November 8-án a Szentendrei Szabadtéri Múzeum Látogató Központjának Konferenciatermében rendezték meg a nagy sikerű „Nagyapám Háza” elnevezésű program 2012-es záró eseményét, ahol a résztvevő inasok és mesterek megosztották tapasztalataikat egymással, majd megvitatták a magyar népi építészet helyzetét és a továbbfejlődés lehetőségét.
Az eseményt Csonka-Takács Eszter, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának vezetője nyitotta meg, aki a következőkben a konferencia moderátora volt.
A rendezvénynek otthont adó skanzen főigazgatója, Dr. Cseri Miklós köszöntőjében kifejtette, hogy a civil szférában óriási erő rejlik, s erre rá kell döbbenteni az embereket. Ez az erő segít ugyanis az értékek, így az építészeti értékek megőrzésében, s a helyben való értékmegőrzésben. „E tevékenység során a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak kulcsszerepe van, elsősorban hatalmas adatbázisa révén: a szervezetnek többek között mintegy 20 ezer épület alaprajza, továbbá felmérési rajz, fotó, illusztráció stb. áll rendelkezésére. Cseri Miklós kifejtette, hogy az olyan értékmegőrző tevékenységekhez, mint amilyen a Nagyapám Háza Program, a múzeum egyfajta szolgáltató hátteret kíván nyújtani. Az igazgató végül – idézve a klasszikus Casablanca film zárómondatát – reményét fejezte ki, hogy a program egy hosszú, gyümölcsöző kapcsolat kezdetét jelentheti.
„A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) a kezdetektől fogva nagy örömmel működött közre a programban” – jelentette ki Csatári Bálint elnök, aki ünnepi beszédében (csatolva lásd a cikk végén) a tér jelentőségét hangsúlyozta. E téren megkülönböztette a valós, megélt, továbbá az ún. szimbolikus vagy mentális tereket, végül elkülönítette a harmadik térformát, a világhálón nap mint nap szemünk elé kerülő ún. kiberteret. „Ez utóbbi például a legkisebb faluban is esélyt ad – többe közt – a felzárkózásra, a szellemi-kulturális kibontakozásra” – fogalmazott. Beszéde végén Csatári Bálint hangsúlyozta, hogy e rendkívül sikeres és értékekben gazdag program résztvevői tevékenységükkel mindhárom tér épüléséhez hozzájárultak, s ehhez csak gratulálni tud.
V. Németh Zsolt, a szaktárca vidékfejlesztésért felelős államtitkára üzenetét is tolmácsoló Kis Zoltán VM Osztályvezető tájékoztatott, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium rögtön mellé állt a programnak. Fontosnak tartották az épített örökség megőrzését, és úgy gondolták, hogy ez a program egyfajta értékmentő munka is, amely hozzájárul a hagyományos falukép megőrzéséhez, s ahogy fogalmazott, ez végre igazi gyakorlati megvalósítás volt, nem pedig íróasztal mögül meghozott ilyen-olyan döntés vagy támogatás. „A Nagyapám Háza jó gyakorlótér, jó mintaprogram, és szeretnénk ezt továbbvinni, nem utolsó sorban azért, mert ez a program jóval túlmutat önmagán, ugyanis ez vidékfejlesztés, mégpedig vastagon” – jelentette ki a tárca szakembere, hozzátéve, hogy az ilyesfajta programok hozadékaként a vidéki életminőség is javul, s népességmegtartó ereje is van.
A projekt operatív megvalósításában közreműködő Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) főigazgató-helyettese, Eperjesi Tamás vidékfejlesztési igazgató elmondta, hogy a vidékfejlesztés rendkívül komplex dolog, nagyon sok minden belefér és beletartozik, s éppen ezért legfontosabb, hogy hálózatba tömörüljünk, és közösen gondolkozzunk. Az igazgató igen találóan idézte Sebő Ferencet, miszerint „a hagyományt elsősorban élni kell. „És ez a program pontosan erről szólt: helyi emberek, helyi szükséglet, helyi fejlesztés, helyi alapanyag, helyi kultúra, helyi értékmegőrzés. A résztvevők pedig élővé tették a programot, amely egyfajta szemléletet is hozott magával. S nem utolsó sorban jó buli is volt, hiszen valamennyi helyszínen kiváló hangulatban, jó kedvvel folyt a munka, aminek a közvetlen hozadéka máris azonnali: komoly értékmegőrzés” – jelentette ki Eperjesi Tamás, aki beszédét egy szellemes keleti anekdotával zárva a konferencia jó hangulatához is hozzájárult.
A köszöntő előadásokat Krizsán András, a Falufejlesztési Társaság elnöke és az MNVH elnökségi tagja, a program megálmodója, kulcsembere, motorja és lelke zárta. Kiemelte, hogy a projekt kapcsán az MNVH-ban kiváló segítőkre leltek, s gyakorlatilag közösen találták ki a Nagyapám Háza mintaprogramot, amelyben szerették volna összekapcsolni a mestereket és az inasokat. „Az FFT tulajdonképpen annyit tett, hogy a mestereket, az építkezéseket és az inasokat összeboronálta, kiválasztotta a megfelelő személyeket, a fiatalokat. Innentől fogva minden inas fölhívta a mestert, bemutatkozott, egyeztetett stb., tehát minden önállóan működött a klasszikus mester-inas viszonynak megfelelően” – mondta el Krizsán, hozzátéve, hogy a kiírásra 30 pályázat érkezett be, és ebből választották ki azt a 13 pályaművet illetve személyt, akik egy mesternél négy héten át sajátíthatták el a népi építészeti szakma kulcsfogásait, hagyományait.
Nagy sikere volt a NAKVI kisfilmjének is, amely hangulatokat, pillanatképeket idézett föl a program gyakorlati megvalósításának időszakából, számos helyszínről. (A Varga Péter, Bősze Balázs és Márton Balázs által készített alkotás a cikk végén a megfelelő linkre kattintva megtekinthető.) A film az elmúlt nyarat idéző hangulatos képei után ünnepélyes pillanatok következtek: a program szervezői okleveleket adtak át a pályázatos nyertes és a nyári programot teljesítő fiataloknak. Az inasok kitüntetése mellett egy kis jelképes ajándékkal a mesterek munkáját is elismerték.
A program következő részében a fiatal inasok elevenítették föl élményeiket, tapasztalataikat. A vetített képes előadások alatt a hallgatók bepillantást nyerhettek abba az „élmény-dömpingbe”, ami az aktív négy hét alatt a fiatal inasokat érte, valamint megtapasztalhatták, hogy a magyar népi építészeti kultúra rendkívül gazdag, és szerencsére ma is akadnak mesterek, akik a generációkon keresztül felhalmozódott tudást képesek megőrizni és szerencsére átadni is a – hál’ isten szép számú és lelkes – ifjú építészeknek.
A szakmai programot fórum-beszélgetés zárta a program jövőjéről, amiben mesterek és inasok, valamint külső, a téma iránt érdeklődő hallgatók is hatalmas lelkesedéssel vettek részt. Ez is mutatta, hogy a program milyen nagyarányú kezdeményezésnek volt elindítója. A 45 percesre tervezett beszélgetést végül több mint 2 óra elteltével Krizsán András kénytelen volt lezárni, hogy a program utolsó pontjaként tervezett skanzen-beli látogatásnak a korán beköszöntő alkony meglehetősen gyér és gyorsan csökkenő fényében azért még legyen némi értelme.
Forrás: NAKVI
