Kunhalomra épült szélmalom-látogatással végződött a Magyar Vidékakadémia negyedik sorozatának martfűi rendezvénye. A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) eseménye az Alföld-program újjáélesztésére, azon belül is a Tisza-völgyet érintő kérdésekre fókuszált. A résztvevők öt szakmabelitől hallgathatták meg a térséget érintő problémák megoldási lehetőségeit.
Elsőként Kis Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium osztályvezetője szólt a Nemzeti Vidékstratégiáról és a Tisza-völgy komplex térségfejlesztési programról. Bemutatta a stratégia célkitűzéseit, és a hét térségi vidékfejlesztési programot, amelynek része a Tisza-völgy Komplex Fejlesztési Program. A térségben megoldandó problémák között említette egyebek mellett az árvízvédelmi biztonság növelését, az ártéri ökológiai- és tájgazdálkodást, valamint a partvonal ökoturisztikai fejlesztését is. Hangsúlyozta, hogy a fejlesztéseket komplexen, térségi összefüggésrendszerben kell meghatározni, hiszen a Tisza térség problémája nem kizárólagosan vízügyi jellegű. A fejlesztések célja a táji rendszer működőképességének biztosítása, és a fenntartható társadalmi, gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtése az ökológiai kritériumok maximális figyelembevétele mellett.
Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park nyugalmazott igazgatója a vizet, mint legfontosabb kincsünket hangsúlyozta „A tájléptékű gazdálkodás szerepe a Tisza-völgy természeti értékeinek megőrzésében” című prezentációjával. Az elmúlt évtizedekben ezerhatszáz kilométernyi csatorna épült a Hortobágyon. A rehabilitációs munka során ezek egy részét már megszüntették és természetes mocsárfoltokat alakítottak ki, így ezek a területek már a táj természetes részét képezik. Kiemelte, hogy a „tájhasználati formák megfelelő átalakításával megőrizhetjük és gazdagíthatjuk a Tisza-völgy természeti értékeit”. Felhívta a figyelmet arra is, hogy több víz hagyja el hazánkat a folyókkal, mint amennyit behoznak, a klímaváltozás mellett ezért is szükséges felfogni. „Ökológiahálózatként kell értelmezni a Tiszához kapcsolódó minden területet, fontos, hogy vízgazdálkodási és árvízvédelmi szempontból rendben legyenek” – mondta Aradi Csaba.
A Tisza-völgy árvízvédelmi helyzetét és hidrológiai sajátosságait foglalta össze előadásában Kovács Sándor, a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője. Részletesen bemutatta az árhullámok változásának tendenciáit és a Tisza vízszintjének változását is.
Hamar József ökológus a nemzetközi együttműködés szükségességét és megvalósulási lehetőségét mutatta be prezentációjában. A víz az érintett országok közös kincse. A gyakorlati együttműködés lehetőségei között említette a közös árvízvédelmet, amelyet kormányszinten lehetne kialakítani. Hangsúlyozta: a Tisza-programban az operatív programok előkészítése kapcsán a közös érdekeket szem előtt kell tartani. Fontos szem előtt tartani, hogy a Tisza mellékfolyóinak a szerepe igen nagy, a Tisza velük együtt értelmezendő. Felhívta a figyelmet arra is, hogy limitálni kell a potenciális szennyező forrásokat és megszüntetni a veszélyeket. „A nagybányai bánya intézet már eljött a parlamentbe azzal az indítvánnyal, hogy hajlandóak lennének megszüntetni a potenciális veszélyforrást a magyar cégekkel közösen az EU-hoz pályázva. Ilyen veszélyforrás még a meddőhányók és a cianidos tározók, amelyekből sok van a románoknál. Másik probléma a szilárd hulladék. Ez elsősorban Ukrajnára jellemző. Az ukrán Tisza menti települések 95 százaléknál a legfontosabb környezetvédelmi probléma a hulladék. Ez viszonylag új probléma, régen felelősségteljesebb volt a hulladékgazdálkodás” – magyarázta az ökológus.
Ladányi Sándor, a Lasa Agrokultúra Kft. ügyvezető igazgatója azt mutatta be előadásában, hogy az összefogás segíthet megmenteni mezőgazdaságunkat, beleértve a Tisza-völgyet is. „Az itt élő népekkel, különös tekintettel, a mezőgazdákkal, meg kell ismertetni az új lehetőségeket, a tájgazdálkodás kínálta új világot. Meg kell győzni őket arról, hogy ez az egyetlen hosszútávon is fenntartható és számunkra is előnyös gazdálkodási forma. A jövőbeni támogatásokat is erre kell összpontosítani, mind a képzés, mind pedig a beruházások terén. A tájgazdálkodás prioritásával az ökológiai mezőgazdálkodás arányát is jelentősen növelhetnénk és javíthatnánk a növénytermesztés, állattenyésztés arányát is. Szükség van egy legújabb kori Alföld programra, ami az árvízvédelem mellett egy okszerű és szakszerű vízgazdálkodásról szól. Olyan átfogó tervekre van szükség, amelyek az egész Tiszántúl vízrendezését, az ezzel harmonizáló mezőgazdálkodását, az itt élők életlehetőségét és mindezek hosszú távú fenntarthatóságát valósítja meg. A vízgazdálkodási terveknek meg kell szüntetniük a 150 éve tartó harcot az alföldi folyókkal. Okosan együtt kell élnünk velük, és javukra fordítani valamennyi erényüket és adományukat. Az alföldnek egy „nagy szivaccsá” kell válni, sok-sok csatornával és még több állandó, illetve időszakos tározóval, természetesen professzionális vízkormányzással, vízkezeléssel és hasznosítással” – hangsúlyozta az igazgató.
A vidékakadémia tereplátogatással zárult, amelyet Tóth Albert tájökológus, tájkutató, az MNVH elnökségének rangidős tagja vezetett. Elvitte a résztvevőket egy Martfűtől néhány kilométerre, Kengyel határában álló kunhalomhoz, amely tetején egy valaha működő szélmalom magasodik az égbe. Tóth Albert a kunhalom bemutatásával vázolta fel a látogatóknak, hogy ez a fajta természeti érték rohamos tempónak tűnik el a föld színéről. Valaha több ezer kunhalom állt az Alföldön a Tisza völgyében. A kunhalmok természetvédelmi értékek, fokozott oltalom alatt állnak.
Forrás: mnvh.eu
