Aktív, tevékeny, tervekkel teli élet szakadt meg hirtelen – elhunyt Konrád Istvánné, ahogyan mindenki ismerte: Bözsi. Nevét szinte védjegyként viselte, ezzel hangsúlyozta vidéki, gazdasszonyi mivoltát. De nem kellett hangsúlyoznia, markáns, erős egyénisége éppúgy jellemezte őt, mint nagy szíve, érzékenysége, segítőkészsége és céltudatossága.
Fejér megyében, Óbarokon született, édesanyja a szülői házban hozta világra őt, s bár sokfelé utazott, hívták, küldték, küldöttségbe és vendégként, ez a szülőhely fogva tartotta őt, nem hagyta el. Saját családjával is a vidéket választotta, ám idővel gazdasággá építette, s ő maga neves vidékfejlesztővé vált az évek során. Tele volt ötletekkel, célokkal, maga mellé vett sokakat, mellé szegődtek sokan, mert optimizmusa és kitartása soha nem hagyta el, a nehéz időkben sem lankadt bizakodása.
Életkora nála valóban csupán évszám volt. Hetvenegy évesen ragadta el a hirtelen halál, piacnyitásra készülődött éppen. A Magyar Piac Szövetkezet elnöke és alapítója volt, amelyben őstermelők, kézművesek csatlakoztak hozzá. A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnökségi tagjaként országos befolyásra és ismertségre tett szert, de leginkább munkaterülete bővült ki ezáltal. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) alakulásánál bábáskodott, elnökségi tagjaként a kezdetektől fogva aktívan tevékenykedett. Hivatalos stallumot, pozíciót sosem kért és nem is fogadott el, pedig kínálták vele. Kicsit egyszemélyes intézményként élt és dolgozott, családanyaként, barátként, segítőként nagy energiákat áldozván mindarra, s bármire, amibe belefogott.
Szülőfalujáért, s a környékbeli településekért, emberekért sokat tett, ösztönösen volt erőteljes közéleti személyiség, s elkötelezett civil. Az elesetteket, rászorulókat csöndben, hírverés nélkül támogatta, sokféleképpen – adománnyal, tevőlegesen, tanácsokkal. Politikai nézeteit, értékrendjét soha nem titkolta, ám elfogadta azok véleményét is, akik másként gondolkodtak – az őszinteség volt egyedüli követelménye. Sokat és gyorsan élt. Érthetetlen, miként fért bele a huszonnégy órás napjaiba annyi minden! Gazdálkodott, jószágot tartott családjával, ő maga tudott kézzel tehenet fejni, sütni-főzni, nagy vendégségeket összeterelni, de szervezetépítőként eseményeket, ünnepségeket, szövetkezetet, gazdafelvonulást, s termelői piacokat szervezni. A koronavírus-járvány idején a szabad ég alatt autós piacot.
Mindene volt a családja, mindig számíthattak rá, s hatalmas baráti köre tagjai között érzelmi hidakat épített. Nyíltsága, szókimondása legendás volt, ha bírált, annak oka volt, ha bocsánatot kért, szívből tette. Ez a csupa érzelem szíve szűnt meg dobogni tragikus hirtelenséggel. Minden fájdalom ellenére azt mondják mindazok, akik, ismerték Bözsit, hogy nem is történhetett volna másként. De fájdalmasan korán.
Forrás: feol.hu / Zsohár Melinda