A Vallon és a Holland Vidéki Hálózat két napos nemzetközi konferenciát szervezett a környezeti közjavak és a vidéki vállalkozások témakörében. Az Európai Vidéki Napokon több mint százhatvan ezren vettek részt. A helyi szereplőkön túl képviseltette magát még további tíz uniós tagállam (Ciprus, Egyesült Királyság, Észtország, Franciaország, Írország, Litvánia, Magyarország, Olaszország, Portugália, Svédország) is.
Az első napon Namurban a környezeti közjavakkal való gazdálkodás került megvitatásra. A vidék szempontjából 3 fontos dimenziót emeltek ki. Arra keresték a választ, hogy a multifunkcionális mezőgazdaság, a multifunkcionális erdészet és a vidéki vállalkozások hogyan vesznek részt a környezeti közjavak megőrzésében és a vidék gazdasági rendszerének fenntartásában.
A köszöntőt követően a konferencia nyitó eladását Christine Canenbley (Európai Bizottság, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság, Elemző Részleg) tartotta. A közjavakkal kapcsolatosan az Európai Tematikus Munkacsoportja által kidolgozott fő álláspontokat ismertette. A közjavakkal szemben két alapvető kritérium a versengéstől mentesség és a kizárhatatlanság. A versengéstől mentesség az jelenti, hogy ha az árut egy személy elfogyasztja, vagy hasznosítja, azzal nem csökken az áru hozzáférhetősége a többiek számára. A kizárhatatlanság alatt azt értik, hogy ha az áruhoz egy személy hozzáfér, azzal másokat nem rekeszt ki az áru „élvezetéből”, hasznából. A mezőgazdaság új kihívásokkal néz szembe, amelyek egyben új lehetőségeket is jelentenek. Ezek a következők: élelmiszer ellátás, biomassza, természeti erőforrások (különösen a víz és talaj) fenntartható használata, klímaváltozás (alkalmazkodás, migráció), valamint a biodiverzitás és a mezőgazdasági tájkép megőrzése. A gazdaságoknak továbbá versenyképesnek, gazdasági szempontból is életképesnek kell lenniük, ami a vidék vitalitására is kihat. Az előbbi témakörök egy részében a piaci kereslet és kínálat meghatározó szerepet játszik. A közjavak biztosításához azonban politikai beavatkozásra is szükség van. Rövid távon különösen a környezetvédelmi szempontok érvényesülését nehezíti a gazdákat nyomasztó kiélezett versenyhelyzet. Hosszú távon pedig a közjavak nyújtásához a megfelelő ösztönző eszközök megtalálása okoz problémát. A közös agrárpolitikának (KAP) akkor kell beavatkoznia, amikor a piac önmagában már nem tudja szolgálni a társadalom igényét, érdekét. Az alapvető közjavak nyújtását a KAP a kölcsönös megfeleltetés eszközrendszere által, közvetlen kifizetéssel próbálja elérni. Mindazonáltal a közjavak szolgáltatása a vidékfejlesztési politikában is egyre markánsabban megjelenik (agrár-környezetgazdálkodás, kulturális örökség megőrzése). A fizikai és humánerőforrás fejlesztések, befektetések, valamint a kapacitásbővítés a versenyképességet javítják és a vidék életképességét fokozzák. Ezeknek az intézkedéseknek a hatékonysága, és egyáltalán az alkalmassága nagyban függ a beavatkozás átláthatóságától és egyszerűségétől, a monitoringtól és értékeléstől, valamint a rendelkezésre álló forrásoktól. Az egyes intézkedések kombinálása hozhatja a legjobb eredményeket, hiszen a széles (I. pillér) és a célközönséget (II. pillér) megszólító intézkedések kiegészítik egymást. A környezetvédelmi közjavak intézkedések csak akkor fognak eredményt elérni, ha azokat motiválják, akik ténylegesen a közjavakat biztosítják. Ez azzal is jár, hogy a kívánt környezeti hatás elérése érdekében felmerült plusz költségeket a gazdáktól át kell vállalni.
