A közgyűlés alelnöke, az MNVH elnöke és a vidékfejlesztési államtitkár után Eperjesi Tamás, a VKSZI vidékfejlesztési igazgatója lépett a pulpitusra, hogy néhány gondolattal felvezesse a környező országokban megvalósított, a délelőtt folyamán bemutatandó projekteket. Kiemelte, hogy az ezekhez – majd a délutáni szekcióban elhangzó dél-dunántúli fejlesztésekhez – hasonló jó példák összegyűjtése és hasznosításának elősegítése az MNVH egyik legfontosabb feladata.
Orsokics István, Beremend polgármestere, a Dél-Baranya Határmenti Települések Egyesületének (DBHTE) elnöke az alkotó ember lelkesültségével beszélt településük és térségük eredményeiről. Hitvallása, hogy nem egy adott új helyzetben kell partnert vagy befektetőt keresni, hanem körültekintően kell tervezni, előre felkészülni – a jövőbelátás képessége tulajdonképpen elsajátítható. Miután Beremend az ország legdélebbi települése, a környék Baranya déli kapuja, kézenfekvő volt a határon átnyúló kapcsolatok elmélyítése. A kőhajításnyira fekvő horvát településeken mindenki magyarul (is) beszél, a Drávaszögben tehát nyelvi problémák sincsenek, ami nagyban elősegíti a napi szintű együttműködést, a közös gondolkodást és tervezést. Az Európai Unió szakmai fórumai s a magyarországi LEADER-közösségek számára éppúgy mintaértékű az a gyakorlat, amit a DBHTE és horvát partnere, a későbbiekben bemutatkozó Baranya HACS kialakított.
A térségi stratégia sokszínűségének ismertetése csak címszavakban volt lehetséges. A Balti-térséget és az Adriai-tengert összekötő közlekedési folyosó kiépülése a logisztikai tevékenységnek adhat komoly lökést, az élelmiszeripar raktározási, tárolási (pl. hűtőházi) kapacitásainak bővülése a kistermelőket és szövetkezeteiket hozhatja helyzetbe, az alternatívenergia-termelés pedig a költségek csökkenése mellett új munkahelyeket teremt, amire az Ormánságban tapasztalhatónál nagyobb igény nemigen mutatkozhat. A turizmus fejlesztését szintén határon átnyúló összefogással gondolják megvalósíthatónak. A szolgáltatásokat „élményláncra” fűznék, hogy az idelátogatókat hosszabb maradásra bírják. Ez azt jelenti, hogy a határon innen és túl, Horvátország és Szerbia határvidékéig a fejlesztéseket összehangolnák, a kerékpáros, kulturális, bor- és gyógyturizmusnak közös alapokat biztosítanának, a szolgáltatásokat egy átjárható rendszer részeivé tennék.
Szöllősi János horvátországi vállalkozó, a LAG Baranja (Baranya HACS) elnöke magyarul tartott előadásában kitért a nemzeti jogalkotási, valamint a térségi közösségszervezési folyamatokra. Az IPARD Programot 2008. február 25-én fogadták el, míg néhány héttel ezelőtt a parlament törvényt alkotott a Horvát Nemzeti Vidéki Hálózat megalakításáról. Ez jól mutatja, hogy déli szomszédunknál elhúzódik a jogszabályi keretek meghatározása, ami miatt Horvátországot több oldalról is sürgetik, például a LEADER Program bevezetésének felgyorsítása mellett érvelve. Ez év elejéig mindössze négy LEADER akciócsoport alakult külföldi szakértelem és tőke segítségével – mára ez a szám elérte a 16-ot.
Ezek egyike a 2010. február 4-ére összeállt Baranja akciócsoport, amely a határmenti térség 1 városát (Pélmonostor/Beli Manastir) és 8 járását, valamint az itt élő 42 500 lakost fogja össze. Az alapítók között 4 önkormányzatot, 17 civil szervezetet és 8 vállalkozást találunk. 2010 júliusa óta formálódik kapcsolatuk a DBHTE-vel, amit augusztusban közös fejlesztési stratégia megalkotása iránti együttműködési megállapodás aláírása követett.
A horvát határról Burgenlandba kalauzolt Anneliese Michnits, a pamhageni (Pomogy) Meinklang családi gazdaság háziasszonya. Paraszti gazdaságuk olyan, amellyel korábban lépten-nyomon találkozhatott az ember e vidéken: igazi pannóniai vegyes gazdaság, melyet egy nagycsalád üzemeltet. A két szülő, három fiuk és egyikük felesége komplex biogazdálkodást folytatnak, a gyümölcs- és szőlőtermesztés, a bortermelés és az állattenyésztés feladatait megosztva maguk között. Gazdaságuk a legrégebbi bejegyzésű bioszövetség, a Demeter tagjaként termények sokasága (Topáz-alma, napraforgó, kukorica, gabonafélék) mellett szőlőműveléssel és immár 300 Angus szarvasmarha tartásával foglalkozik.
