Európa félszívvel próbálja segíteni az újgenerációs bioüzemanyagok ügyét, kevés sikerrel. Ez a véleménye a European Voice hasábjain megjelent cikk íróinak. Tony Long, a WWF európai irodájának igazgatója, és Steen Riisgard, a bio-ipari termékeket gyártó Novozymes vezérigazgatója az alternatívákat is felmutatja, és változtatást sürget.
„Újgenerációs” (nextgen) bioüzemanyagnak a mezőgazdasági és erdészeti hulladékból előállított erőforrást nevezzük. Az ilyen alapanyag hatalmas mennyiségben áll rendelkezésre, de a kihasználtság még jelentéktelen mértékű: egy tanulmány szerint* csak e maradékok 25%-ának felhasználása kiválthatná a felhasznált fosszilis alapú üzemanyag-mennyiség 62%-át, 2020-ig. Eközben pedig teremtene 1 millió munkahelyet is, vidéki területeken, gazdaságokban.
Az EU szabályozási kerete azonban nem bizonyul megfelelőnek ahhoz, hogy jól ki lehessen használni ezt a lehetőséget, mely számos EU irányelvnek felelne meg.
Az Európai Bizottság megújuló energia direktívája felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy az újgenerációs bioüzemanyagból nyert energiát duplán számítsák a 2020-ra kitűzött, 10%-os megújuló-energia felhasználási célszám elérésénél. A gyakorlatban azonban a 27 tagállamból csupán 3 foglalkozik érdemben ezzel az energiaforrással, a duplázás tehát nem kellően lelkesítő.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minden újfajta megújuló-energia technológia kezdőtámogatásra, és alaposan kidolgozott háttérszabályozásra szorul, mert másképp nem tud versenyezni a szintén jelentősen megtámogatott fosszilis energiahordozókkal.
A szerzők szerint régóta esedékes lenne az újgenerációs üzemanyagok környezeti hatásainak átfogó elemzése. Meg kell határozni az ajánlott bekeverési arányt, ösztönzőket kell érvénybe léptetni biomassza tárolók építésére és támogatásban kell részesíteni a demonstrációs projektberuházásokat. Itt az ideje „hatékonyabb opciókat” választani.
*: Bloomberg New Energy Finance: Next-generation Ethanol and Biochemicals: what’s in it for Europe