A második előadó, Michel Trommetter a francia Országos Mezőgazdasági Kutató Intézet kutatási igazgatója volt. A vállalatok és a környezeti közjavakkal való gazdálkodás egymáshoz való viszonyát fejtette ki prezentációjában. A cégeknek innovációs eszközökre van szüksége ahhoz, hogy a napi működésük, döntéshozatali mechanizmusuk során figyelemmel legyenek a biodiverzitásra és az ökoszisztémára. Jelenleg nincs egy olyan standardizált módszertan, amely kimutatja a vállalatok függőségét a biodiverzitástól, és az ökoszisztémától, valamint azok hatását mind a belső, mind a külső érintett szereplőkre. Ez a hiány a legfőbb akadálya annak, hogy a biodiverzitási szempontok megjelenjenek az üzleti stratégiákban és a gyakorlatban. Az előadásban megfogalmazódott, hogy milyen eszközöket és kereteket teremtsünk annak érdekében, hogy a szereplők (üzlet, önkormányzatok, és egyéb érintettek) közötti interakció is figyelembe legyen véve a biodiverzitást illetően. A módszertan három fázisra épül. Az első szakaszban az üzlet és a biodiverzitás egymásrautaltságának önértékelése történik. A második periódusban olyan „elszámoltatható” eszközök és keretek tervezése folyik, amelyek az üzlet jellemzőit a biodiverzitásra tekintettel módosítják. Az utolsó fázisban esettanulmányokat folytatnak.
Clunie Keenleyside, az Európai Környezetpolitikai Intézet (IEEP) tudományos munkatársa a közjavakra és a multifunkcionális erdők nyújtotta szolgáltatásokra világított rá beszédében. Az erdők épp olyan fontosak a közjavak előállításában, mint az egyéb mezőgazdasági területek, csak róluk kevesebb szó esik. A 27 tagú unió területének 42 %-át erdő, vagy valamilyen fával borított terület teszi ki. Az erdők fontos szerepet játszanak a talajvédelemben és a vízkészletek, valamint a biodiverzitás megőrzésében. Spanyolországban az erdők 88 %-ának fő feladata a talajerózió megakadályozása. Az erdők a kulturális és a történelmi örökség részét képezik, és a tájképet formálják. Nem mellékesen CO2-t kötnek meg, nyersanyagot biztosítanak, és a távoli vidéki területeken is munkalehetőséget nyújtanak a megújuló energia szektorban. Megközelítőleg 350.000 fő dolgozik erdészetnél. A városok körül friss levegőhöz juttatnak bennünket, csökkentik a port, a hőt és a zajt, miközben ideális helyszínként szolgálnak a rekreációhoz, szórakozáshoz. Hosszú távon a multifunkcionális erdőgazdálkodás fenntartása elemi érdekünk. Az EU környezetvédelmi célkitűzéseinek eléréséhez az erdők alappillérként szolgálnak. Fontos azonban, hogy az európai erdők megfelelően tudjanak majd adaptálódni a klímaváltozás kihívásaihoz, mint a szárazság, fokozódó tűzveszély, viharok, újabb kártevők megjelenése. A KAP második pillérében összesen 8 intézkedés vonatkozik az erdőkre, amelyekre 2013-ig 16 mrd euró hívható le az EU27-ben. A KAP reform során a politikai intézkedéseknek és támogatásoknak hosszú távon kell kezelnie és fenntartania az erdészeti közjavakat.
Gijs Kuneman, a Holland Vidéki Hálózat képviseletében a multifunkcionális mezőgazdaság és közjavak viszonyát elemezte. A multifunkcionális mezőgazdaság mintegy 10 éve a KAP talizmánja. Segíti az EU-t a WTO tárgyalásokon a gazdaságtámogatások elfogadásában. Az uniós politikusok kezében eszköz a KAP közvéleménnyel szembeni megvédéséhez. Néhány tagállamban komoly támogatási forrásokhoz jut a költségvetésből, azonban uniós szinten többet érdemelne. Az elkövetkezendő évek kérdései: A közeljövőben mi a multifunkcionális mezőgazdaság pozíciója a vidéki térségekben, a társadalomban és az európai politikában? Mi a szerepe a vállalatoknak és kormányoknak és milyen szinten járulnak hozzá? A mezőgazdaság funkcióját durván három kategóriára oszthatjuk:
1. élelmiszer, üzemanyag, rost és takarmány termelése,
2. ökológiai szolgáltatások nyújtása, mint talajvédelem, biodiverzitás, természetes táj,
3. társadalmi-gazdasági szolgáltatások nyújtása, mint helyi termékek értékesítése, rekreációs lehetőség, tágabb értelemben a vidéki közösségek összetartása.
