A hazai fejlesztési politikák párbeszédéről, a komplex terület- és vidékfejlesztés szükségességéről tanácskoztak a hazai területpolitika és vidékfejlesztési szakma jeles képviselői, június 14-én, Lajosmizsén, a Geréby Kuria konferenciaközpont vendéglátásában. A rendezvény nyitóállomása lehet egy olyan konferenciasorozatnak, amelynek eredményeként a különböző fejlesztési struktúrák, közelebb kerülnek egymáshoz, valós kommunikáció, partnerség alakul ki.
Megnyitó előadásában V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár megfogalmazása szerint ma az a fő kérdés, hogy milyen módon integrálható a vidékfejlesztés, a hazai egységes területfejlesztési rendszerbe, amelynek intézményi alapjait, a kormány már megteremtette. Ennek egyik első lépéseként, az egymás mellett létező, különböző pályázati rendszerek (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) egységesítésére is szükség lenne. Az államtitkár szerint a legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy települések nem arra a fejlesztésre pályáznak, amire szükség van, hanem amire lehet.
A magyar vidék nem egységes, különböző adottságú térségei, klaszterei vannak Magyarországon, ezért volt sikertelen az eddigi egységes vidékpolitika. Csatári Bálint kutatóként, egyetemi tanárként úgy érezte, csupán megfigyelője a magyar vidéken lejátszódó területi folyamatoknak, azonban az általa kidolgozott térségi területfejlesztési stratégiák, koncepciók közül egyik sem valósult meg. Az MNVH elnöki tisztségét azért is vállalta el, hogy új struktúrával, hálózat épülhessen ki a vidéktudomány és a vidékért tenni akaró szakemberek összefogásával. Az elnök szerint közös vidéki tudáskészletre lenne szükség, több tudásában megfelelő vidékfejlesztő szakemberre.
Nyikos Györgyi fejlesztési ügyekért felelős helyettes államtitkár (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium), az Európai Unió előtt álló szociális és demográfiai kihívásokról beszélt, valamint nagy vonalakban ismertette az EU legújabb tervdokumentumait. A Kohéziós Jelentés és a Területi Agenda 2020 meghatározza az Unió új célkitűzéseit, ismerteti eredményeit, de feltárja a korábbi hiányosságokat is. Az államtitkár asszony szerint is égető szükség lenne az egymást erősítő komplex fejlesztéspolitikára, amely integrálni tudja a különböző szakpolitikákat.
Jávor Károly és Sári László (Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség) egybehangzóan az emberközpontú területfejlesztés mellett állt, mondván, társadalmi szintre kellene emelni azt. Az Új Magyarország félidei értékelésének rövid ismertetését Saád Tamás (I. és II. tengely), valamint Magócs Krisztina (III. és IV. tengely) végezte el.
A konferencia második részében a vidéki gazdák nemzedékváltásának kérdéséről, továbbá a különböző életpályamodellekről esett szó. Ezek mellett a tudástranszfer, a vidéki tudáskészlet átadásáról beszélt Erdős Balázs, a Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet osztályvezetője. Ma már nem jellemzi a vidéki embereket az az univerzális tudáskészlet, amely több száz éven keresztül, generációról-generációra öröklődött. A vidéki társadalmak szoros interakciókkal átszőtt világa széthullott az ipari forradalom és az azt kísérő városiasodásnak köszönhetően, gátat szabva ezzel a tudástranszfernek. „A tudás nem a fűben lapul!” A mai vidéknek szüksége van a szervezett oktatási, képzési formákra, melyeket a VKSZI is ellát a vidékfejlesztés számos szakterületén, gazdaképzés, agrár-szaktanácsadás formájában.
Weisz Miklós, az AGRYA Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének társelnöke, az agrárágazatba történő belépés nehézségeiről beszélt. Elmondása szerint, már eleve a jövedelmezőségi viszonyok sem teszik vonzóvá ezt az életpályát, ehhez jönnek még olyan kérdések, mint a földvásárlás nehézségei. Ez utóbbiról az előadó elmondta, hogy Nyugat-Európában sincsenek előnyösebb helyzetben a „pályakezdő mezőgazdászok”, új földterületekhez sok esetben csak csillagászati áron lehet hozzájutni.
A rendezvényt a kérdések és hozzászólások sorával zárták, melynek indító előadásában Finta István (MTA RKK) összegezte a hallottakat.
Forrás: mnvh.eu
