A jelek szerint ez a kifejezés lehet a mezőgazdaság új hívószava: a nagy-britanniai Nemzeti Gazdaunió éves konferenciáján a delegáltak arról beszélgettek egymás között, hogyan lehet „többet nyerni kevesebb-ből”.
Az mnvh.eu ezúttal Jack Thurston, a capreform.eu blog szerzőjének írását szemlézi.
A „fenntartható intenzitásnövelés” (sustainable intensification) kifejezés akkor kezdett igazán hitelt nyerni, amikor a The Royal Society közreadta „Learatni a hasznot: Tudomány és fenntartható intenzitásnövelés a globális mezőgazdaságban” című tanulmányát.
Az írás fő állítása, hogy a globális élelmiszertermelés fokozása a régi módszerekkel, vagyis több föld művelésbe vonásával, intenzív művelésével nem fog működni a XXI. században.
A termőterületek növelése többet árt, mint használ. Gyorsítja a klímaváltozást, csökkenti a biodiverzitást, zavarokat okoz a földeken élők helyi társadalmában. A jelenlegi, „magas input, magas output” módszerek fenntarthatatlan nyomást helyeznek a vízbázisokra és a talajminőségre, óriási a fosszilis energiaigényük, továbbá negatív externáliákat termelnek, mint a környezetszennyezés, vagy a vadak életterének visszahúzódása.
Ez a bizonyos Royal Society a modern társadalom leghosszabb ideje folyamatosan fennálló akadémiája, tudós társasága. További kutatásokat javasolnak a mezőgazdasági tudományok területén, de a fenntartható intenzitásnövelés elve mentén: új földek bevonása nélkül, kevesebb öntözéssel, kevesebb vegyszerrel, kevesebb üzemanyaggal.
Néhányan ezt a genetikai módosítási kísérletek bátorításának vélték, és erősen kritizálták emiatt a javaslatot.
Persze, a mezőgazdaság alternatív irányvonalainak képviselői azt mondják, ők már évtizedek óta dolgoznak ezen. A „többet nyerni kevesebb-bel” filozófiájának egyik leghíresebb képviselője Masanobu Fukuoka „egy szál forradalma” (one straw revolution).
Az 1973-ban kidolgozott elvek számítanak Bill Mollison „permakultúra” módszertani alapjának is. A cikkhez kapcsolódó angol nyelvű videót, mely bemutatja Fukuoka tanait, elhelyeztük a videótárban (cikkünk a permakultúráról itt).
Egy másik „alacsony input” modell egy az ENSZ számára készült 2500 oldalas riportban körvonalazódott, 2008-ban, melynek konklúziója szerint bőven elegendő élelmet tudnánk előállítani mindenki számára már most is, ha kevesebb erőforrást pazarolva termelnénk. A kezdeményezés élén Robert Watson állt, brit mezőgazdasági minisztérium tudományos főtanácsadója. A guardian ebben a cikkben foglalta össze a főbb állításokat.
Egy frissebb anyag az „Élelmiszer és a gazdálkodás jövője” címet viseli, a múlt hónapban jelent meg és a tudományért felelős brit kormányhivatal dolgozta ki, melynek egy kis részében leírták a globális mezőgazdaság 100 legégetőbb kérdését is.
Tehát komoly szakmai vita és kutatómunka zajlik abban a témában, hogy hogyan fogja az emberiség ellátni magát élelemmel. A kihívásokkal az Európai Bizottság is tisztában van, a poszt írója itt egy másik írására hivatkozik, melyben a KAP-reform vitájának egyik tanulmányát mutatja be részletesen, végül kiábrándultságának ad hangot a tekintetben, hogy a jelek szerint az EP képviselők túlnyomó része a status quo megtartása, a direkt kifizetések fenntartása mellett áll, mely a jelenlegi, nagyméretű farmokon zajló agrárindusztriális termelés fenntartásának kedvez. Mindezt Ariel Brunner,a BirdLife vezetőjének nyílt levelére alapozza, mely levelet írója az EP mezőgazdasági bizottsága felé intézett.