„A magyar mezőgazdaság az ország uniós tagságának egyik nyertes ágazata. Alapelvünk, hogy agrártermelés nélkül nincs élhető vidék. A mezőgazdaság ugyanis hozzájárul a területi kohézióhoz, így a társadalmi kohézió fontos eleme az egyre jobban urbanizálódó világban.” - hangoztatta Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter csütörtökön, egy budapesti sajtótájékoztatón.
Megállapítását azzal támasztotta alá, hogy az agrárium több mint kétszeres forrásból gazdálkodik jelenleg, mint tette az uniós tagságot megelőzően. Azaz a mintegy 200 milliárd forintos éves összeg helyett jelenleg mintegy 440-450 milliárd forint áll az ágazat rendelkezésére.
Az elmúl öt évet nézve
„Európai Uniós tagságunk révén több tagországgal együtt egy olyan gazdasági-társadalmi szervezetbe kerültünk, melyhez történelmünk és hagyományaink alapján mindig is taroztunk. Az elmúlt öt év pedig azt bizonyította, hogy ugyan nem volt egyszerű a tagországoknak alkalmazkodni azokhoz a szabályokhoz, melyeket mások több évtized alatt dolgoztak ki, mégis, az öt év második részét nézve jól látható, hogy az új tagországok megszokták ezt a légkört: átvették az ottani szabályokat, és törvényeiket azoknak megfelelően alakították. Ha megnézzük a befizetéseinket és a kapott összegeket, akkor ez a szaldó Magyarország számára rendkívül pozitív.” – mondta Gráf József.
Azaz az agrárium eredményessége jelentős mértékben javult. Belépésünk évében 210 milliárd körüli éves összeggel rendelkeztünk, melyből az ötödik év végére mintegy 440-450 milliárd forintnyi összeg várható. Míg 2000-ben csak 34-35 milliárd forint volt az ágazat nyeresége, 2004-ben pedig 45-50 milliárd forintot tett ki, addig a múlt évben ez 74-76 milliárd forint körül mozgott.
Miért voltak nagyok az elvárások a magyar agrártermelők részéről?
„Elsősorban azért, mert volt egy rendszerváltás Magyarországon, melynek egyik vesztese – az elemzők szerint - a magyar agrárium volt. Mindannyian abban bíztunk, hogy a belépéssel jön egy olyan változás, melynek egyik kedvezményezettje a magyar agrárium lesz. Az elmúl öt évet nézve ezt megközelítőleg el is értük. Az első két évben kiderült, hogy nem voltunk teljes mértékben felkészülve a belépésre, ami nem csak a mi, vagy a csatlakozott tagországok hibája. A felkészülést kedvezőtlenül érintette, hogy a 2000-ben meghirdetett és 2006-ig változatlannak hirdetett agrárpolitikát az EU 2003-ban, egy évvel belépésünk előtt radikálisan megváltoztatta. Emiatt a kormányzat és a gazdák felkészülését jelentős területeken új pályára kellett állítani.”
Háromnegyed év alatt kellett alkalmazkodni az újonnan hozott szabályokhoz. „Az uniós rendszernek megfelelő jogharmonizáció megteremtése, a működéshez szükséges intézményi rendszer kiépítése, a szakemberek kiképzése és a termelők felkészítése komoly kihívások elé állította az agrárterületet: igen nehéz területnek bizonyult az intézményi felkészülés, a Kifizető Ügynökség és az állategészségügyi határállomások kiépítése.”
Gráf József miniszter szerint a kezdeti hibákon sikerült úrrá lenni, és a magyar mezőgazdaság fejlődési pályára állt. „Ennek döntő oka az volt, hogy igen komplex és teljesen új rendszereket kellett létrehozni és ennek – nem jelentéktelen – költségei alapvetően a magyar költségvetést terhelték. A PHARE projektek keretében a magyar agrárgazdaság 2000 és 2004 között 44,1 millió eurót kapott az intézmények kiépítésére és megerősítésére.”
