A minták mellett hasznos tanácsokat is adnak az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében megvalósuló fejlesztésekhez.
A rendezvénysorozatnak kettős célja volt – szögezi le Kis Zoltán, a Foglalkoztatási Programiroda vezetője. Egyfelől, hogy az érdeklődők a jogszabályi környezetről képet kapjanak, illetve véleményüket kifejtsék arról, hogy miként lenne tanácsos módosítani a kiírásokon az uniós források minél gördülékenyebb és eredményesebb felhasználása érdekében. A másik, hogy a kis- és középvállalkozások számára megkönnyítsék a munkahelyteremtő beruházások támogatásának megszerzését, vagyis mérsékeljék a pályázókra nehezedő adminisztrációs terheket.
Olyan – már megvalósult – projekteket ismerhettek meg a résztvevők, amelyek bizonyították: az uniós támogatások hatékonyan hozzá tudnak járulni a vidéki Magyarország fejlődéséhez, a munkalehetőségek bővüléséhez, az életminőség javulásához. Nem kizárólag a pénzfelhasználás sikerességét akarták szemléltetni, hanem az ilyen vállalkozások „felhajtóerejét”, a település vagy térség életére kifejtett hatásukat. Kis Zoltán hangsúlyozta: mind a 173 kistérségben fellelhetünk hasonlókat, így – bár állomásonként csak öt követendő példát mutattak be – már most, az indulást követően egy 500-600 elemű listát állíthattak össze a jó gyakorlatokról. Ezek egyfajta sorvezetőül szolgálhatnak a jövőben pályázók számára, hiszen hasznos iránymutatást nyújtanak arra vonatkozóan, mit hogyan kell és hogyan érdemes megtervezni, megvalósítani – magyarázta a programiroda vezetője.
A legnagyobb igény az önkormányzatok részéről tapasztalható: sokuk keresi a megoldást arra, hogyan tudnának úgy segíteni az állástalanokon, hogy az ne haladja meg lehetőségeiket, mégis érdemi hozzájárulást jelentsen az érintettek családi kasszájához. Ennek esélyét nem a segélyezésben, hanem a közmunkaprogramban, a szociális szövetkezetekben, illetve a földprogramban látják a helyhatóságok – ezekhez szeretnének pályázati forrást szerezni.
S erre minden reményük megvan, ugyanis a programiroda koordinációja alatt olyan helyben működő csapatok jönnek létre, amelyek összehangolt cselekvési terv szerint a lehető legsokoldalúbban tudják ösztönözni a megvalósításra érdemes fejlesztések kibontakozását. Tagjai között megtaláljuk a Helyi Vidékfejlesztési Iroda vezetőjét, a LEADER akciócsoportok munkaszervezetét, a falugazdászt, az agrár- és ipari-kereskedelmi kamarák, illetve a munkaügyi központ egy-egy munkatársát. Nem arról van szó tehát, hogy új embereket vennének fel a munkára, hanem egy szervezési, csapatépítési lépéssel segítik hatékonyabban a lehetséges pályázókat. A szisztéma persze a működés során tovább finomítható, a következő cél ugyanis az, hogy egyablakos rendszerben szolgálják ki az ügyfeleket.
Valamennyi régióban az adott térség jellegzetes problémájára választ kereső projektek kerültek terítékre. Borsodban egy sajószentpéteri program szolgálhat mintául, ahol nem kevesebb, mint 1600 roma származású lakos foglalkoztatására találtak megoldást. Az alacsony képzettségű, állástalanná vált embereket sikerrel integrálták a közmunkaprogramba, s azóta napi rendszerességgel járnak dolgozni. Az érintettek – a munkalehetőségek évtizedes hiányából adódóan – nem voltak hozzászokva a rendszeres erőfeszítéshez, emiatt nagy kihívás volt a Faragó Péter polgármester által kézben tartott program számára, hogy mindennapjaik természetes részévé váljon a munkába járás. Ahhoz már könnyebb volt hozzászokniuk, hogy nem segélyből, hanem bérből élhet a család – ami nem kis büszkeséggel tölti el az újdonsült kenyérkeresőket és a szervezőket is. Az uniós forrásból finanszírozott projekt következő lépésében feladatuk lesz, hogy saját házuk táját tegyék rendbe, amihez segítséget, oktatást is kapnak. Mindezzel annyi tudást és tapasztalatot szereznek, hogy immár betanított munkásként tevékenykedhetnek, és vállalkozások számára is értékes munkaerőt jelentenek – ezáltal a térség is vonzóbb lesz a befektetők számára.
Hasonlóan sok falu számára lehet példa a Közép-Dunántúl egyik vitathatatlanul legeredetibb települése. A Veszprém megyei Megyeren, ami a maga 25 házával és 70 körüli lakosával az ország egyik legkisebb községe, Pajer Kristóf polgármester gondozásában valósulhatott meg a baromfitenyésztésre épült beruházás. A Budakesziről a Sümegi kistérség településére származott fiatalember nevéhez fűződik a Hu-Ba program bevezetése, amelynek elnevezése arra utal, hogy hungarikum baromfival foglalkoznak. A Baromfi Mintafalu Program célja az őshonos magyar baromfifajták alternatív, illetve ökológiai rendszerű tartása, melynek keretében házakhoz telepítik ki az állományt, adnak mellé takarmányt, s ezzel lehetővé teszik, hogy a helyi lakosok állattartással foglalkozzanak.
- A Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesületével kötött együttműködéssel azt érjük el, hogy a naposliba- és naposcsibe-állományt természetes szaporítással megőrizzük – magyarázta Pajer Kristóf. Ehhez a családok számára 200 négyzetméteres háztartási kerteket is kialakítottak, ahol mindenki maga gazdálkodhat. A szervezést és egyéb szakértelmet igénylő elemeket egy kézben tartják: a feldolgozás és az értékesítés integrált rendszerben történik, a felnevelt állatokat begyűjtik a házaktól, majd közösen dolgozzák fel. Kapcsolatban állnak például a Sümegi Pinceszövetkezettel, de számos más helyre is szállítják a jó minőségű, házi ízvilágot őrző árukat. Gondoskodnak arról, hogy a környékbeli vendégfogadókhoz és a régió városaiba is eljusson a feldolgozott baromfi, újrateremtve ezzel a háztáji módon nevelt állatok iránti keresletet. Ez a projekt is az ÚMVP forrásainak köszönhetően valósulhatott meg.
Forrás: ÚMVP