Az előállított termékeket (legalábbis elméletben) a piac megfizeti, esetükben állami beavatkozásra nincs szükség. A második pontban felsorolt szolgáltatásoknak nincs piaca. Ezek azok a közjavak, amelyek társadalom általi megfizetése kívánatos, egészen addig amíg a közösség igényli az ilyen jellegű szolgáltatásokat. A harmadik kategóriában bizonyos esetekben a piac fedezi a költségeket, más esetek viszont állami támogatást igényelnek. Fontos, hogy a közpénzeket célzottan csak ott használjuk fel, ahol a piac nem díjazza a szolgáltatást. Olyan kezdeményezésekre is szükség van, amelyek a magán tőke bevonását is elérik.
A háttérismeretek átadását követően a konferencia délután tematikus bontásban folytatódott. A multifunkcionális mezőgazdaság című fórumon elsőként Brendan Dunford tolmácsolásában hallhattunk a BurrenLIFE projektről. Írország kiemelt természeti értékű területén folyó gazdálkodási gyakorlatot mutatott be. Burren területe Írország közép-nyugati parkvidékén helyezkedik el. Mészkő formálta vidék, kimondottan gazdag geológiai, biológiai és kulturális örökségben. 5500 éve áll mezőgazdasági hasznosításban. Kutatók bebizonyították, hogy a gazdálkodásnak, mint pl. az extenzív téli legeltetésnek, fontos szerepe van a régió biodiverzitásának megőrzésében. Az alacsonyabban fekvő termékeny területeken nyáron legeltették a szarvasmarhákat, télre pedig felköltöztek velük a hegyvidékre. A felvidéki Burren területek jövője azonban bizonytalanná vált a hagyományos gazdálkodási gyakorlat intenzívebbé válásával az alacsonyabb területeken. A téli legeltetés felhagyásával a felvidéki területeken beindult a cserjésedés folyamata, a mélyebb fekvésű vizenyős területeken pedig a vízminőség romlásának veszélye áll fenn. A megoldást a BurrenLIFE program hozta. Az 5 éves kísérleti program 20 gazdaság bevonásával 2500 ha területen valósul meg az EU LIFE Nature alapjának és a nemzeti hatóság hozzájárulásának segítségével. A projekt eredményeként 25 %-kal nő a legeltetés aránya, 15 km hosszan helyreállítják a kőfalakat, 100 ha-on kivágják a bokrokat. Új etetési módszert fejlesztettek ki, ahol a legfőbb szennyező forrás, a szilázs arányát 60 %-kal (éves szinten kb. 650 t) csökkentették. Társadalmi és gazdasági tanulmányok rámutattak arra, hogy ebben a programban részt vevő gazdák által előállított közjavakért (biodiverzitás, tájkép, vízminőség) az ír állampolgárok szívesen áldoznak pénzt.
A holland Jan Huijgen Eemlandhoeve a saját multifunkcionális gazdaságát mutatta be. A vidék és a város viszonyának újraértékelését tartotta szükségesnek. Új értékesítési láncot épített ki a hozzáadott érték megjelenítésével („zöld üzlet”). Kinyitotta gazdasága kapuit. 2009-ben gazdaságát munkacsoport ülések keretében 5.500-an látogatták, oktatás keretében 2.500 fő fordult meg a birtokán. Rekreációs célból 1500 fő, állatsimogatás miatt 2500 fő, a tájház megtekintése céljából pedig ugyancsak 2500 fő kereste fel. 1000 fő vásárolt az üzletében is. Így tavaly összesen közel 20.000 látogatót fogadott, idén 25.000 fővel számol, 2013-ban pedig 35.000 érdeklődőt vár. Fontosnak tartja a nyitottságot, hogy minden igényt kielégítsen a farmon. Fontosnak tartja továbbá a kulturális múlt elmesélését, a gyerekek tanítását és a regionális öntudat formálását.
