Az Európai Bizottság a napokban (2010. június 19.) jegyezte be az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába a Csabai kolbász vagy Csabai vastagkolbász és a Gyulai kolbász vagy Gyulai pároskolbász elnevezéseket (530/2010/EU és 531/2010/EU rendeletek, HL L 154/1-4). Azonban nem csak ezek a magyar termékek élveznek oltalmat országhatárainkon túl, az Európai Unió területén.
A meghatározott földrajzi területhez kötődő, illetve hagyományos magyar élelmiszerek közösségi szintű jogi oltalmára, illetve elismerésére bizonyos – közösségi jogszabályok által behatárolt – (élelmiszer-)minőségi rendszerek adnak lehetőséget.
I. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmát az 510/2006/EK rendelet alapján lehet biztosítani az Európai Unióban.
Az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel, illetve eredetmegjelöléssel ellátott mezőgazdasági termékek és élelmiszerek értékeinek megőrzésére az Európai Unió elismerési rendszert hozott létre, amely 1992 óta működik a Közösség tagállamaiban. Célja, hogy ösztönözze a mezőgazdasági termelés változatosabbá tételét, az elismert termékek támogatását; eszköz arra, hogy az agrárgazdasági szereplők számára lehetővé tegye termékeik piaci értékének növelését, védje a visszaélésektől a tagállamok azonosítható földrajzi eredetű termékeit, ezzel biztosítva fennmaradásukat, állandó minőségüket.
Olyan mezőgazdasági termékek és élelmiszerek elismerése biztosított ebben a rendszerben, amelyek esetében kapcsolat áll fenn a termék vagy az élelmiszer jellemzői és annak földrajzi eredete között, azaz ezek a termékek csak azon a földrajzi területen belül állíthatóak elő, amely az elfogadott termékleírásokban meghatározásra került. A közösségi szinten elismert termékekről az Európai Bizottság nyilvántartást vezet.
A 2006-ban megújult szabályozás legfőbb célja, hogy a bizonyos földrajzi területhez kötődő termékeket jobban megkülönböztethetővé tegye a piacon, ezáltal piaci előnyt biztosítson számukra, tekintettel arra, hogy a terméken kötelező feltüntetni az „oltalom alatt álló eredetmegjelölés”, illetve az „oltalom alatt álló földrajzi jelzés” megjelöléseket vagy az ezekhez kapcsolódó közösségi szimbólumokat. A közösségi szimbólumok jelenléte valamennyi európai fogyasztó számára egyértelművé teszi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, ezáltal a termék nagyobb bizalmat élvez.
A földrajzi árujelző kifejezés két kategóriát takar: az eredetmegjelölést és a földrajzi jelzést, amelyek alapesetben egy földrajzi egység (helység, táj stb.) nevéből és egy mezőgazdasági termék vagy élelmiszer nevéből állnak. A két fogalom közti lényeges különbség abban áll, hogy míg az eredetmegjelölés esetén a termék-előállítás minden lépésének a meghatározott földrajzi területen kell történnie, addig a földrajzi jelzés esetén elegendő, ha a termék előállításának egyetlen lépése történik az adott földrajzi területen. További különbség az, hogy a földrajzi jelzésként történő elismerésre irányuló bejegyzési kérelmekben a meghatározott földrajzi terület és a termék hírneve közti kapcsolatot kell igazolni, az eredetmegjelölés esetében viszont azoknak a termék minőségére vagy jellemzőire vonatkozó adatoknak a bemutatása szükséges, amelyek alapvetően vagy kizárólag a földrajzi környezetnek (beleértve a természeti vagy emberi tényezőket is) köszönhetők.
A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmát a 2081/92/EGK rendeletet felváltó 510/2006/EK tanácsi rendelet, valamint az annak végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1898/2006/EK bizottsági rendelet alapján lehet biztosítani az Európai Unió valamennyi tagállamában. A tagállami hatáskörbe utalt feladatok ellátására vonatkozó szabályokat a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény mellett a 158/2009. (VII. 30.) Korm. rendelet állapítja meg.
Ahhoz, hogy egy termék elnevezése közösségi oltalom alá (ezáltal közösségi nyilvántartásba vételre) kerüljön, az Európai Bizottság eljárását egy, az ügyfél kérelmére induló, nemzeti bírálati szakasznak kell megelőznie. A bejegyzés iránti kérelem részeként a földrajzi árujelzőt termékeiken használni kívánó előállítók, illetve feldolgozók csoportosulásának (egyedi esetben egyetlen természetes vagy jogi személynek) részletes termékleírást és egy ún. egységes dokumentumot kell elkészíteniük. Amennyiben a benyújtott dokumentumok alátámasztják a termék jogosultságát az oltalomra, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) a Magyar Eredetvédelmi Tanács javaslata alapján, a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) egyetértésével hoz határozatot, majd a kérelmet az Európai Bizottsághoz továbbítja.
