Zeke Tamás a Nógrád megyei Pásztóról került Budapestre, ahol egy divatszakma, a marketing sikerembere lett belőle. Fiatalon a projektmenedzserségig vitte egy nemzetközi ügynökségnél, de aztán belefásult, és 28 évesen hazatért, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) fiatal gazda-pályázatát beadva a természethez közelebb kezdjen új életet.
Most füstölt hústermékeket állít elő a saját gazdaságában, és direkt értékesítéssel, közvetlenül juttatja el áruit a vásárlóknak. Fővárosi előéletéből megmaradt vagy kétszáz ismerőse, akik némi meggyőzés után a kuncsaftjai lettek. Szülővárosában, Pásztón további száz rendszeres vevőt tart számon. Interneten, telefonon és személyesen tartja velük a kapcsolatot. Amikor a vevők újabb adag pácolt sonkáért jönnek a tanyájukra, akkor elhozzák a kisgyerekeiket is az állatsimogatóba.
A piaci rések, a közvetlen értékesítés, a minőség, a specialitások jelentenek kitörési lehetőséget a fiatal gazdáknak. Tatán, a Gottwald Hotelben rendezték meg nemrégiben a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (AGRYA) nemzetközi konferenciáját „A fiatal gazdák szerepe a nemzeti vidékfejlesztési programok végrehajtásában” címmel. Ezen a sikeres példákat, az uniós szleng szerint „jó gyakorlatokat” bemutató rendezvényen hangzott el Zeke Tamás előadása is.
Magyarországon kívül Angliából, Csehországból, Hollandiából, Olaszországból, Romániából, Svédországból, Szlovákiából és Szlovéniából érkeztek fiatal gazdák, akik –a legtöbbjük folyékony angolsággal, vetített prezentáció segítségével – bemutatták az életüket, a gazdaságukat.
Christine Hope például egy csaknem elnéptelenedett angliai faluból, Longtownból érkezett. Miután elvégezte az egyetemet, Ausztráliában utazgatott, amikor meghalt a nagynénje. Hazatérve feltűnt neki, hogy a falujában már bezárt a bolt, az orvosi rendelő, csak az idősebb farmerek – köztük Christine szülei – maradtak helyben.
– Huszonhárom éves voltam, amikor elhatároztam, hogy újra megnyitom a boltot. Mindenki hülyének nézett. Azt mondták, úgysem fog sikerülni – mesélte Christine a fiatal gazdáknak a tatai konferencián. Negyvenezer font támogatást kapott az induláshoz. Nyolc év telt el azóta. A vállalkozást teljes siker koronázta. A boltban nemcsak a mindennapi szükségleteknek megfelelő általános árukészletet tart, hanem kínálni kezdte a helyi termékeket is: a faluban és a környéken készült likőrt, sajtot, joghurtot – de még házi kalácsot is. Újra megnyitotta a postahivatalt az üzletében. Árusít recept nélkül kapható gyógyszereket, sőt, a helyi farmerek számára a pályázatok benyújtásához szükséges nyomtatványokat is. A szülei megtartották a farmjukat – Christine ott is kisegít, amikor – például a kisbárányok születése idején –szükség van a munkájára.
A szlovén Rok Roblek szintén kis faluban, egy hegyi farmon gazdálkodik, egyebek között erdőműveléssel foglalkozik. Ő egy kis biomassza-erőművet létesített a vidékfejlesztési támogatásból. Telente mintegy 200 köbméter forgács és fűrészpor keletkezik az üzemben – ezt felhasználva a saját házukon kívül négy másik helybeli család házát is ők fűtik. Számítógép vezérli a berendezést, így a szomszédok annyi meleget vételeznek, amennyire szükségük van. Roblekéknek fizetnek érte, ugyanúgy, mint másutt a távhő-szolgáltatónak. Rok Roblek azt mondta: a befektetés akkor is megtérült volna, ha csak a saját családjuk használná a biomassza hőjét – de így, hogy a szomszédoknak is szolgáltatnak, tíz év helyett öt esztendő alatt térül meg a beruházásuk.
Szabó Péter budapesti értelmiségi családból származó biomézkészítő fiatal gazda, a végzettségei szerint környezetvédelmi mérnök és közgazdász. Egy olaszországi úton, valahol az Appenninekben, egy kolostorban ismerte és szerette meg a bioméhészetet. Nehéz kenyér ez egy olyan országban, mint hazánk, ahol egy ember mindössze 30 deka mézet fogyaszt el évente. Szabó Péter globálisan gondolkodik, éppen ezért támogatja a helyi értékesítést. Úgy véli, a több ezer kilométeres szállítási távolságok az olcsó olajtól függnek, és a nem túl távoli jövőben visszatér az a világ, amikor elsősorban a helyi termelésű élelmiszerből kell kielégíteni a helyi igényeket. Így, noha az általa termelt, ellenőrzött biomézet el tudja adni Svájcba, vagy akár Hongkongba is – a legjobban mégis azt szeretné, ha Magyarországon tudná értékesíteni.
Bokor Árpád kaposvári egyetemi oktatónak és feleségének Bőszénfán van a gímszarvastenyészete. A magyar vadászok ma még idegenkednek a tenyésztett vadaktól, nem szeretik, ha a zsákmánynak krotália van a fülében. A világ számos országában azonban ez már virágzó üzlet – Bokorék főként tenyészállatokat, sőt hamarosan már embriót vagy spermát is tudnak exportálni.
Hagyomány, újítás, eredeti ötlet – kivétel nélkül minden bemutatott gazdaságot ezek a tulajdonságok jellemeznek. Az előadók – sokat nevető, egymást ugrató, ifjú emberek – a kudarcokról is őszintén beszéltek. Például Láng Letícia, a „kőszegi borkirálynő” a sikeres ültetvénytelepítés mellett kudarcként említette meg: bár próbálkoznak, a borbürokrácia gáncsoskodása miatt félő, hogy nem sikerül megmenteni egy ősi magyar fajtát, a Bíbor Kadarkát.
*
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatás jogcíme alapján a 2007-ben benyújtott pályázatok alapján 1467 negyven év alatti gazdálkodó jutott összesen 14 milliárd 685 millió forint viszsza nem térítendő támogatáshoz. E pályázati lehetőség 2009 szeptemberében másfél hónapra ismét megnyílt a jelentkezők előtt. Akkor 6145 kérelem érkezett, 64 milliárd 818 millió forint támogatási igénnyel. Utóbbiakról az elkövetkező egy hónapban várható az ÚMVP Irányító Hatóságának döntése.
Tanács István
Forrás: umvp.eu, nol.hu