoni központi székházuk pályázatot nyert a székház felújításra közel 5 millió forintot, melyet nyílászárók cseréjére, irodahelyiségek betonozására, laminált padlózatra, akadálymentesítésre, fűtéskorszerűsítésre költenek.
A pályázati összegből 5 db számítógép vásárlásra is lehetőség nyílik.
*
Döbbenetes szegénység: vasárnapi ebéd 200 forintból
Európa a világ szociális mintaövezete? Mindez a múlté. Az unió szegénységellenes évet hirdetett, de mit lehet tenni, ha az egyik államban 371 ezer forint a szegénységi küszöb, a másikban 16 ezer? Példát állítani a szegények elé. Riport a kunszentmártoni asszonyról, aki az EU madridi konferenciájáig jutott.
A legnehezebb talán nem is az lehetett Szvoboda Zoltánnénak, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke vagy José Luis Rodríguez Zapatero spanyol kormányfő után álljon fel a szegénységről szóló madridi uniós konferencia szónoki emelvényére. Hanem az, hogy a fogadáson ne csomagoljon el a pompás gyümölcstálakon kínált, szilvanagyságú szemű kék szőlőből egy fürtöt a gyerekeinek. Irént öten várják otthon, férje nemrég lett munkanélküli.
Amikor benyomásunkat később megosztjuk vele, azt mondja: tévedünk. A legnagyobb kihívás olyan emberekkel megértetni, milyen napról napra élni, akik egy kávé áráért annyit fizetnek ki, mint amennyiből a másik több embert megebédeltet. Mindezt úgy, hogy hallgatói azt érezzék: vele együtt lehet gondolkodni a szegénység megoldásáról. A kunszentmártoni asszony egyike annak a négy szegénységben élő embernek, akiknek példáján keresztül az unió vezetői megismerhették, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy rászorulónak.
Bőkezűség válság idején
Az unió soros elnökségét ellátó Madrid kitett magáért, élvezve, hogy - XVI. századi nagyhatalmi helyzete után - végre ismét Európa élén lehet; a konferencia megnyitójára Ibéria összes politikai nagyágyúját meghívták. Pedig nem szolgálhattak jó hírrel: Barroso azzal sokkolta hallgatóságát, hogy az unióban minden ötödik ember, 79 millió szegény, és a válság hatására nyolcmillióval nőtt a munkanélküliek száma.
Szertefoszlik a szociális Európáról alkotott kép? Pedig - Magyarországtól eltérően - a legtöbb uniós országban nem alkalmaztak megszorításokat. Ausztriában külön támogatásokat iktattak be az időskori ínség mérséklésére, Spanyolországban pedig ha valakinek lejár a munkanélküli-segélye, 420 eurós juttatásban részesül.
A szegénység azonban nemcsak pénzhiány: a kirekesztés talán még széleskörűbb a nélkülözőkkel szemben, mint a bőrszín vagy nemi identitás miatt. Segíteni kell, de hogyan? Mit tehet az unió, hiszen az egyik államban még nélkülözőnek számít az, aki a másikban már bőven középosztálybeli lenne. Spanyolországban az a szegény, akinek nincs kocsija, nálunk viszont minden negyedik családnak arra sincs lehetősége, hogy kellően fűtött lakásban éljen.
Amilyen lelkesedéssel ismételgették a szegénység felszámolásáról szóló jelmondatot az unió vezetői, annál nagyobb volt a kontraszt, amikor négy "mintaszegény" foglalt helyet a pulpituson. Olyan emberek, akik nemcsak méltósággal viselik állapotukat, de tesznek is azért, hogy meggátolják a nélkülözők kirekesztését a társadalomból. Így lett egy marokkói bevándorló, egy belga nagycsaládos anya, egy olasz menekülttáborban élő cigány mellett a kunszentmártoni magyar asszony a kerekasztal résztvevője, aki 12 év gyes után egy szegénységellenes civilszervezetben kezdett dolgozni, hogy másokon is segíthessen.