E folyamat eredményeként Magyarország 2004 októbere óta a következő 12 termék dokumentációját nyújtotta be az Európai Bizottsághoz: Budapesti téliszalámi, Szegedi (téli)szalámi, Csabai kolbász, Gyulai kolbász, Kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, Szegedi fűszerpaprika-őrlemény, Gönci kajszibarack, Hajdúsági torma, Makói (vörös)hagyma, Szőregi rózsatő, Alföldi kamillavirágzat, Magyar szürkemarha hús.
A Bizottság rendelet közzétételével dönt egy termék elnevezésének nyilvántartásba vételéről. A döntéshozatalt megelőzi a bejegyzési kérelem tartalmának vizsgálata, valamint a többi tagállamnak biztosított észrevételezési lehetőség, amelyek 2006 óta együttesen legfeljebb másfél évet vehetnek igénybe.
Az első magyar termék, a Szegedi szalámi vagy Szegedi téliszalámi elnevezésének az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába történő bejegyzésére 2007. december 14-én került sor. A Budapesti téliszalámi földrajzi jelzés 2009. április 21-én, a Hajdúsági torma eredetmegjelölés 2009. október 21-én, a Makói hagyma vagy Makói vöröshagyma eredetmegjelölés pedig 2009. november 5-én került be a nyilvántartásba.
Az 510/2006/EK rendelet azonban nem alkalmazható a szőlészeti-borászati termékekre és a szeszes italokra, ezekkel kapcsolatban az Unió külön rendszereket működtet. Magyarország ezekbe is bekapcsolódott, termékeink (a pálinka és a borok) védelme e területeken is biztosított.
II. A szeszes italok földrajzi árujelzőire az Európai Parlament és a Tanács által kiadott, a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 110/2008/EK rendelet előírásai vonatkoznak.
Hazánk Uniós csatlakozása óta öt, meghatározott földrajzi területen előállított pálinka áll az Európai Unió területére kiterjedő földrajzi árujelző oltalom alatt, ezek a következők: Szatmári szilvapálinka, Szabolcsi almapálinka, Kecskeméti barackpálinka, Békési szilvapálinka, Gönci barackpálinka. A 2007-es év folyamán az Újfehértói meggypálinka, 2008-ban a Göcseji körtepálinka, 2010-ben pedig a pannonhalmi törkölypálinka került be az MSZH által vezetett nemzeti lajstromba; ezek a termékek közösségi oltalmat még nem élveznek. A 110/2008/EK rendelet hatályba lépése óta már önmagában a „pálinka” és „törkölypálinka” elnevezés is oltalmat élvez az Európai Unióban. A terület nemzeti szintű szabályozását szintén az 1997. évi XI. törvény és a 158/2009. (VII. 30.) Korm. rendelet biztosítja.
A szeszes italokra vonatkozó eljárással kapcsolatban a helyzet annyiban tér el az előző pontban leírtaktól, hogy itt a tagállami és közösségi oltalmi rendszer egymás mellett, egymással párhuzamosan működhet. Mivel a nemzeti iparjogvédelmi oltalmak lajstromozása az MSZH hatáskörébe tartozik, a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalma esetében először a nemzeti oltalom iránti kérelmet kell benyújtani az MSZH-hoz, a közösségi földrajziárujelző-oltalmat pedig a nemzeti oltalom alapján lehet igényelni. A közösségi oltalmat a kérelmező az MSZH-ban, a nemzeti oltalom iránti kérelem elbírálásának szakaszában, vagy azt követően, a nemzeti oltalom alapján a VM-ben kezdeményezheti. A termék közösségi követelményeknek is megfelelő dokumentációját a VM továbbítja az Európai Bizottsághoz, amely a földrajzi árujelző közösségi szintű lajstromozásáról határozatban dönt.
III. A szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmát a borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az 1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 479/2008/EK rendelet (a továbbiakban: új közösségi szabályok) határozza meg.
Az új közösségi szabályok 2009. augusztus 1-jén hatályba lépett új eredetvédelmi rendelkezései vezették be a borászati termékek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek közösségi oltalmát. A 479/2008/EK rendeletet időközben a Tanács 2009. május 25-i 491/2009/EK rendelete beépítette az egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről („az egységes közös piacszervezésről”) szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletbe.
Az új rendelkezések értelmében a korábbi közösségi jogszabályok alapján már oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések automatikusan bekerültek a közösségi lajstromba. A Bizottság azonban törli a lajstromból azokat a már oltalom alatt lévő eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket, amelyek esetében a tagállamok 2011. december 31-ig nem nyújtják be a Bizottsághoz az adott borokra vonatkozó termékleírásokat és a nemzeti jóváhagyásról szóló határozatot.
A borpiaci reform keretében alapvetően megváltoztak a borok eredetvédelmi szabályai. Az új rendszer a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzései és eredetmegjelölései oltalmának mintájára került kialakításra. Az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a bizonyos borászati termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, hagyományos kifejezések, valamint e termékek címkézése és kiszerelése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a 607/2009/EK bizottsági rendelet tartalmazza.