„A piacok megnyitásától és a jelentős EU-s agrártámogatásoktól a termelés, a jövedelem és a kivitel további növekedését várjuk. Ugyanakkor tisztában voltunk azzal, hogy az EU tagság kockázatokkal is jár, nem miden ágazat indul azonos eséllyel az egységes belső piacon.”
Hazánkban kedvezőek a természeti feltételek (pl. termőföld minősége, klíma) a mezőgazdasági termeléshez, az ágazat hagyományosan exportorientált, kiviteli többlettel rendelkezett az EU viszonylatában is.
„Azért gondoltuk, hogy az agrárium nyertes lehet, mert mindig is erős agrár országnak tartottuk magunkat.” Az agrártárca irányítója kiemelte, hogy "Magyarország megtalálta piaci helyét az Európai Unióban": a legutolsó adatok is azt mutatják, hogy a 2008-as évben az agrárexport eddig soha nem látott mértékű volt, elérte az 5,7 milliárd eurót. Az import pedig 3,8 milliárd eurót tett ki, vagyis az ágazat pozitív szaldója 1,9 milliárd euróra rúgott.
Sikeres Magyarországért
„Mi magyarok voltunk az elsők, akik elindították a fejlesztéseket”.- Hivatalosan a "Sikeres Magyarországért" Agrár Fejlesztési Hitelprogram” fejlesztési tervét 2007 őszén írták alá, mégis a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium saját felelősségére áprilisban meghirdetette a legfontosabbnak tartott programokat: mezőgazdaságban a növénytermesztési géptámogatások, továbbá az állattenyésztés és a trágyakezelési programokat.
„Erre a kockázatos lépésre azért volt szükség, hogy eredményesen tudjuk végrehajtani azt a programot, ami a magyar álletenyésztés műszakilag és technológiailag Európa élvonalában tudjunk előállítani, versenyképes termékek kerüljenek a piacra.” Az ágazat fejlődésének alapjaként a miniszter azt jelölte meg, hogy az összességében rendelkezésre álló mintegy 1.300 milliárd forint 48 százaléka a mezőgazdaság műszaki színvonalát hivatott emelni. Mindez azt jelenti, hogy az ágazatban 50% százalékos támogatottsági szint mellett több mint 600 milliárd forintos beruházás valósulhat meg.
„2004-ben és 2005-ben a gabonatermelés évente kb. 16 millió tonnát ért el, az árak visszaestek, s jelentős mennyiségek értékesítése nehézségbe ütközött. A gabona intervenció hirtelen realitássá vált. Az intervenciós vásárlás két év alatt összesen 8,6 millió tonnát tett ki! Ez óriási raktárépítési igényt is kiváltott, ami az AVOP (Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program, 2004-2006) források jelentős részét lekötötte.”
Kezdeti nehézségek
„Átállásunk nem volt zökkenőmentes. Egyrészt agrárhitelezési rendszerünket az uniós utófinanszírozási előírásoknak megfelelően a rövidtávú hitelezésről közép- illetve hosszú távú hitelezésre kellet átállítanunk. A belépéssel életbe lépő közvetlen kifizetések ugyancsak egy teljesen új rendszer működtetését igényelték és ez a rendszer az első évben igen intenzív erőfeszítéseink ellenére a tervezetthez képest megcsúszva tette lehetővé a támogatások kifizetését. 2005 vége óta azonban már időben kapják kézhez termelőink az uniós támogatásokat.”
A piacok minkét irányba történő teljes megnyitása az első két évben az agrárkereskedelmi mérleg romlását eredményezte. Magyarországa agrárgazdasága habár a csatlakozást követően is meg tudta őrizni pozitív külkereskedelmi szaldóját, miközben növekedett a kivitel is, a behozatal annál jóval nagyobb arányban emelkedett. Az egységes belső piacon, az intervencióval támogatott gabonaárak és az alacsony szintű marketing tevékenység mellett élesen kijöttek a sertés- és baromfiágazat versenyképességi problémái, de a zöldség-gyümölcs ágazatnál is csak a vártnál lassabban jelentkeztek a kedvező hatások. 2004-2006 között a növénytermesztés és állattenyésztés bruttó kibocsátáson belüli aránya eltolódott a növénytermesztés javára.
