A népi gyógymódok és gyógynövények története, alkalmazása, jogi szabályozása és a bennük rejlő lehetőségek álltak a középpontjában a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat III. szakosztályi fórumának 2012. május 18-i, halimbai rendezvényén. Az 1950-es évektől gyógynövénytermékeivel hírnevet szerző Veszprém megyei településen több mint nyolcvanan gyűltek össze a „Népi gyógyítás – gyógynövény-ismereti örökségünk és az EU” című rendezvényre. A fórum célja segíteni a közelmúltban elindult folyamatokat, valamint bemutatni, hogy a gyógynövényekkel kapcsolatos nemzeti, nagy múltú tudásunk érdemes lenne a szellemi kulturális örökség felterjesztésre. A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa, Fülöp Sándor kezdeményezésére 2011. szeptember 17-én Pannonhalmi Nyilatkozatként megismert közös állásfoglalást rögzített több sarkalatos témában, így a gyógynövények gyűjtése, termesztése, feldolgozása és forgalmazásával kapcsolatban is, amelynek témajavaslatait Barta Eszter és az általa vezetett műhely résztvevői fogalmazták meg. Ezt követte a 2012. április 27-én az alapvető jogok biztosának az AJB-167/2012. számú ügyben tett jelentése.
Nagyon fontos, hogy bemutassuk és helyére tegyük a gyógynövényekkel kapcsolatos tudásunkat ne csak a szakma, hanem a fogyasztók számára is – vezette fel a rendezvény első felében hallható előadásokat Mezőszentgyörgyi Dávid, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) főtitkára. A délelőtt folyamán erre bőven volt lehetőség: az előadók számos szempontból körbejárták a témakört, széleskörű információkat nyújtva a hallgatóságnak.
Babulka Péter kutató és fitoterapeuta a gyógynövény- és népi orvoslás történetéről és helyzetéről adott áttekintést. Rámutatott, hogy a világ lakosságának 70-80 százaléka, mintegy hatmilliárd ember még mindig a hagyományos gyógyászathoz fordul alapfokú egészségügyi ellátásáért. „Hihetetlen kincs van a kezünkben” – hívta fel a figyelmet a magyarok gazdag hagyományaira ezen a téren: már a Honfoglaláskor is felhasználták a különféle hagyományos orvosi módszereket, gyógyfüveket saját maguk és állataik ellátására, és később többek között kolostor- és főúri kertek, herbáriumok ápolták a hazai gyógynövénykultúrát. Ennek fejlettségére jellemző, hogy például Kolozsváron hozták létre a világ első gyógynövény-kísérleti állomását 1904-ben, 1984-ben pedig Budakalászon az első kemotoxonómiai alapú kertet. A Kárpát-medence ráadásul önálló biográfiai régió Európában, ami még különlegesebbé teszi a hazai fajokat, emelte ki László-Bencsik Ábel, a Gyógynövénykutató Intézet tudományos főmunkatársa. Ennek ellenére szerinte gyógyfüveink „olyan kincsek, amelyek vannak is és nincsenek”, mivel nem tudjuk kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket – holott gyűjtésük akár 16-18 ezer embernek adhatna munkát épp a munkanélküliséggel leginkább sújtott területeken, ráadásul felhasználásuk népegészségügyi, exportjuk pedig gazdasági hasznot is hajthatna.
Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a gyógynövények iránt, ám a két világháború közti csúcs óta csökken a termelés Bács-Kiskunban, mutatta be megyéje példáján a hazai helyzetet Kőváriné Bartha Ágnes, a megyei agrárkamara elnöke. Emellett egy viszonylag olcsó és egyszerű módszerre is fehívta a figyelmet, amely segíthet azoknak a helyi kistermelőknek, akik nem tudják költséges és hosszadalmas szabadalmi eljárással megvédeni készítményüket: a szabadalmi hivatalnál, zárt borítékban le lehet adni egy technológiai leírást, amelyet nyilvántartásba vesznek, innentől kezdve pedig a letételbe helyező szükség esetén utólag is meg tudja védeni az ötletet, megvédve a termékhez fűződő elsődleges használati jogát. Többek között az Európai Unió közelmúltban bevezetett szabályozása is problémát jelent a termelőknek és az eladóknak, de – mint az Deák Ferenc előadásából kiderült – ez a kormányzat számára is fejtörést okoz. A Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztályának főosztályvezető-helyettese rámutatott, hogy egy 2004-ben életbe lépett irányelv kihúzta a hazai szabályozás alól a szőnyeget, és csak nagyon drága, hosszadalmas utak maradtak a gyógynövények forgalmazása előtt. Többek között a jelölések feltüntetése és a kistermelőkre vonatkozó feldolgozási előírások is gondokat okoznak, azonban már készülőben egy új magyar rendelet, amelynek körvonalait is ismertette a hallgatókkal az előadó.
Az EU-szabályozásból fakadó problémákra mutatott rá Szabó György is, hiszen a gyógynövényeket korábban is gyógynövényeknek hívták és „ezer év múlva is így fogják hívni”. A „bükki füves ember” arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyógyfüvek gyűjtése nagy segítséget jelenthet a hazai cigányság integrálásában, amelynek lehetőségeiről részletesen Horváth László Károly, a kaposvári Egyetem stratégiai igazgatója beszélt.
A fórum délutáni részén – az európai uniós társfinanszírozású halimbai mintakert bemutatása után – a problémák konkrét megoldásaira is igyekeztek a résztvevők módot találni Szabadkai Andrea MNVH-elnökségi tag vezetésével. A jogalkotási javaslatok megfogalmazása mellett a továbblépés egy lehetőséges útját jelezte Csonka-Takács Eszter délelőtti előadása, aki az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Megőrzéséről szóló egyezményéről beszélt. A Magyarország által 2006-ban aláírt dokumentum alapján összeállított nemzeti jegyzékbe hazánkban maguk a közösségek jelölhetik nem megfogható hagyományukat, amelyet definiálás után elfogadtathatnak, így ennek megvédésére például stratégiát kell kidolgozni.
Forrás: NAKVI
