A fenntarthatóság, a versenyképesség és a befogadás, megújulás témái köré szerveződött az a szakmai munka, amelyet a II. Nemzeti Vidékfejlesztési Napon folytattak 2012. december 11-én.
Nem véletlen, hogy éppen ezt a három területet választották, emelte ki Mezőszentgyörgyi Dávid, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) főigazgatója, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) főtitkára. Az Európai Unió „Európa 2020” gazdasági stratégiája ugyanis éppen ezt a három irányt szabja meg a fejlődésnek, ennek pedig a következő, 2014-2020-as vidékfejlesztési stratégiának is alá kell vetnie magát. Ennek a tervezését éppen a NAKVI-nak kell összehangolnia programirodaként, és bár még ez a folyamat a kezdetén jár, mivel az EU-ban még nem született megállapodás a teljes 2014-2020-as költségvetésről, ez pedig várhatóan csak jövő év februárjára történik meg, a munkával nem várnak addig.
Mezőszentgyörgyi Dávid kiemelte, hogy a közös gondolkodáshoz olyanokat hívtak meg vitaindító előadásokat tartani, akik nem állami vagy kutatóintézetektől érkeztek, hanem olyanokat igyekeztek felkérni, akik a megszokottól eltérő szemszögből tudják bemutatni a témákat, így vitákat tudnak gerjeszteni. Elsőként a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsot képviselő Zalatnay László sarkallta előadásával nézőpontváltásra a jelenlévőket a fenntarthatóság kérdésében. Felhívta rá a figyelmet, hogy ismerni kell a társadalmi szerkezeteket, kapcsolati hálózatokat a fejlesztésekhez, hiszen előbbiek alapvetően meghatározzák utóbbiak kimenetelét.
Szarka Balázs, egy alapítása óta 100 százalékban magyar tulajdonú cégcsoport vezérigazgatója a társaság történetét bemutatva kiemelte, az „alapkőletételt” az élelmiszer-feldolgozás jelentette, hiszen ezzel színesíthették a termékpalettát és hozzáadott értéket állítottak elő. A hazánkban megtermett zöldségekre, gyümölcsökre nagy szükség van, mivel az minőségében más, mint a messziről behozott termékek, megfelelően feldolgozva pedig siker érhető el velük, mondta Szarka Balázs. Véleménye szerint felvásárlókra van szükség, amelyek piacot teremtenek, kiszolgálhatják a hűtő- és konzervipart, de ehhez a a gazdákat segíteni kell a technológiában, a növények megújulásában, mert a korábbi, erre hivatott kutatóintézetek zömében megszűntek.
Magyarország egy társadalmilag nem fenntartható pályán mozog, olyan társadalmi feszültségek halmozódhatnak fel egy generáción belül – főleg vidéken –, amely radikális változásokat, mozgásokat hozhat, figyelmeztetett Németh Nándor, a Pannon Elemző Iroda ügyvezetője. Egyre kevesebben születnek, miközben egyre több halmozottan hátrányos helyzetű gyerek jön világra, akinek esélye sincs arra, hogy tanuljon, és adófizető, családalapításra képes felnőtté váljon. Ehhez be kell avatkozni, de ezeknek rendszerszintű változásokat kell magukkal hozniuk, ennek elérésére pedig átfogó szemléletre van szükség. A töredezett, részterületeken érvényesülő fejlesztések, valamint az „átlagos” körülményekre hangolt, nem differenciált fejlesztések nem érhetnek célt, és figyelembe kell venni, hogy sokak munkaképessége lecsökkent, és akár évek kellenek, hogy visszavezessék őket a munka világába.
A gondolatébresztő előadások után a három szekció külön-külön üléseken fogalmazott meg közös vita után ajánlásokat a 2014-2020-as vidékfejlesztési időszakhoz. Az első, fenntarthatósággal foglalkozó szekció ülésén más és más szempontból közelítették meg a témát, mint a sokféleség, a tudásátadás, a hatékonyság, a tudatosság, vagy a kutatás-fejlesztési eredmények sikeres alkalmazása a vidéki térségekben. Abban minden megjelent egyetértett, hogy a fenntartható fejlődés kifejezés helyett, a fenntarthatóság meghatározás találóbb. Marticsek József, az MNVH elnökségi tagja összefoglaló és egyben zárógondolataként úgy fogalmazott, hogy a vidékfejlesztés funkció nélkül nem működik, a vidék jövőjét pedig a jelenlegihez képest más dimenzióban kell keresni.
A versenyképesség témáját körüljáró szekció ülésén Szabadkai Andrea MNVH elnökségi tag vezetésével valamennyi felszólaló szinte teljes egyetértésben fogalmazta meg a hazai mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek versenyképességéről kapcsolatos véleményét. A felszólalások több témakört érintettek a termelés és feldolgozás kérdésétől a gabonatermesztés dominanciáján át a kistermelők és nagy cégek viszonyáig. A megoldás kérdésében egyetértettek a résztvevők: összefogás, együttműködés, konzultáció a különböző szereplők, így a gazdák, civilek, döntéshozók között, a jó példák szem előtt tartásával.
A befogadás, megújulás szekciót levezető Eperjesi Tamás, a NAKVI főigazgató-helyettese nagy örömmel fogadta, hogy az ülésen számos különböző terület képviselője jelent meg. A résztvevők a kirekesztés által veszélyeztetett csoportok közül a mélyszegénységben élőket, a fiatalokat és a cigányságot emelték ki, a lehetséges megoldások közül pedig az oktatás és képzés, a könyvtárak, a népfőiskolák, a mezőgazdasági fejlesztések és a szociális munkások szerepének megerősítése is felmerült. Fejes István MNVH elnökségi tag szerint a legfontosabb probléma, hogy a veszélyeztetett társadalmi csoportok, így a cigányság vagy a fiatalok be tudják fogadni a fejlesztési forrásokat, másrészt a társadalom is be tudja fogadni őket, ehhez pedig más típusú fejlesztéspolitikára van szükség, amely a következő generációkért is dolgozik.
A napot a vidékfejlesztési államtitkár ünnepi köszöntője zárta. Ez az a kör, amely hétfőtől teljesen természetesen dolgozik szombatig, vasárnapig, akár éjjel is a vidékért, mutatott rá V. Németh Zsolt, ugyanakkor ezért kárpótolja őket, hogy tevékenységük valóban értelmes, és gratulált a díjazottaknak, akik munkásságára büszkén, szellemi erőforrásként lehet tekinteni. A vidékfejlesztési államtitkár szerint az eseményen múlt, jelen és jövő találkozott, hiszen „itt vannak köztünk azok, akik nyomon követték a régmúlt időket, akik élve tartják hagyományainkat; akik formálják, alakítják a jelent, és már együtt dolgoznak a jövő vidékén”.
Forrás: NAKVI