A tagállami hatáskörbe utalt feladatok ellátásáról a borok esetében is a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény rendelkezik. A nemzeti végrehajtási szabályokat a borászati termékek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek közösségi oltalmára irányuló eljárásról, valamint ezen termékek ellenőrzéséről szóló 178/2009. (IX. 4.) Korm. rendelet állapítja meg.
Az Európai Bizottság által összeállított elektronikus (E-Bacchus) nyilvántartás tartalmazza a jelenleg már közösségi oltalom alatt álló magyar bor eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket. Az E-Bacchus nyilvántartásban a Badacsony, Balaton, Balatonboglár, Balaton-felvidék, Balatonfüred-Csopak, Bükk, Csongrád, Debrői hárslevelű, Duna, Eger, Egerszóláti Olaszrizling, Etyek-Buda, Hajós-Baja, Izsáki Arany Sárfehér, Káli, Kunság, Mátra, Mór, Nagy-Somló, Neszmély, Pannon, Pannonhalma, Pécs, Somlói, Somlói Arany, Somlói Nászéjszakák bora, Sopron, Szekszárd, Tihany, Tokaj, Tolna, Villány, Zala eredetmegjelölések és az Alföldi, Balatonmelléki, Dél-alföldi, Dél-dunántúli, Duna melléki, Dunántúli, Duna-Tisza közi, Észak-dunántúli, Felső-magyarországi, Nyugat-dunántúli, Tisza-melléki, Tisza völgyi, Zempléni földrajzi jelzések szerepelnek.
IV. A hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékek és élelmiszerek elismerése szintén egy közösségi jogszabály, az 509/2006/EK rendelet alapján biztosítható az Európai Unióban.
Olyan termékek elismerése biztosított ebben a rendszerben, amelyek összetételükben, vagy előállítási módjukban hagyományosak, anélkül, hogy valamely földrajzi területtel kizárólagos kapcsolatban lennének. Tehát ezek a termékek – ellentétben a földrajziárujelző-oltalmat élvező termékekkel – Európai Unió bármely tagállamában előállíthatók, de csak az elfogadott termékleírásokban meghatározott hagyományos alapanyagokból és/vagy hagyományos eljárás alkalmazásával. A közösségi szinten elismert termékekről az Európai Bizottság nyilvántartást vezet.
A 2006-ban megújult szabályozás célja, hogy biztosítsa egyes, jellegzetes tulajdonsággal bíró hagyományos termékek számára a piacon való megkülönböztetés lehetőségét, egyúttal piaci előnyt is, tekintettel arra, hogy a terméken kötelező feltüntetni a „hagyományos különleges termék” megjelölést, vagy az ahhoz kapcsolódó közösségi szimbólumot.
A korábbi, 2082/92/EGK rendeletet felváltó509/2006/EK tanácsi rendelet szerint ahhoz, hogy egy termék bekerülhessen a rendszerhez tartozó nyilvántartásba, olyan különleges tulajdonsággal kell rendelkeznie, amely egyértelműen megkülönbözteti az azonos kategóriába tartozó más hasonló termékektől vagy élelmiszerektől. A különleges tulajdonság vonatkozhat a mezőgazdasági termék, illetve élelmiszer lényegi jellemzőire vagy előállítási módszerére vagy az előállítás során érvényesülő egyedi feltételekre. A terméknek emellett hagyományosnak is kell lennie, azaz a közösségi piacon a nemzedékek közötti átadáshoz szükséges időtartam – általában egy nemzedéknyi időtartamnak tekintett idő, legalább 25 év – óta bizonyítottan jelen kell lennie és hagyományos alapanyagból kell készülnie, vagy hagyományos összetételűnek kell lennie, vagy hagyományos jellegű előállítással és/vagy feldolgozással kell készülnie. Az 509/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a Bizottság 1216/2007/EK rendelete, a nemzeti végrehajtási szabályokat pedig a 15/2008. (II. 15.) FVM rendelet állapítja meg.
Ahhoz, hogy egy termék hagyományos különleges termékként közösségi szinten elismerésre (ezáltal közösségi nyilvántartásba vételre) kerüljön, az Európai Bizottság eljárását – az eredetvédelemhez hasonlóan itt is – egy nemzeti bírálati szakasznak kell megelőznie. A hagyományos terméket előállítóknak (és feldolgozóknak) csoportosulásba kell tömörülniük, részletes termékleírást kell készíteniük. Ennek elfogadása a VM határozatával történik, amely a Magyar Eredetvédelmi Tanács javaslata alapján kerül kiadásra. A kérelem ennek megszerzését követően válik továbbíthatóvá az Európai Bizottsághoz.
Forrás: FVM - Élelmiszerlánc-elemzési Főosztály
2010.06.24. 18:12