Maria Damanaki, az Európai Bizottság (EB) tengeri és halászati ügyekért felelős biztosa felkérte a nemzeti kormányokat és az Európai Parlament tagjait arra, hogy támogassák reformterveit, megtörve ezzel a csökkenő halállomány és az alacsony profitok „ördögi körét”.
Amennyiben minden marad a régiben, tíz év múlva mindössze nyolc halfajta halászata lesz fenntartható a mostani 136-hoz képest, így ez nem csak egy lehetőség, hanem már kényszer – mondta Maria Damanaki június 13-án, amikor a Bizottság egyhangúan elfogadta javaslatcsomagját. Az állomány háromnegyedénél probléma a túlhalászat, a helyzet pedig még rosszabb a mediterrán térségben, ahol ez az arány 82 százalék.
Maria Damanaki tervezetének fő eleme, hogy a legnagyobb fenntartható lehalászás („maximum sustainable yield”, MSY) elve érvényesüljön, azaz csak akkora mennyiséget lehessen kifogni, amely mellett az állomány képes az önfenntartásra. A biztos ezt 2015-től érvényesítené. Erre egyébként 2002-ben, Johannesburgban már igent is mondtak az Európai Unió országai, de kérdés, hogy a saját halászati érdekek nem fogják-e ezt felülbírálni.
Azzal a gyakorlattal is leszámolna, hogy a halászok a számukra engedélyezett kvóták feletti részt visszadobják a vízbe. Becslése szerint ez az összes fogás 60 százalékát jelenti. Ehelyett minden elkapott halat a szárazföldre kellene vinni, a felesleg kihajítását pedig naplózással és ellenőrző berendezésekkel akadályoznák meg. A halászok ugyanakkor kereskedhetnének saját kvótáikkal. Maria Damanaki szerint ez a több európai országban, így Dániában is sikeres rendszer segítene az EU halászflottájának méretét is csökkenteni, ugyanis dacára annak, hogy 1995 és 2009 között 21 ezer hajóval kisebb lett az uniós flotta (miközben 15 új ország csatlakozott), számításai alapján a flotta 30-40 százaléka még így sem életképes gazdaságilag hosszú távon. Náhny országban - így az Egyesült Királyságban és Portugáliában - már él ez a rendszer, azonban Franciaország például ellenzi a lépést.
Az éves viták egy részét elkerülve gyorsulna az áttérés a hosszútávú kezelési tervekre. A jelenlegi, mindössze tízfajta állomány helyett dupla annyira terjedne ki a szabályozás.
A biztosasszony saját intézménye jogait is korlátozná. Csökkentené a Bizottság beleszólását a technikai kérdésekbe, így az Európai Unió végrehajtó szerve „csak akkor avatkozna be, ha nincs megegyezés” – mondta.
Maria Damanaki a fenntarthatóság elvét az EU külső, harmadik országokkal fennálló kapcsolataiban is érvényesíttetné. Véleménye szerint csak a feleslegről szabadna megállapodásokat kötni, amelyet a hazai halászat nem tud vagy nem akar kifogni - korábban a nyugat-szaharai partok lehalászása miatt éles kritikákat kapott az EU.
A japán atomkatasztrófa nyomán a haltermékek címkézése is fokozott figyelmet kapott. A halászati biztosasszony éppen ezért feltűntetné nem csak a készítés, hanem a kifogás helyét is, valamint hogy telepről vagy szabad vízből származik, és friss vagy fagyasztott.
A görög biztosasszony szerint ha reformjai megvalósulnának, a halállomány 70, a fogás pedig 17 százalékkal gyarapodhatna. Emellett háromszoros profittal és hatszoros befektetés-megtérülési aránnyal számolt.
Forrás: European Voice