Releváns példaként agrárerdészeti rendszerek is bemutatásra kerültek a belga Christian Marche prezentálásával. Az agrárerdészeti rendszerek egész Európában elterjedtek. Ennek a művelési módnak a szükségességét indokolja a talajok szervesanyag-tartalmának csökkenése, a faanyag iránti kereslet növekedése és környezetvédelmi szempontok is, mint a vízminőség és a természetes táj megőrzése, az árvízkockázat, a klímaváltozás, a biodiverzitás, valamint a szénmegkötés. A Francia Mezőgazdasági Kutató Intézet (INRA) tanulmánya alapján a hagyományos mezőgazdasági termékekhez képest, 130-160 %-os pénzügyi megtérülés várható. Bizonyos tényezők azonban csökkentik ennek a megközelítésnek a vonzóságát, előnyeit. A befektetés csak lassan térül meg, a földterületek bérlési rendszere, valamint a tapasztalat és a kilátás hiánya akadályként jelennek meg, különösen a vallon régióban. Más országokban, mint például Franciaországban, Spanyolországban, de még Flandriában is az agrárerdészeti rendszerek egyre jobban elterjednek. Flandriában 2011-től szántóföld és legelő esetében maximum 50 fa/ha telepítési sűrűség esetén jár az intézkedés után támogatás. Franciaországban a telepítési sűrűség legfeljebb 200 csemete/ha lehet és a beruházási költségek 80%-át finanszírozzák meg.
A második napon Turnhoutban a központi kérdés az volt, hogyan lehet a regionális együttműködéseket fejleszteni, hogyan szolgálhatja jobban a köz- és a magánszféra együttműködése a vidéki vállalkozások fejlődését. Ezeket a kérdésköröket járták körbe a délelőtti plenáris ülésen Gijs Kuneman a Holland Vidéki Hálózat képviseletében, és Adrien Neal és Mark Redman pedig az Európai Vidékfejlesztési Hálózattól. A vállalkozások a fő hajtóerői a vidéki gazdaságnak. A jól működő vállalkozás nemcsak az egyén, a család és a közösség életkörülményeit javítja, de hozzájárul a gazdasághoz, hatással van a környezet állapotára, valamint befolyásolja a vidéki és az elővárosi területeken az élet minőségét. A vállalkozások a régió életképességét szervesen meghatározza. A vidéki vállalkozások fennmaradása szempontjából az innováció életbe vágóan fontos. A vállalkozók és a fogyasztók közötti kapcsolat régi piaci rendszereken alapul, amely megnehezíti a társadalmi igények változásainak előre látását. Globalizálódó piac, magas minőségi követelmények nyomasztják a vidéki vállalkozásokat. Új kapcsolatok és új szövetségek kialakítása szükséges a vállalkozók között. Az együttműködés gyümölcsözőbb, mint az egyéni teljesítmény, különösen a határon átnyúló kezdeményezések. Európában a vidéki területek, a kis és középvállalkozások megerősödhetnek, ha a közszférával való együttműködésük javul. A kulcskérdések a következők: Hogyan javítsuk a regionális együttműködéseket? Hogyan tud a magán és az állami szféra együttműködése hozzájárulni a vidéki vállalkozások fejlesztéséhez?
A plenáris ülést követően a konferencia tematikus munkacsoportokban folytatódott, ahol a vidéki vállalkozásokat érintő, és segítő kulcsfontosságú területek, módszerek és eszközök kerültek bemutatásra, és megvitatásra. A következő témák voltak napirenden:
1. Tudás és kreativitás
2. Tőke és pénzügyi támogatás
3. Új piacok
4. Stratégiai hálózati együttműködés
5. Vállalkozó szellemű állami szektor
6. Közszolgáltatások
Tekintettel a hazautazásra csak egy szekción való megjelenésre volt lehetőségem. Az „Új piacok” munkacsoport ülésén vettem részt, ahol az előállított termékek és a piac jellemzőit, és egymáshoz való viszonyát taglalták. A vállalkozóknak folyamatosan új piacokat kell feltárniuk és képesnek kell lenniük a piachoz való csatlakozásra, belépésre is. Sikeres nemzetközi példák hangoztak el a témában. Holland prémium tejtermékeket előállítók összefogását, közös marketing stratégiáját is megismerhettük. Egy litván példán keresztül pedig abba nyerhettünk betekintést, hogy egy adott térségben a helyi termékeket hogyan akarják a helyi fogyasztókhoz eljuttatni.
Forrás: mnvh.eu