Láthatatlan nyomor
"Köszönöm, hogy láthatóvá lehettem. Mert a szegénységben ez a legrosszabb, hogy az ember úgy hiszi, láthatatlanná vált. Nem néznek rá, elkerülik a tekintetét. Nem szívesen elegyednek szóba vele" - panaszolta a szociális munkássá lett marokkói bevándorló, Idriss Sadi. "Negyven percig váratnak a telefonban, amikor azt szeretném kérni, hogy segítsenek, hadd fizessem be később a villanyszámlámat. A gyermekeimnek szüksége van az áramra, mert másként nem tudnak tanulni. Aki nem nélkülöz, annak fogalma sincs, mennyi megaláztatásban van részünk" - mondja a belga asszony, Genevieve Baert.
"Az olasz rendőrök megszállják a cigánytáborokat, és mindenkit kamionokra raknak, azt mondják, kérjünk politikai menekültjogot. A gyermekeink nem tudnak iskolába járni. Hónapokon keresztül tart ez a rettenetes állapot" - panaszolja Mirko Grga Olaszországban élő roma, hogyan bánnak az illegális bevándorlókkal.
"Ha valakinek nincs pénze, nem tudja megcsináltatni a fogát, nincs egy normális öltözet ruhája, így esélye sincs egy jó munkahelyre. A városunkban nyáron a gyerekek már délelőtt 11 órakor ott álltak az étterem előtt az ebédosztásra várva" - mondja Szvoboda Zoltánné.
Vakuk kereszttüzében beszél, Trinidad Jiménez, a spanyol szociális miniszter részvéttel hallgatja. Közben kisfilmet vetítenek, amelyben egy nő nem a marketingfogásoktól szédülve pakol mindenféle felesleges dolgot a kosarába, hanem hangosan számol, telik-e kenyérre is. "Önnel milyen gyakran fordul elő, hogy így kell vásárolnia?" - kérdezi Szvobodánét egy norvég újságíró. "Mindig" - feleli. Persze nem azért, mert nem lenne mit enniük. Két főiskolás és egy gimnazista gyermeke van - annak köszönhetően, hogy Magyarország megőrizte az ingyenes felsőoktatását. A legkisebb fia hiperaktív, és Szvobodánénak sikerült elérnie, hogy a gyermek minden fejlesztési lehetőséghez hozzájusson, és magántanulóként se kelljen fizetniük.
A legnagyobb változást azonban az hozta az életükben, hogy részt vehetett egy civil asszisztensképzésen, és csatlakozott a Magyar Szegénységellenes Hálózathoz. Így lett munkahelye, főiskolára jár, életvezetési tanácsokat ad szegényeknek. Ám hiába faggatják, hogy mit lehetne tenni a nélkülözés ellen, az apró asszony, aki alig látszik ki a pulpitus mögül, csak azt tudja mondani, hogy össze kellene fogni ellene. Igaz, a politikusok meg azt ismételgetik, hogy a szegénység elleni fellépés nemzeti hatáskör. Ám a fejletlen országokban sok a nélkülöző, és így sosem lesz elég pénz a nyomor felszámolására. Az unió egyelőre ott tart, hogy egy közös szociális minimum meghatározását tűzték ki célul.
Szvobodáné kétszer járt már Brüsszelben, a szegénységellenes hálózatok európai találkozóján, most pedig Madridban ámulhat azon, hogy januárban is működnek a szökőkutak, s talán ő is feszeng a szociálpolitikai rendezvények örök dilemmáján: szabad-e a nyomorról szóló plakátok alatt homáros és lazacos falatkákat majszolni.
Madridtól Kunszentmártonig
Mert mindez olyan messze van az ő mindennapjaitól. Kecskeméttől ötven kilométert kell autóznunk Kunszentmártonig, de hiába az autópálya közelsége, a városban sorban zárják be az üzemeket. A szociális védelem is hiányos: amikor a sajtgyár bajba került, előbb hónapokig nem kaptak bért a munkások, majd úgy tűnt el a tulajdonos, hogy nem adta ki a munkanélküli-segélyhez szükséges papírokat, így támogatást sem kaphattak.
"Az emberek választás elé kerültek: enni adnak a gyermekeiknek, vagy feladják a rezsit. Kézen fogva vittem őket az áramszolgáltatóhoz vagy a bankba, mert a hitelezők olyan számlára is inkasszót jelentettek be, amire csak családi pótlékot utaltak, pedig ezt nem szabad" - meséli Szarvák Éva, a helyi családsegítő munkatársa.