„Fájó és hátrányos megkülönböztetésnek tartjuk, mikor az új tagállamok csak fokozatosan, 10 éves átmenet után, a régi tagországok támogatási szintjének 25%-ról indulva kapják meg az uniós közvetlen kifizetések 100%-t. Igaz, az Európai Unió megengedte, hogy 30%-al kiegészítsük nemzeti forrásból a támogatásokat, de látszik, sem az új tagországok jelentős része, sem Magyarország, mostani helyzetében, nem képes ezt a 30%-ot hozzátenni a támogatásokhoz. Így a külső források növekedése és azok közvetlen kifizetése évente 10%-al nő. Feltétlen szükség van arra, hogy ne csökkenjen az uniós támogatások szintje. A közvetlen kifizetések rendszerét illetően hazánk az új tagállamoknak felajánlott egyszerűsített támogatási rendszert, a SAPS-ot (Single Area Payment Scheme) választotta.”
Gráf József beszélt arról is: a mezőgazdaság külpiaci teljesítményének növelése érdekében az agrárkormányzat további erőfeszítéseket tesz, és piacokat kíván szerezni a magyar áruk számára Ukrajnában és a térség most belépő országaiban (Horvátország, volt Jugoszlávia tagállamai) ugyanúgy, ahogyan azt tette Romániában.
Minőségi követelmények
A csatlakozási tárgyalások a magyar agrárgazdaság számára összességében kedvezően alakultak. Legfőbb célkitűzések (példaként említve termelési kvóták mértéke, időszakos eltérések 3-5 éves időszakra a bor-, a tej-, és a húsipari ágazatban, külföldiek termőföld vásárlásánál 7+3 éves átmenet) többségét sikerült elérni. A csatlakozási tárgyalások eredményeként Magyarország jelentős elismerést, tekintélyt vívott ki magának. Ez szólt a magyar agrárgazdaságnak a belépésig felmutatott termelésének, termékeinek és a magyar tárgyalódelegáció felkészültségének, sikerességének egyaránt.
”Az első két évben a negatív hatások között szerepelt, a kimondottan csak az élelmiszeriparban jelentkező jelentősen emelkedett import.” Elsősorban az árversennyel nem tudtak azonosulni, másodsorban nem akartak engedni a Magyar Élelmiszerkönyv által előírt minőségi követelményekből.
A magyar feldolgozók és termelők nem tudták megtalálni a helyüket az import versenyben: hazai piacon a termelők pozícióit kedvezőtlenül érintette a feldolgozóipar és különösen a kiskereskedelem koncentráltsága, a külföldi tőke dominanciája. A kiskereskedelmi hálózatok a fogyasztókért folytatott verseny érdekében egyre kegyetlenebb feltételeket diktáltak beszállítóiknak, amit a magyar termelők és feldolgozóüzemek gyakran nem bírtak. A kiskereskedelemben, gyors ütemben növekedett a – gyakran gyenge minőségű, de olcsó árfekvésű – külföldi termékek aránya.
Kiemelt erőfeszítéseket követelt és követel még ma is az állattenyésztésben az állatjóléti és környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés. Ez komoly pótlólagos beruházásokat igényelt és igényel. „Szerettük volna megtartani azt a minőségi színvonalat a magyar élelmiszeriparban, amiből export lehetőségeink fakadnak, és amiért szeretik a magyar termékeket. De tudomásul kellett venni, hogy az árérzékeny fogyasztókkal először egy erős meggyőző munkával szükséges elérni, hogy ha egy kicsit drágább is a magyar termék, mégis azt válasszák.” Ennek első lépése az aláírt élelmiszer etikai kódex.
„Továbbra is magas szinten kell tartani a magyar élelmiszer biztonságát, ezért indult el, magyar baromfival elsőként, a Kiváló Magyar Élelmiszer programot, most pedig Hódmezővásárhelyen a magyar sertés kerül be a programba.” A kormány a következő időszakban a zöldségek, majd tejtermékek, és tehenek minősítésén dolgozik.
