Kiszivárogtak az Európai Bizottság (EB) tervei a vidékfejlesztési rendszer átalakítására a 2013 utáni költségvetési időszakban. Bár a tervezetben még sok a szögletes zárójelbe tett, bizonytalan szövegrész és a kihagyás (különösen a finanszírozási kérdéseknél), de az irat alapján már levonhatóak következtetések a főbb irányokról.
A tervezet úgy tűnik, igyekszik az Európai Unió gazdaságélénkítő programjához, az „EU2020” stratégiához igazítani a vidékfejlesztést. Az Európai Bizottság „számszerű alapokra” kívánja helyezni a programot, hogy „kifejezetten egy vagy több EU-prioritáshoz járuljon hozzá”. Ezért teljesítendő célok közös készletét állítanák össze, és hat elsődleges területet jelölnének ki, amelyek az EU2020-ban rögzített intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez kapcsolódnának.
Ilyen prioritás lenne a tudásátadás elősegítése a mezőgazdaság és erdészet terén, a mezőgazdasági versenyképesség és a farmok életképességének növelése, a mezőgazdasági ellátási lánc szervezésének és a kockázatkezelésnek az erősítése, az ágazathoz kapcsolódó ökoszisztéma óvása, az erőforrásokkal gazdaságosan bánó és alacsony széndioxid-kibocsájtású termelésre átállás, valamint a munkahelyteremtés és a vidéki területek megújítása.
A tervezet a helyi igényeket is igyekszik figyelembe venni. A tagállamok tematikus alprogramokat is vidékfejlesztési stratégiájukba illeszthetnek, „hogy számukra különleges jelentőséggel bíró problémákat is kezelhessenek”. Ezek kötődhetnek a fiatal gazdákhoz, kisgazdákhoz, hegyi területekhez vagy az ellátási lánc lerövidítéséhez. A III. Melléklet szerint ezek között lehet például segítségnyújtás az első gazdálkodás elindításához, tudásátadás, tanácsadás vagy minőségjavítási programok.
A szöveg a kockázatkezelésről szól a legvilágosabban. Három intézkedést javasol: állat- és növénybiztosítási szerződéseket, alapokat az olyan gazdálkodóknak, akik egy állat- vagy növénybetegség, vagy valamilyen környezeti probléma miatt gazdasági károkat szenvedtek, valamint egy bevétel-stabilizáló eszközt. Utóbbit azok vehetnék igénybe, akik terményeinek ára legalább harminc százalékot esik az előző három év átlagához képest, vagy a legutóbbi három év átlaga az azt megelőző öt év átlagához viszonyítva harminc százalékkal kevesebb. A kifizetések legfeljebb a kiesett bevételek 70 százalékát pótolnák.
A tervezet a Kedvezőtlen Helyzetű Térségek (Less Favoured Areas, LFA) meghatározásához is támpontokat nyújt. Eszerint „a hegyvidékek vagy más, természetes korlátozásokkal szembenéző területek gazdálkodóinak kifizetéseket kell biztosítani a Hasznosított Mezőgazdasági Terület (Utilised Agricultural Area, UAA) után hektáralapon kárpótolva a gazdálkodókat a plusz kiadásokért és az elmaradt bevételekért”. Nem hegyvidéki föld akkor minősülhet LFA-nak, ha a termőterület legalább 66 százaléka „legalább egy követelménynek megfelel a II. Mellékletből a jelzett határérték felett”. A kritériumok között megtalálható például a rossz vízelvezető képesség, a túl alacsony vagy magas hőmérséklet, a kis gyökérmélység, a szikes vagy savanyú talaj, valamint a meredek lejtő. Konkrét területeket azonban nem nevez meg a tervezet.
Az Európai Bizottság a szeretné az Európai Innovációs Partnerségen (European Innovation Partnership, EIP) keresztül is növelni a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát. Az EIP „célja az innovációs megoldások gyorsabb és szélesebb körű átültetése a gyakorlatba” a kutatás és a gyakorlati gazdálkodás közti kapcsolat erősítésével. A kezdeményezésre a nagybirtokosoknak adott kifizetések maximálásával teremtene forrást a Bizottság.
Az átalakítás egy nagyobb jogi csomag része, amelyről szeptember elején kezdődhet meg az intézményközi vita.
Forrás: Agra Focus