December 15-én találkoztak az Európai Unió (EU) mezőgazdasági és halászati miniszterei, hogy idén utoljára megtartsák az EU Tanácsának ülését. A kétnapos tárgyalássorozaton számos kérdés került terítékre.
Az egyik fő napirendi pontot az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) 2014-2020 közötti jövője jelentette. A Közös Agrárpolitika (KAP) részeként az EMVA is megújul az EU 2013 utáni hétéves költségvetési időszakában, ám egyelőre még csak egy javaslatcsomagot tett le októberben az Európai Bizottság az Európai Parlament és a Tanács elé. A hét jogszabály-javaslatból álló KAP-reform négy elemét, így az EMVA-támogatások újraszabályozását is a két uniós döntéshozó testületnek kell majd közösen végleges formába öntenie. A közvetlen kifizetésekkel novemberben foglalkoztak, az egységes közös piacszervezésről szóló rendeletről pedig majd 2012 januárjában egyeztetnek először.
A mostani vita főként a javasolt vidékfejlesztési eszközökre összpontosított, valamint azokra az intézkedésekre, amelyek a KAP második pilléréhez tartozó új kihívásokat kívánják kezelni. A tárgyalások ugyanakkor még csak a kezdeti szakaszukban járnak, ezért a legtöbb tagállam megjegyezte, hogy a tervezetet igazán csak akkor tudják kiértékelni, ha már tudni lehet, a második pillérben milyen konkrét összegek jutnak az egyes tagállamoknak. Abban viszont egy jó részük egyetértett, hogy a javaslat jó irányba indult el. Ugyanakkor néhány tagállam szerint – amelyeket a sajtóanyag nem nevez meg – nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az innováció és a versenyképesség erősítésére. Számos küldöttség kiemelte, hogy megfelelő támogatásra van szükség az ágazat modernizálására és átalakítására annak érdekében, hogy jobban állja az EU mezőgazdasága a sarat a világpiacon. Emellett a tagállamok túlnyomó többsége szerint biztosítani kell, hogy az EMVA-t és a strukturális alapokat összefogó közös stratégiai keret segítse a KAP egyszerűsítésének célját.
A javasolt eszközökkel általánosságban egyetértettek a sajtóközlemény szerint, bár némely tagállam üdvösebbnek tartotta volna, ha „bizonyos kérdéseket” tisztábbá tesz a bizottsági dokumentum. Az új kockázatkezelési mechanizmust jórészt hasznosnak ítélték, ám pár tagállam szerint a „kedvezőtlen helyzetű térségek” meghatározása nem elég pontos, ami azzal járhat, hogy bizonyos, eddig külön támogatott területek kicsúszhatnak ebből a kategóriából.
Négy génmódosított fajta ügye is a miniszterek elé került. Ugyan az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) kedvező tudományos véleményt adott, és ennek alapján terjesztette be az Európai Bizottság a javaslatait, ám az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottságban (SCoFCAH) nem jutottak dűlőre egymással a tagállamok: sem az igenek, sem a nemek oldalán nem volt minősített többség. Így a Tanácsban kellett volna három hónapon belül megállapodást kialkudni, de itt ugyanúgy döntetlen maradt az eredmény, ezért az egy gyapot- és három kukoricafajta ügyét a Tanács lezárta, a Bizottság jogosult a döntéshozatali eljárás lezárására.
Politikai megállapodás született a 2012-es halászati kvótákról és a maximális teljes megengedhető fogásról. Ugyan számtalan halfajtáról született megállapodás, a tagállamok sajtóközleményükben megfeddték magukat, amiért több állományról nem volt elég információ a döntéshez, és sürgették, hogy javítsák az információk elérhetőségét, valamint fejlesszék a kérdéssel foglalkozó tudományos intézményeket. A Fekete-tengeri halászatról és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról is megegyezés született.
Forrás: Európai Unió Tanácsa