A közvetlen kifizetések – különösen az elmúlt két évben - ütemesen történnek, az EU-s támogatások döntő része még az adott naptári évben kifizetésre kerül, a hazai kiegészítés pedig a rákövetkező év I. negyedévében.
A jövő az Európai Unióban
Az idő multával az agrárgazdaság egyre jobban alkalmazkodott a Közös Agrárpolitika feltételrendszeréhez. Ez megnyilvánult például a versenyképesség javulásában.
„Természetesen soha nincs olyan lépés, mely kizárólag előnyökkel és jó hatásokkal jár. Az Európai Unióba senki nem kényszeríttette Magyarországot, ez kizárólagosan önként vállalt lépés volt. Abból is látszik, hogy mindenki befelé igyekszik ebbe a rendszerbe, és nem kifelé, hogy ez alapvetően egy működőképes rendszer. Nagy baja az európai politikának, hogy az állampolgárokkal a rendszer előnyeit nem nagyon tudja megértetni és megismertetni, ez a politikusok felelőssége. A vidékfejlesztési támogatásokat rendben lehívjuk, felhasználjuk. A kezdeti késedelem ellenére így volt ez a SAPARD-nál, majd ezt követően az AVOP-nál is. Bíztató az indulás a 2007-2013 évi Új Magyarország Vidékfejlesztési Programnál. Az EU-s támogatásokkal megvalósult beruházások jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdasági termékek termelésének és feldolgozásának korszerűsítéséhez, a vidéki infrastruktúra fejlesztéséhez, az életkörülmények javulásához. Az összes támogatás hét évre 5,3 milliárd euró, ami árfolyamtól függően 1300-1500 milliárd Ft-nak felel meg.”
„Szinte még meg sem száradt a tinta a KAP állapotfelmérésén, amikor már elkezdődött a vita arról, miként alakuljon a KAP 2013 után és elkezdődött a vita 2013 utáni uniós költségvetésről is.” Magyarország egy erős és versenyképes agrárgazdaságban érdekelt, ezért fejlesztő típusú, offenzív, közös agrárpolitika fenntartása mellett áll ki.
„Alapelvünk, hogy agrártermelés nélkül nincs élhető vidék. A mezőgazdaság ugyanis hozzájárul a területi kohézióhoz, így a társadalmi kohézió fontos eleme az egyre jobban urbanizálódó világban.” Európa élelmiszerből nem válhat importfüggővé, mint a földgáz vagy a kőolaj esetében. Magyarország meglévő erőforrásait és adottságait ehhez vétek nem kihasználni. Ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság talpon tudjon maradni, további fejlesztésekre van szükség, ide értve az infrastruktúrák (szállítás, tárolás) fejlesztését is. A válságból kivezető utak közül – ahogy az Európai Unióban – nálunk is a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztése látszik a leggyorsabbnak.
Kiemelt cél: az állattenyésztés helyzetének javítása. Előnyt kell kovácsolni az új technológiák kínálta lehetőségekből, és központi szerepet kell adni a kutatásnak, innovációnak, oktatásnak és tanácsadásnak. További fontos feladat az ÚMVP program szerinti végrehajtása, és ezáltal elősegíteni a magyar mezőgazdaság versenyképességét, a vidék létmegtartó szerepét.
Az elkövetkező időszak különleges kihívása Magyarország számára a 2011. I. félévi magyar EU-elnökség. Az EU-elnökség módot ad a közösségi politikák alakulásának némi befolyásolására, de még inkább a közösség működésének új szempontból való megismerésére, valamint Magyarország bemutatására.
*
Kitüntetések
Az Európai Uniós csatlakozás ünnepe alkalmából a sajtótájékoztatón kitüntették azon személyeket, akik a legtöbbet tettek ebben az öt évben az agráriumért. A kitüntettek listája itt olvasható.
Forrás: ÚMVP