A gazdálkodók és a vidéken élő emberek kitörési lehetőségeit vázolták a „Múlt vagy jövő – Szövetkezetek az új évezredben” címmel Siófokon és Tabon megrendezett konferencia előadói. Harangozó Gábor szociális innovációért felelős miniszterelnöki megbízott, a rendezvény házigazdája kiemelte: azért fontos az összefogás, mert a gazdasági erő ebből fakadó megnövekedésének akár további tőkevonzó hatása is lehet.
A szövetkezet szó az elmúlt évtizedekben Magyarországon valóságos szitokszóvá vált, jelentéséhez szorosan hozzátapadt a korábbi kolhoz-típusú termelőszövetkezetek emlékének negatív töltése. Pedig az összefogás, az önkéntes szövetkezés sikeresen működő hazai és külföldi példái új perspektívákat nyithatnak meg a tőkehiánnyal küszködő magyar vidék számára.
Harangozó Gábor a legnagyobb problémát abban látja, hogy az átlagosnak tekinthető vidéki termelőegységek, gazdaságok önmagukban túl kicsik ahhoz, hogy a jelentős önerőt kívánó gazdaságfejlesztési pályázatokon el tudjanak indulni. Amíg ugyanis a településfejlesztésre fordítható pénzek többszörösére is volna igény, addig a vállalkozásoknak szóló intézkedésekre sokszor nincs elég jelentkező, így ezek a források nem tudnak helyben, a kistérségekben hasznosulni. Pedig a megoldás kulcsa kézenfekvő: az együttműködés. „Ha megnézzük, hogy Nyugat-Európában hogyan működnek, miért nem mennek csődbe például a tejtermelők, miért tudnak tisztességes jövedelmet realizálni a gyümölcstermesztők, akkor azt látjuk, hogy azért, mert erős szövetkezetekbe tömörültek” – tájékoztat. A megfelelő gazdasági méretű szövetkezetek azon felül, hogy a termelőket összefogják, érdekeiket képviselik, képesek termékeiket feldolgozni, raktározni és értékesíteni is. Általuk gyakorlatilag a termelőtől közvetlenül kerül a kiskereskedelembe az áru, így életképesebb lesz a gazdálkodás, hatékonyabb a piacra jutás, és a „kicsik” fel tudják venni a versenyt a multinacionális cégek hátterével, termékeivel.
Magyarországon is egyre többen jutnak erre a felismerésre: elindultak a közvetlen értékesítési formák, a termelői értékesítő szövetkezetek (TÉSZ-ek), a miniszterelnöki megbízott pedig az elsőként a tabi kistérségben bemutatkozó klasztert említette példaként. Ennek a lazább szövedékű, meghatározott célok érdekében létrehozott gazdasági társulásnak az az alapelve, hogy térségenként úgynevezett termékházakat alakítanak ki, melyekbe a háztáji kistermelők is bevihetik saját termékeiket, akár 30 tojást, két sertést vagy egy mázsa krumplit, amiket ott átvesznek, korszerű információtechnológiai rendszerben nyilvántartanak, feldolgoznak, majd a helyi kiskereskedelemben, közvetlenül értékesítenek.
A szövetkezetek támogatására az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programnak (ÚMVP) is vannak forrásai: uniós pénzekért folyamodhatnak a TÉSZ-ek és a termelői csoportok, a gazdaságfejlesztési intézkedések pedig segítséget nyújtanak az értékesítési rendszer felállításához, az informatikai, logisztikai háttér kiépítéséhez és a szükséges eszközpark beszerzéséhez. Ehhez azonban az első lépés, hogy a termelők, feldolgozók és értékesítők összefogjanak, mert csak együtt tudnak indulni a támogatásokért.
A mostani konferenciát azzal a szándékkal szervezte meg a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH), hogy az országban meglévő tudást összefogja, lehetővé téve, hogy az érdeklődők minél jobban megismerjék a szövetkezés gyakorlati módszereit – mondta Pásztohy András, az MNVH főtitkára. Hangsúlyozta: a vidékfejlesztés jövője az intenzív együttműködésen nyugvó, térségi megközelítésű programokban rejlik. E folyamat ösztönzését az MNVH az európai gyakorlatok összegyűjtése, a regisztrált tagok képzése, tanulmányutak és konferenciák szervezése révén látja el. Burgenlandban például a mai eredményeket – a termelők önkéntes szövetkezése, a termékek közös feldolgozása és eladása – egy 15 éves fejlődési út hozta meg. Mindezt úgy tudják versenyképesen működtetni, hogy felkészült szaktanácsadási rendszer áll mögöttük. Somogyi Balázs, a Burgenlandi Agrárkamara alelnöke szerint az osztrák minta gond nélkül adaptálható Magyarországon is. Ám nincs egységes modell, nincsenek kötelező érvényű megoldások, mindenütt a helyi kezdeményezéseknek kell teret biztosítani, a legfontosabb azonban, hogy a szövetkezet alakításakor és a közös munka során az emberek megbízzanak egymásban. – tette hozzá.
A bemutatott hazai példák sora a kalákától a nagyvállalkozásig tart. Szécsény környékén a spanyol Mondragón szövetkezetet vette alapul Ferge Sándor, az eMultiCoop Szociális Szövetkezet elnöke. A baszkföldi összefogás öt fiatal mérnök ötlete volt; mára mintegy 70 ezer tagot és 100 ezer munkavállalót számlál a vállalkozások hálózatává alakult szövetkezet, amelyek közül a legismertebb a Fagor gyár. Az eMultiCoop Nógrádban, Szécsény várossal együtt 12 településen közel 20 ezer embert fog össze, tevékenységük alapja a tagok egymás felé történő segítségnyújtása, ami leginkább a kaláka működéséhez hasonlít. Szakembereik mindenekelőtt információtechnológiai szolgáltatásokat nyújtanak, újabban pedig – miután Szécsényben bezárták a hulladéklerakót – a szövetkezet pályázati úton megszerezte négy település hulladékkezelési jogát. Arra vállalkoztak, hogy a kistérségben egy új, a fenntarthatóság irányába mutató hulladékgazdálkodási rendszert hozzanak létre.
A szociális szövetkezetnek csak természetes tagjai vannak, nincsenek tőkebefektetői, így nonprofit szervezetként működik, értéket csak a tagok saját munkájával tud előállítani. Ezért a közeljövőben bővíteni kívánják tevékenységi körüket – hasonlóan a példaként idézett Mondragónhoz –, és a mezőgazdasági irányba szélesítenék profiljukat. Szerződést kötnek olyan idős emberekkel, akik a háztájijukat átadnák zöldségtermesztéssel foglalkozó fiataloknak, majd az árukat a szövetkezet saját bázisán, közösen értékesítenék. Hasonló módszerrel csirkéket helyeznének ki a házakhoz, ahonnan aztán a tojásokat a szövetkezet gyűjti be. Ezen kívül nagy lehetőséget látnak az önkormányzati tulajdonú, sokszor elhanyagolt állapotú földek megművelésében, ami munkalehetőséget és kiszámítható jövedelmet kínálna a kistérségben élő embereknek. Ferge Sándor meggyőződése szerint a szegénység megállításának és a munkanélküliség felszámolásának komplex megoldása lehet egy ilyen több lábon álló szövetkezet.
Forrás: ÚMVP