Szőlőültetvényeik 65 hektáron terülnek el, ami a legnagyobb borászatok közé helyezi őket Burgenlandban. Termékeik 40%-a az osztrák piacon fogy el, a fennmaradó 60%-ot az export teszi ki. Érdekesség, hogy egyebek mellett a Németország, Svájc, Finnország, Svédország, az Egyesült Államok és Japán felé irányuló csatornákat a sales/marketing területen jártas családtagok építették ki, külső kereskedő bevonása nélkül. Kérdésünkre, hogy más burgenlandi termelőkhöz (Pfneiszl, Weninger) hasonlóan nem terveznek-e területeket vásárolni a határ innenső oldalán, a válasz igen volt – de nem a Soproni, hanem a Somlói borvidéken, Somlóvásárhely határában. A 3,5 ha nagyságú ültetvényt tavaly óta bérlik, ahol egy teljesen gépmentesített, kizárólag kézimunkán és állati erőn alapuló, úgynevezett low-energy projektet szeretnének megvalósítani, kiegészítve egy falusi szálláshellyel. A végtermék valamelyik őshonos somlói fajta 100% bio-változata lesz.
Itt érdemes szót ejteni a család által magukénak vallott, részint Rudolf Steiner tanain alapuló biodinamikus filozófiáról, amely végigkíséri a termelés minden állomását. A gazdálkodás során figyelembe veszik a hold- és bolygóállásokat, konstellációkat, hasznosítják a természetes körforgásban keletkezett fő- és melléktermékeket, biodinamikus prepatrátumokkal – például szarvasmarhatülökben érlelt tárgyával – permeteznek, különféle gyógynövényeket használnak. Mindez együtt a vegyszermentesség és az egészségesebb táplálék garanciáját jelenti.
A bemutatott projekt a borászat teljes körű építészeti és technológiai megújítása, melyhez – 35%-os támogatási arány mellett – 506 000 eurós támogatásban részesültek. A támogatás 40%-ához a tartomány, 60%-ához pedig a szövetségi államon keresztül jutottak hozzá, a kivitelezés mindössze fél évig tartott. Az 1,4 millió euró összértékű beruházás keretében 80% bioszőlő-feldolgozást vállaltak kémiai adalékoktól mentesen, a gravitációs technológia alkalmazásával. Magas technikájú eszközöket nem vetnek be, a borkímélés jegyében csak természetes hozzáadott anyagokkal, például bentonit-földdel, aktív szénnel vagy tojásfehérjével dolgoznak. Az építészeti kialakításnál is törekedtek a természetes anyagok használatára, a letisztultságra, az egyszerűségre és az átláthatóságra. Ez utóbbit szimbolizálja, hogy a kóstolóteremből egy üvegfalon keresztül átlátni a feldolgozóba; Anneliese asszony szerint a vendégekre nagy hatással van, hogy a bor kóstolása közben láthatják a készítés lépéseit.
Mivel náluk bevált, a magyar pályázóknak azt javasolja: komplex módon legyen felépítve a projekt, és lehetőleg egy füst alatt menjen végbe a megvalósítás. Ehhez persze nélkülözhetetlen az önrész rendelkezésre állása vagy kiváltása (pl. befektető vagy bankhitel útján), az eredmény azonban kárpótol a nehézségekért. A megtérülést a pályázatban 10 éves időtávon tervezték, ami a mostani adatok szerint gond nélkül tartható.
Mateja Orban, a szlovéniai Goricko LEADER akciócsoport munkatársa egy olyan projektet vázolt fel, amely a térségükben élőket ráébreszti az energiatudatosságra, illetve az ezt befolyásolni képes szereplőket a helyi energiapotenciál hatékonyabb kiaknázására. Akciócsoportjuk 2008.10.23-án jött létre, területük 565 km2, ahol 30 363 lakos él. A 73 000 euró, mintegy 20 millió forint összköltségvetésű figyelemfelkeltő kampány 2009 októberétől 2011 júniusáig tart, és három főbb szakaszra tagozódik. Először cselekvési tervet fogadtak el, ami tartalmazza a végrehajtás mozzanatait, majd aktivációs műhelyeket szerveznek és hirdetnek, ahol az érintett célcsoportok bevonásán keresztül, interaktív módon zajlik az igényfelmérés, a felvilágosítás és az ötletgyártás összetett folyamata. A harmadik szakasz az értékelési fázis, amikor összegzik a tapasztalatokat és döntenek a további folytatás módjáról. Az előadó hangsúlyozta és a hordozókkal (kültéri plakátok szóróanyagok) képeivel demonstrálta a fő célcsoportok – fiatalok, nők, döntéshozók – közlekedési, fogyasztási szokásaira épülő promóciós tevékenység fontosságát.