Szvoboda Zoltánné gyakran látogat ide, mindketten a FAIR program, a Magyar Szegénységellenes Hálózat adósságkezelési rendszerének tanácsadói. Nem pénzt adnak, hanem információt, hiszen az egyszerű emberek gyakran egy szót sem értenek abból, amit a bankban vagy az áramszolgáltatónál mondanak nekik. Irén viszont annak a mestere, hogyan lehet nagyon kevés pénzből gazdálkodni.
Hiába mutat mínusz 11 fokot a hőmérő, Szvobodáné kerékpárral közlekedik. Biciklijén hátul kétoldalt nagy fonott kosarak, ebbe pakolja a holmit, például jó sok pékárut, mert az a legolcsóbb.
Azután elmegyünk egy nagy darab sajtért, mert legkisebb fiacskája élelmiszer-allergiás, de a trappistát azért megeheti. Szvobodáné a szupermarketben se jobbra nem néz, se balra, neki aztán akciózhatnak, sajtért jött, sajtot vesz. Céltudatosan, keményen dönt. Oktatja is a szegényeknek, mi tartozik a túlélőprogramhoz.
"Egy vasárnapi ebédet ki lehet hozni fejenként kétszáz forintból. Hetven deka darált csirkehúsból pörköltöt készítek, ezzel megvadítom a kifőtt durumtésztát. Mindig a legolcsóbbat veszem, egy nagy pohár tejföl kerül a tetejére, és mehet a sütőbe" - magyarázza, milyen a tepsis bolognai "sokadikai" módra. A legfontosabb azonban, hogy hó elején kell a pénzt beosztani. "Régen a falra tettem ki a cetlit, amire felírtam, mire van szükség, és mennyi marad, amit szabadon el lehet költeni, de ez mérgelte a férjemet; úgy érezhette talán, hogy felrovom neki, amiért nem jut több" - meséli a praktikákat. Kunszentmárton még nincs túl a válságon, újabb elbocsátások várhatóak, Szvobodáné férjét is elküldték.
Irén azt panaszolja: amikor megszülettek a gyermekei, megállt velük az idő, azóta nem jutnak semmire. S itt a nagy ellentét, amely az egész uniót megroppanthatja. Felipe Gonzales, a volt spanyol kormányfő, aki most az EU "jövőfelelőse", arról beszél, hogy húsz év alatt harmincmillióval csökkenhet az aktívak száma. A gyerekhiány a gazdasági teljesítmény csökkenéséhez vezethet. S közben éppen az az egyik legnagyobb szegénységi kockázat, ha valaki gyermeket vállal. Íme egy szociális gond, amely Madridtól Kunszentmártonig mindenütt jelen van. Már csak a megoldást kellene fellelni rá.
forrás: hetivalasz.hu
*
Településszerkezeti tervet fogadtak el Kunszentmártonban
Soron kívüli ülésén tárgyalta a képviselőtestület a Kunszentmárton teljes közigazgatási területére készült településszerkezeti tervet.
A tervvel kapcsolatos észrevételeket a tervező korrigálta, amit a testület egyhangúlag elfogadott, illetve ezzel párhuzamosan a hozzá kapcsolatos helyi építési szabályzatot is.
*
Téli- tavaszi közmunkaprogram 2010. a Kunszentmártoni kistérségben
A Kunszentmártoni Kistérség Többcélú Társulása 2010. február 01-től 9 településen 79 fő részvételével valósítja meg Közmunkaprogramját.A résztvevők 60%-a RÁT-ra jogosult személy, illetve 30%-uk roma származású. A programban a következő tevékenységeket valósítják meg: házi segítségnyújtás, járdák felújítása, környezetük rendbentartása, csatornák kilakítása, helyreállítása, karbantartása, és parkosítás.A program 2010. június 15-ik tart.
A kistérséget alkotó települések többsége halmozottan hátrányos helyzetű. A tervezett munkálatok lehetővé teszik, olyan önkormányzati feladatok elvégzését, melyre egyébként nem volna lehetőség. A program segíti a téli időszakban megnövekvő terheket enyhíteni a célcsoport számára.
A program 4,5 hónapra lehetőséget teremt a térségben élő munkanélküliek számára a munkavégzésre és a jövedelemszerzésre.
Forrás: Kunszentmártoni HVI, Tiszazugi Leader Vidékfejlesztési Programiroda Nonprofit Kft.